Kiderült, hogy a titkolózás veszélyes lehet az egészségre

Legyen szó akár egy pikáns aktusról a főiskola alatt, egy gyermeki vallomásról, amit megígértél, hogy nem mondasz el a kedvesednek, vagy a...

Legyen szó akár egy pikáns aktusról a főiskola alatt, egy gyermeki vallomásról, amit megígértél, hogy nem mondasz el a kedvesednek, vagy a legjobb barátod ügyének felfedéséről, életed közepére már valószínűleg számos titkot hordozol magadban. De akár felismered, akár nem, minden alkalommal egyre nehezebb, különösen ha azok szaftosak, és ráadásul még veszélyeztethetik is az egészségedet.

Az idegtudósok jelenleg úgy gondolják, hogy biológiailag jobb számunkra, ha bevalljuk a titkainkat, vagy jobb, ha visszautasítjuk, hogy részt vegyünk valaki máséban. Az ok az, hogy a titkokba kapaszkodás egy kellemetlen, kompromittált helyzetbe hozza az agyat. A cinguláris kéreg, amelynek működése elengedhetetlen az érzelmi reakciókhoz, úgy van bekötve, hogy az igazat mondja. Ez a "logikai lebeny" jeleket küld más agyi régiókba, hogy megossza az információt, így az több fontos funkció felé halad, mint például a tanulás. De ha bezárva tartunk egy titkot, nem tesszük lehetővé, hogy a cinguláris kéreg ellássa a természetes funkcióit. Ehelyett a kéreg stresszes állapotba kerül.

Ha úgy döntünk, hogy megtartunk egy titkot, az agy orbitofrontális kérge azt szimulálja a fejben, hogy milyen rossz lesz megosztani a titkot, elképzelve az összes lehetséges negatív következményt. "A prefrontális kéreg a döntéshozatalban, a komplex gondolkodásban és a megtévesztésben érintett," - mondja Gopal Chopra idegsebész, a PINGMID igazgatója (1), amely egy olyan alkalmazást nyújt, amely megkönnyíti a kommunikációt az orvosok és pácienseik között. Ha a két régió félreértésben van, a végeredmény az, amit Chopra "érzelmi teher komplikációnak" nevez.

Más szóval, ha a prefrontális kéreg az agyon belül megnyeri a csatát a titok megtartása felett, az a nyomás, amit ez okoz a cinguláris kéregben arra készteti a szervezetet, hogy felpörgesse a stresszhormonok termelését. Ezt nevezik a "küzdj vagy menekülj" válasznak, amit gyakran vált ki az aggodalom vagy félelem érzése. Ha a reakció nem szűnik meg, az potenciálisan súlyos következményekkel járhat. Minden alkalommal, amikor egy mélyen magunkban tartott titokra gondolunk, a stresszhormonok, mint például a kortizol szintje megugorhat, ami kihat a memóriára, a vérnyomásra, az emésztőrendszerrre és az anyagcserére. "Ezek a hormonok norepinefrint is tartalmaznak," - mondja Chopra, "amely az agy azon részeit befolyásolja, ahol a figyelmet és a válaszokat irányítja."

Minél nagyobb a titok, vagy minél kockázatosabbnak érzékeljük annak védelmét, annál intenzívebb a konfliktus az agyon belül, annál nagyobb a szorongás, és erősebb a "küzdj vagy menekülj" hatás.

"Megzavarhatja az alvást, ami érzelmi hangulatváltozásokhoz és mogorvaságra való hajlamhoz vezethet, vagy elveszítjük a hidegvérünket," - mondja Dr. Allen Towfigh neurológus és alvási gyógyszer szakértő. "Ugyancsak nehézségek léphetnek fel az emlékezésben és a tanulásban. A felesleges kortizol termelés hatására számos egyéb betegség is kialakulhat, például az étvágy növekedése vagy étvágytalanság, az anyagcsere felborulása."

A kiugró kortizol szintet összefüggésbe hozták a legyengült immunrendszerrel, a csontritkulással, a magas vérnyomással és a kollagén elvesztésével is a bőrben, ami a ráncok mélyüléséhez és rugalmasságának elvesztéséhez vezethet.

Abba kellene hagynunk a titkolózást?

A veszélyek ellenére a titkolózás része az emberi természetnek. "Még ha van is kockázata a titok megtartásának, úgy véljük, hogy még nagyobb kockázattal jár annak nyilvánosságra hozatala," - mondja Peter Zafirides pszichiáter. "Egyszerűen úgy döntünk, hogy a titok felfedése fájdalmas lesz számunkra, mintha megtartanánk. Tehát titok marad."

Nem minden titok okoz stresszt, hangsúlyozza Zafirides. Egyes titkos hasznosak, sőt kellemesek, mint egy gyermek ajándéka, vagy egy házastársi meglepetés parti. "Mindaddig, amíg a titok nem fáj nekünk vagy bárki másnak, vagy nem érzékeljük rossz dolognak, addig a megtartása nem jelent veszélyt az egészségre," - mondja.

De ha egy barát felajánlja, hogy abszolút bizalmasan elmond valamit, gondoljuk meg, hogy vállaljuk-e. Tegyük fel magunknak először a kérdést, hogy az információ valóban garantálja-e a titoktartást, tanácsolja Zafirides. "Elemezzük annak az okát, amit titokban akarunk tartani, és felfedésének következményeit," - mondja.

Szintén segít megfontolni más emberek valószínű reakcióit abban az esetben, ha felfedeznék a titkot amit védelmezünk, hogy az a sajátunk, vagy valaki másé. Gyakran előfordul, hogy ezek a reakciók sokkal kevésbé drámaiak, mint azt gondolnánk, mondja Zafirides. Ez különösen érvényes az évekkel korábbi kínos történetekre. "Sokan úgy találják, hogy azok az okok, melyek miatt életük korábbi titkait megtartották már nem annyira lényegesek, ahogy öregszenek," - mondja.

Végül, bár ez egy triviális gyakorlatnak hangozhat, a kutatások azt találták, hogy ha egy titok megtartásának előnyeit és hátrányait leírjuk, amely a stresszt okozza, az hasznos lehet. "Nincs valódi élettani magyarázata," - mondja Chopra, de a viselkedési vizsgálatok kimutatták, hogy a leírása a stresszhormon szintek és a vérnyomás drámai csökkenéséhez vezet, és javítja a mentális egészséget.

Időt szánni arra, hogy megfontoljuk egy érzékeny információ megtartásának következményeit, végül is egy egészséges gyakorlat lehet - és ez nem titok.

(1) - https://www.pingmd.com/

Next Avenue