Több száz fénygömböt filmeztek le ausztrál kutatók egy barlangüregben

A Forgotten Origin (Elfeledett eredet) című weboldal készítői kutatásokat végeztek 2013 decemberében Új-Dél-Walesben, Ausztráliában. A cs...

A Forgotten Origin (Elfeledett eredet) című weboldal készítői kutatásokat végeztek 2013 decemberében Új-Dél-Walesben, Ausztráliában. A csapat a tavalyi nagy ausztrál bozóttüzek következtében könnyebben eljuthatott olyan helyekre, melyeket egyébként nagyon nehéz lett volna megközelíteni. A csapat Klaus Dona [1] osztrák kutató útmutatásait követte, aki nem éppen a hétköznapi régészet útját járja.

Az első hely, amit felkerestek, pontosan ott volt, ahol Dona leírta. Ezt a helyet még vizsgálják, ezért erről egyelőre nem beszélnek, még titokban tartják. Viszont a második helyszín annyira érdekes, hogy megköveteli a nyilvánosságot.

Térkép segítségével nem volt túl nehéz megtalálni a szóban forgó barlangot, ami hatalmas erővel, és nagy jelentőséggel bír. Ahogy közeledtek a helyhez, egy bagoly repült ki a barlangból. Évekkel korábban a csapat érdeklődését nem keltette volna fel a madár jelenléte, de az őslakosokkal kapcsolatos folyamatban lévő kutatások, és Ausztrália szent földjei megtanították, hogy amikor az ősi régészeti kutatások helyszíneit felkeresik, gyakran érzik azt, hogy a természet és a szellemek vezetik őket - ahogy nyolc héja mutatott nekik utat a Vének parancsára, amikor felkeresték az "Ausztrál Stonehenge"-nek nevezett helyet néhány hónappal ezelőtt.

Az első benyomások

A barlang bejáratát egy meglehetősen érdekes és ismerősnek látszó sziklaformáció védelmezi, amely egy kutya arcára hasonlít, egy kicsit távolabb egy olyan sziklaképződmény látható, mely mesterséges fal jeleit viseli magán. A barlang hátsó falán több kézlenyomat található, melyek közül az egyik méreteiből láthatóan egy gyerek kezének felel meg. A barlang falán további alakokat lehet felfedezni, melyek egy nagyobb festmény részeinek tűnnek.

Fények, kamera...

Egy rövid pihenőt követően szerettek volna néhány fényképfelvételt készíteni a barlang falán látható alakokról, amikor valami "véletlen" folytán egyikük a kamera gomb helyett a video gombot nyomta meg a felvevőn.

Amit láttak, az minden várakozásukat felülmúlta, egy pár fehér fényű gömb repült el átlósan a gép előtt.

Azon tervük, hogy más helyeket is fekeressenek még aznap, egy pillanat alatt szertefoszlott. Nem volt kétséges, hogy amit ott láttak, az nem magyarázható semmilyen hagyományos elmélettel. Mindannyian úgy gondolták, hogy biztosan megéri a további vizsgálatot.

A következő percekben a fények intenzitása és száma csökkent, de már a kezdetektől azt vették észre, hogy éles különbség van a repülési útvonalaikban, amit az első videón láttak, mindenfelé mentek! Ezek a fénygömbök mindenféle lehetséges pályán mozogtak, egyenesen, átlósan, vízszintesen, ívelten, és egy esetben J-alakban. A sebességük és fényük intenzitása széles skálán mozgott, csakúgy, mint ezeknek az energia gömböknek a színe. Néhányuk a sebességét és az irányát is megváltoztatta repülés közben. Nem volt egyöntetűség a mozgásukban, és nem egyetlen nagyságú erő hajtotta őket.

Ezen látszólag természetfeletti jelenések közül az egyik igen figyelemre méltó volt. Mindössze három képkockán látszik, de kétségtelen, hogy az volt a legnagyobb az összes fényforma között, melyet sikerült rögzíteni.

Az egész forgatás ideje alatt a saját szemével egyikük sem látta őket. Ha nem látták volna a képernyőn, akkor elképzelésük sem lett volna, hogy mi történik körülöttük. A kamerát a barlang sötét felére irányították, ahová a nap sugarai nem értek el, nem volt por, és rovarok sem voltak láthatóak, és gyakorlatilag nem találtak "racionális" magyarázatot erre az éteri jelenségre, mely élénken és  félreérthetetlenül megjelent a kamera előtt.

Ugyanakkor tudták, hogy ennél többre van szükség, hogy meggyőzzék a kritikusokat és a kétkedőket, egy kívülállót. Tehát négy órával később, miután elhagyták a barlangot, a csapat tagjai, Sonya Vangelder (kutató-történész), és Sean Vandenberg (dokumentumfilm producer) visszatértek. Ezúttal két különböző kamerával, és a nap egy másik szakában több azonos fényenergia játékot örökítettek meg. Voltak pillanatok, amikor a képernyőt több tucat fényforma töltötte be, melyek változó sebességgel, intenzitással és pályán mozogtak.

Attól a pillanattól kezdve vált nyilvánvalóvá a számukra, hogy intelligens lényekkel, gyors reakciókkal és tudatos gondolkodással van dolguk, amikor Sean egy kicsit közelebb állt ahhoz a helyhez, ahol Evan forgatott. Amikor Sonya ráfókuszált Sean karjára, és egy gömb látszólag majdnem nekiütközött Sean karjának, abban a pillanatban megváltoztatta az irányát, 90 fokkal elfordult, majd a karja mellett elindult másik irányba, amiből úgy volt érezhető, mintha "kapcsolatot" akarna teremteni.

Ez a kölcsönhatás több szinten is megmutatkozott. Bármik is ezek a fények, amikor túl közel kerültek valamelyikhez, úgy tűnt, hogy valamiféle szellemi folyamatot alkalmaznak, hogy megjósolják és reagáljanak a fizikai jelenlétre. Ebben az esetben a fény kiválasztott egy alternatív utat, hogy elkerülje Sean hús-vér karját. Ugyanakkor egyikük sem látta őket szabad szemmel.

Természetesen a tapasztalati világban sokan ragaszkodnak ahhoz, hogy nem elég mások szavában megbízni. Azt mondják: "Hiszem, ha látom". Ezért, hogy alkalmazkodjon a világ "amit látsz, az minden, ami van" felfogásához, Sean összeállított egy rövid dokumentumfilmet a különleges barlangban szerzett tapasztalatokról.



[1] - Klaus Dona, osztrák kutató

Klaus Dona a művészvilágból jött. Mint az Ausztriai Habsburg Ház művészeti kiállításokért felelős kurátora, Klaus világszerte szervez kiállításokat. Ezzel a háttérrel a régészethez való közelítése nem éppen a megszokott. Beutazta a világot egyedülálló és megmagyarázhatatlan leletek után kutatva. Merészen és hajthatatlanul végzi a küldetését, hogy olyan leleteket tárjon a nyilvánosság elé,mint óriás csontvázak, kristálykoponyák, olyan formájú faragványokat és szobrokat, amelyek nem illeszkednek jelenlegi nézetünkhöz.



Wake Up World