Az időutazás kérdése és lehetősége régóta foglalkoztatja a kutatókat és az ezotéria szerelmeseit egyaránt. A felsorolásnak azonban itt mé...
Az időutazás kérdése és lehetősége régóta foglalkoztatja a kutatókat és az ezotéria szerelmeseit egyaránt. A felsorolásnak azonban itt még egyáltalán nincs vége, gondoljunk csak bele, mekkora lehetőségeket rejt magában egy időgép azok számára, akik szeretnék átírni a történelmet.
Charlie Chaplin, "A cirkusz" című filmjét 1928-ban mutatták be Hollywoodban, természetesen a megfelelő körítés és felhajtás mellett. Az eseményre a média képviselői is hivatalosak voltak, és az egyik kamera már akkor forgott, amikor még csak néhány járókelő sétált el a mozi előtt. George Clark rendező, aki a Chaplin-életmű kapcsán újra elővette a régi felvételeket, egy érdekes dologra bukkant: a bejárat előtt egy középkorú hölgy sétál el, és éppen telefonál - egy mobiltelefon segítségével…
Tér és idő
Az időutazás, valamint az, hogy vajon mindez lehetséges-e vagy sem, régóta foglalkoztatja az embereket. A legtöbb kutatót elsősorban az a kérdés foglalkoztatja, mit is kell értenünk pontosan azon: tér és idő fogalma. Elég-e, ha beérjük azzal, hogy előbb és utóbb, esetleg később. És ha a térbeli dimenzió egy egyenesen is ábrázolható dolog, ami mindemellett három dimenzióban létezik, elmondható-e ez időről? Felfűzhetjük-e az időt egyetlen egyenesre? A térben szinte bárhová és bármikor utazhatunk, azonban még mindig kérdés, hogy ugyanez igaz-e az idő esetében. Hogy érthetőbb legyen: a báty mindig idősebb lesz a húgánál, ezen pedig még az sem változtathat, hogyha valaki utazik az időben… Az idő kapcsán a legtöbb kutató abban is egyetért, hogy meg kell különböztetnünk az úgynevezett belső időt a külső időtől. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az időutazásban részt vevő személy eljuthat 2012-ből 3000-be, akkor ezt külső időnek nevezik, de ugyanakkor egy időgép segítségével neki erre mindössze csak öt percre lesz majd szüksége, akkor ezt illik majd az utazó belső idejeként hívni. Túl azon tehát, hogy lehetséges-e megépíteni egy olyan szerkezetet, amit a "Vissza a jövőbe" trilógia, vagy esetleg a Dan Brown könyvek kapcsán már megismerhettek a téma szerelmesei, számtalan kérdés vár még tisztázásra.
Fizikusok a titok nyomában
Egészen biztosan senki nem lepődik meg azon, hogy az időutazás kérdése bizony az egyik legnagyobb fizikust és gondolkodót, Einsteint is foglalkoztatta. Először 1905-ben, majd 1915-ben tette közzé relativitáselméletét, amelyben megfogalmazta, hogy egy csendes szemlélődőhöz viszonyítva a gyorsan mozgó tárgy számára az idő lassabban halad. Példaként egy órát hozott fel, ami, ha képes lenne arra, hogy fénysebességgel mozogjon, másodpercmutatója szinte állna. Einstein szerint ebből egyenesen következik a jövőbe való utazás lehetősége is. Az elméleti fizikus azt a feltételezését is papírra vetette, mely szerint az igen erős gravitáció képes ara, hogy meggörbítse a teret. Ilyen erővel és gravitációval a mai ismereteink szerint egyedül a fekete lyukak rendelkeznek. Ám ezekről nem sokat tudunk, mivel eddig állítólag mindent, ami beléjük került, örökre elnyeltek. Patrick Roy Kerr, Új-Zéland-i matematikus, felhasználva Einstein relativitáselméletét, kiszámította, hogy egy forgó fekete lyukon igenis át lehet jutni – egy másik helyre és időbe.
Korunk egyik legnagyobb fizikusa, Stephen William Hawking mostanában szintén sokat foglalkozik az időutazás lehetőségének elméletével. Naná, hogy részben ő maga is Einsteinre hivatkozik, amikor arról beszél, hogy eljön majd az az idő, amikor egy megfelelően gyors űrhajó segítségével igenis elérhetővé válik az időutazás. Hawking részben osztja azt a véleményt, mely szerint az időutazás csak előre, vagyis a jövőbe lehetséges, vissza az időben nem, amit elsősorban azzal indokol, hogy senki számára nem szabad lehetőséget biztosítani arra, hogy az utazással megváltoztassa a múltat, ez által pedig a jövőt is. A természet törvényei szintén kizárják a múltba való utazás esélyét. A katolikus egyház egyenesen Isten elleni bűnként emlegeti az időutazást. Dan Brown író szerint erre minden okuk megvan: az időutazással nem csupán a teremtéselmélet kérdőjeleződik meg, hanem Isten létezése is.
