Ezzel a meghökkentő technológiával készülhettek a hatalmas ősi megalitikus építmények

Szentpétervár mellett van egy furcsa hely, amit kevesen ismernek, és ahol található egy kőből készült kézműves remekmű, egy óriási kád, me...

Szentpétervár mellett van egy furcsa hely, amit kevesen ismernek, és ahol található egy kőből készült kézműves remekmű, egy óriási kád, melynek létrehozásához egy olyan technikát használtak, amit valószínűleg jól ismertek az ókori Egyiptomban és más ókori kultúrákban. Hogy miért merült feledésbe őseink lenyűgöző technológiája, arra kevés magyarázat létezik. Nagyon is lehetséges, hogy ezt az örökséget a Vízözön előtti kor lakói hagyták ránk.

Ezt a tárgyat "Babolovszkij Kehelynek," vagy "Az orosz birodalom fürdőkádjának" is nevezik, de utalnak rá "Gránit remekműként" és a "Világ nyolcadik csodájaként" is. Ugyanakkor a hely nem tartozik Szentpétervár és környéke népszerű látványosságai közé.

A Babolovszkij palota romjai egy parkban találhatók, mintegy 2,5 kilométerre a Cári Palotától.

Az épületek része egy nyolcszögletű építmény, melyen beül található a hatalmas gránit tál, egy óriási monolit medence, melyet látszólag egyetlen darab vörös gránitból készítettek. A tál magassága mintegy 2 méter, átmérője 5,3 méter, a súlya pedig 48 tonna.

A Babolovszkij palota Nagy Katalin (1785) korában épült egyszintes épület egy medencével, melyet nyáron használtak.

http
A hivatalos történet szerint I. Sándor cár, Katalin unokája szerette ezt a helyet és változtatásokba kezdett a palotában, és elrendelte a fehér márvány helyett egy hatalmas gránit fürdő elkészítését, amellyel Samson Sukhanov neves szentpétervári kőfaragót bízta meg.

1818-ban egy finn szigetről hoztak egy 160 tonna súlyú gránit tömböt, majd a mester 120 tonna felesleget eltávolítva 10 év alatt elkészítette a kádat a legmagasabb minőségben. A számítások szerint mintegy 12 tonna vizet lehetett bele tölteni. Az óriási tál 45 centiméter vastag fala lehetővé teszi, hogy ellenálljon a több tonnányi víz nyomásának anélkül, hogy a gránit eltörne.

Miután a mester a munkával elkészült, falakat emeltek a kád körül, és egy nyolszögletű épületet húztak fel köré. Az épület belső kerülete mentén egy öntöttvasból készült gyalogoshíd található kapaszkodóval.

A 20. század azonban nem kímélte a Babolovszkij kastélyt és a parkot sem. A háború során az épületek elpusztultak, de a kád túlélte ezeket az éveket is. A németek el akarták vinni a gránit kádat, de nem bírtak vele, mert ebben az időben Európában nem rendelkeztek a szükséges technikai kapacitással, hogy felemeljék és elvigyék a közel 50 tonnás óriást. (1)

De hogyan lehetséges az, hogy több mint másfél évszázaddal a 2. világháború előtt képesek voltak odaszállítani egy 160 tonnás gránittömböt, amire valószínűleg még ma sem vagyunk képesek? A másik hihetetlen állítás az, hogy véső és kalapács segítségével készítette el a mester a kádat egészen figyelemre méltó pontossággal.

Egy meghökkentő elmélet szerint a kád és a legtöbb ókori megalitikus műemlék az úgynevezett geopolimer beton technológia alkalmazásával készült.

Ma ez egy új anyagnak számít, de a múltban jól ismerték. A közelmútban kezdték újra használni az építőiparban, és a környezetbarát anyagok osztályába tartozik, mivel alapvetően természetes elemeket tartalmaz. A "geopolimer" kifejezést Joseph Davidovits professzor alkotta meg 1978-ban.