A kutatók és az elméleti fizikusok a múltba való utazást egyelőre olyannyira kizárják, hogy éppen erre hivatkozva kérdőjelezik meg a Chaplin filmbemutató kapcsán emlegetett, mobiltelefont használó hölgyet is. Sokan egészen egyszerűen csalással vádolják az ír származású rendezőt, akiről köztudott, hogy az egyik legtehetségesebb operatőrként és vágóként is számon tartják.
Brian Cox, a Manchester Egyetem fizikaprofesszora szintén osztja azok véleményét, akik hisznek abban, hogy egy napon lehetőségünk lesz utazni az időben.
"Már látjuk, hogyan lassul le az idő, ha valami közel fénysebességgel száguld. Ezt a részecskegyorsítóban szimuláljuk. Amikor a részecskéket a fénysebesség 99,99 százalékára gyorsítjuk a Nagy Hadronütköztetőben azt tapasztaljuk, hogy számukra az idő egy-hétezred résszel lassabban telik, mint számunkra. Ha elég gyors űrhajót tudnánk építeni, a legénység még életében eljuthatna más csillagokhoz, miközben itt a Földön 2,5 millió év telne el." - nyilatkozta nemrégiben a professzor.
Visszatérve Hawkingra, a különc professzor nemrégiben a Daily Mailben nyilatkozott arról, hogy a fizika törvényei egyáltalán nem zárják ki az időutazás lehetőségét.
"Az az igazság, hogy mindenfelé féreglyukak vesznek körül minket, csak túl kicsik, hogy lássuk azokat. A tér és az idő mélyedéseiben és hasadékaiban alakulnak ki. Semmi nem sima vagy szilárd. Ha bármit elég közelről veszünk szemügyre, lyukakat és redőket fedezünk fel bennük. Ez egy alapvető fizikai elv, ami az időre is vonatkozik." – állítja a fizikus. Hawking a féreglyukak létezésére igen sokkal több bizonyítékot talált. Véleménye szerint, az atomoknál is kisebb mérettel rendelkező kvantumhab kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy létrejöjjenek olyan alagutak, átjárók, melyeken keresztül "sétálhatunk" térben és időben. A kvantum-világ azonban annyira kicsi, hogy azon sem tárgyak, sem emberek nem juthatnak át. Vagyis ma már nem az a kérdés, hogy elméletileg van-e mód az időutazásra, hanem az, hogy mikor kerülhet majd erre sor. Megoldást az alagutak felnagyítása nem jelenthet, mivel azok az eljárás során szétesnének. Stephen William Hawking e helyett az idő váltakozó folyamának irányításában bízik.
"Az idő úgy folyik, mint egy folyó és úgy tűnik, mintha mindannyian kérlelhetetlenül haladnánk ezzel az időáramlattal. Az idő azonban más tekintetben is hasonlít a folyóhoz. Különböző helyeken, különböző sebességekkel folyik, és ez a kulcsa a jövőbe való utazásnak." Albert Einstein szintén erre utalt, amikor azt taglalta, hogy igenis lehetnek olyan helyek a térben, ahol az idő lelassul, míg máshol ugyanígy fel is gyorsulhat. Példaként magát az Űrt hozta fel: Einstein megállapította, hogy az anyag magával vonszolja az időt, ezáltal lelassítja azt. Ezért fordulhat elő az, hogy az idő múlása lassabb a Földön, mint az Űrben. Minél nagyobb tárgyról van szó, annál inkább megfigyelhető ez a lassulás. És éppen ebben rejlik az időutazás lehetősége is!
"Egy fekete lyuk drámai hatást gyakorolhat az időre, jobban lelassítja, mint bármi más a galaxisban, ezáltal egy természetes időgéppé válik." - véli Hawking.
Részecskegyorsító – az időutazás és a teremtéselmélet
A CERN részecskegyorsítója Dan Brown-t is megihlette, és ezzel még nem is állítunk sokat. A világszerte ismert író az "Angyalok és Démonok" című könyvében nem elsősorban az időutazás lehetőségét taglalja, hanem egyenesen a világ teremtésének eddig ismert, és a kereszténység, valamint a Vatikán által is hirdetett elméletét támadja és kérdőjelezi meg. A részecskegyorsító azonban nem csak a "teremtésre" képes, hanem az időutazásra is. Nézzük, hogyan.