A geopolimerek újfajta, szervetlen polimer szerkezetű anyagok (Davidovits, 1991), melyek agyagásványok (alumino-szilikát-oxidok) és alkáli-szilikátok lúgos közegben végbemenő reakciójával állíthatók elő. Szerkezetüket tekintve poli-szialátok, egyszerűbben fogalmazva mesterségesen előállított kőzetek. A geopolimerek viszonylag egyszerű, energiahatékony, környezetbarát módon állíthatók elő és kiváló mechanikai tulajdonságokkal rendelkeznek.

A geopolimer betont a Louisiana Technológiai Egyetemen fejlesztette ki Erez Elloche professzor a munkatársaival együtt.

Joseph Davidovits professzor a "Miért építettek a fáraók piramisokat hamis kőből?" című könyvében azt az érdekes elméletet magyarázza el, amely híressé tette őt. Megmutatja, hogy a piramisokat újrahasznosított kő (természetes betonként kezelt mészkő) felhasználásával építették, nem pedig hatalmas faragott tömbökből, amelyeket törékeny rámpákon hordtak fel. A legújabb régészeti kutatások, valamint hieroglif szövegek, tudományos elemzések, vallási és történelmi tények is alátámasztják ezt az elméletet.

A könyvben található az első teljes bemutatása annak, hogyan építették az egyiptomi piramisokat. Joseph Davidovits félreteszi a hagyományos képet, amely megbénítja az egyiptológiát, és egy lenyűgöző és meglepő képet nyújt az egyiptomi civilizációról. A technológia felemelkedését mutatja be, csúcspontján a gizai piramisokkal és a hanyatlással. Minden logikus és ragyogó, minden a helyére illeszkedik. (Részlet a könyvből a cikk végén)

Kapcsolódó cikk: Tudományos bizonyítékok igazolják, hogy a Boszniai Piramisok blokkjait mesterséges Geopolymer Cementből készítették

A könyvben olvasható kinyilatkoztatások szenzációsak, különösen akkor, amikor Joseph Davidovits elmagyarázza, hogy a fáraók miért hagyták abba a nagy piramisok építését a nyersanyagok túlzott kiaknázása és valószínűleg környezeti katasztrófa miatt. Megérthetjük, hogy Kheopsz és II. Ramszesz két egyiptomi civilizációja miért voltak teljesen eltérőek a hitükben. Egyrészt Hnum Isten megbízza Kheopszt, hogy építse piramisát újrahasznosított kőből, másrészt Ámon Isten parancsot ad arra, hogy Ramszesz faragjon kő templomokat Luxorban és Karnakban.

Miért nem látnak semmit a geológusok?

Joseph Davidovits elmagyarázza, hogyan kell elemezni a piramis mészköveket és miért nem látnak semmit a geológusok. Kimutatja, hogy egy vékony metszet elemzése nem a megfelelő módszer a mesterséges kő felfedezésére. (2)

Az alábbi videóban a mesterséges kő vizsgálatát mutatja be.

http
A professzor elmondása szerint a piramis építői beton keveréket használtak. A Nílusból kitermelt iszapot átalakították száraz mészkő porrá, amibe kavicsot reszeltek és pernyét (légy hamu) - ami egy olyan komponens, amely maga is jó feldolgozási és fizikai tulajdonságokkal rendelkezik.

Ezeket az anyagokat vízzel keverték össze majd formába öntötték, és 900 fokig hevítették, majd hosszú ideig hagyták lehűlni. Ennek eredményeként szilárd kőblokkok keletkeztek. Ezenkívül mindezt helyben végezték. A tudósok elemezték a gizai piramisok mintáit, amelyek megerősítették ezt az elméletet. A spektrum- és ásványianalízis azt mutatta, hogy a nagy piramis blokkok homok, mészkő és agyag keverékéből állnak.

http
(1) - http://art-on.ru/rubric/history/71146.html/
(2) - https://www.geopolymer.org/archaeology/