"Amikor bekapcsolják, a részecskék nulláról közel 100.000 km/h-ra gyorsulnak egyetlen másodperc töredéke alatt. Fokozva az energiát, a részecskék egyre gyorsabbá válnak, egészen addig míg egy másodperc alatt tizenegyezerszer körbe nem mennek az alagútban. Ez azonban ugyanolyan, mint a vonat: soha nem érik el a végsebességet, csak a határ 99,99 százalékát. Azonban amikor ez bekövetkezik, a részecskék is elkezdenek utazni az időben. Ezt egy rendkívül rövid életű részecskétől, a pi-mezontól tudjuk, ami általában a másodperc 25 milliárdod része alatt elbomlik, azonban amikor fényéhez közeli sebességre gyorsítják, harmincszor tovább marad fenn." – összegzi a kísérleteket Hawking.
Az ember eddig 40.000 km/h sebességgel volt képes haladni az Apollo 10 fedélzetén. Ahhoz tehát, hogy az időben való utazás létre jöhessen, minimum ennek a sebességnek a kétszeresét kellene elérni. Sajnos azonban egyelőre nem áll rendelkezésünkre olyan jármű, ami alkalmas lenne az utazásra. Önmagában a szükséges üzemanyag szállítása is igen nagy problémát okoz, és akkor még nem beszéltünk arról a különleges anyagszerkezetről, amiből el kellene készülnie az űrhajónak ahhoz, hogy alkalmas legyen a felszállásra, illetve ara, hogy megőrizze a benne utazók testi épségét.
Teleportálás – már rég nem ismeretlen fogalom
A térbeli teleportálás már régóta nem ismeretlen fogalom és eljárás a fizikusok körében. Jay Olson és Timothy Ralph ausztrál fizikusok szerint, akik a Queensland egyetem falai között évek óta kutatják a témát, az időben való utazás ugyanígy lehetséges, még akkor is, ha a térbeli teleportálást eddig csak kisebb tárgyak esetében tudták kivitelezni.
"Képzeljük el, hogy két azonos elemi egység, vagyis anyagmennyiség, úgynevezett kvantum, úgy áll kapcsolatban egymással a térben, hogy amint az egyik bármilyen formában megváltozik, abban a pillanatban változik a másik is, akármilyen távolságra is vannak egymástól. Ugyanez az időben is megtörténik, hisz a kvantumok nem csak a térben, de az idő folyamatában is egyszerre vannak jelen." - nyilatkozta Olson.
Mindezek után egyértelműen kijelenthetjük, hogy bizony itt állunk az időutazás lehetőségének kapujában, és már csak idő kérdése, hogy mikor készül el az első időgép, melynek segítségével Hawkins és társai bebizonyíthatják, hogy a fizika törvényei igenis lehetővé teszik számukra a nagy utazást.
Időutazás – véletlenszerűen?
Számtalan történet kering az interneten, melyek azt bizonyítják, hogy bár az ember még nem fejtette meg teljesen az időutazás titkait, azonban ebben sok embernek már volt része. Az egyik legismertebb és leghihetőbb eseményre 1929 nyarán került sor. Négy fiatal amerikai úgy döntött, hogy a nyári szünetben körbeautózza Franciaországot. A Tam megyei Rabasteens városában jártak, amikor úgy döntöttek, hogy leparkolnak és sétálnak egy nagyot, közben pedig keresnek egy csendes kis vendéglőt, ahol megebédelhetnek. A "Szép Tiszafa" nevű fogadóban mindenki a századelőn divatos ruhát viselt, az asztalokon pedig 1903-as újság hevert. Nem csak a hely nyerte el a tetszésüket, hanem az udvarias kiszolgálás is, így még ott elhatározták, hogyha alkalmuk lesz, ismét betérnek a Szép Tiszafába. Pár nap elteltével hazafelé tartottak, és nem volt kérdés számukra, hogy ez alkalommal hol ebédelnek. A vendéglő helyén viszont csak egy hatalmas romhalmazt találtak, amit a gaz is benőtt. Mivel nem értették a dolgot, elmentek a Városházára, ahol megtudták, hogy a vendéglőt még 1908-ban bezárták, közvetlenül a tulajdonos halála után…
A fiatalok akaratukon és tudtukon kívül egy időutazás részesei lettek. Észrevétlenül haladtak át egy féreglyukon, ami Hawkins elméletét támasztja alá, mely szerint "különböző nagyságú féreglyukak bárhol és bármikor létrejöhetnek."
ezo.tv
