Biztos, hogy bölcsebb leszel, ha megöregedsz? - Így változnak az értékeink az életkorral

Az emberi személyiség és az értékrend nem kőbe vésett szabályrendszer, hanem egy folyamatosan alakuló, dinamikus struktúra. Pszichológusok m...

Az emberi személyiség és az értékrend nem kőbe vésett szabályrendszer, hanem egy folyamatosan alakuló, dinamikus struktúra. Pszichológusok már évtizedek óta tudják, hogy az évek múlásával óhatatlanul megváltozik az, amit fontosnak tartunk a világban.

Míg a húszas éveikben járó fiatalok általában az izgalmat, az élvezeteket és a személyes sikereket hajszolják, addig az idősebb korosztály számára a biztonság, a hagyományok tisztelete és a társadalmi harmónia válik elsődlegessé. Ezek a nagymintás trendek régóta jól ismertek a tudományban, ám a legtöbb korábbi kutatás csak nagyon tág, általános kategóriákban vizsgálta ezeket a változásokat.

Egy friss, a Personality and Social Psychology Bulletin című szaklapban megjelent átfogó tanulmány viszont bebizonyította, hogy az igazán izgalmas mintázatok és az emberi életút valódi lényege a legapróbb részletekben, az úgynevezett érték-árnyalatokban rejlik. (1)

A King’s College London kutatója, Andrés Gvirtz által vezetett tudományos csoport arra volt kíváncsi, hogy ha a tág kategóriák helyett a specifikus egyéni értékekre – mint például a kíváncsiság, a kockázatvállalás vagy a mások segítése – fókuszálnak, az vajon pontosabb képet ad-e az öregedés folyamatáról. Sejtésük az volt, hogy a túl tág csoportosítások elfedhetik azokat az ellentmondásos, mégis kulcsfontosságú belső változásokat, amelyeken az életünk során keresztülmegyünk.

A hipotézis teszteléséhez egy elképesztően hatalmas adatbázist hívtak segítségül. A kutatók összesen 80 814 ember adatait elemezték, akik 18 és 75 év közöttiek voltak, és a TIME magazin online felületén töltöttek ki egy kérdőívet 2017 és 2023 között. A válaszadók egy húsz kérdésből álló tesztet teljesítettek, amely azt mérte, hogy mennyire azonosulnak olyan alapvető elvekkel, mint a kreativitás, a szórakozás keresése, a tekintély tisztelete vagy a gondoskodás.

A felhalmozott adatok feldolgozásához a szakértők a hagyományos statisztikai módszereket a modern gépi tanulási modellekkel ötvözték. Azt vizsgálták, hogy az egyéni értékek mennyire képesek pontosan megjósolni egy-egy résztvevő életkorát. Az elemzést három különböző szinten végezték el: a legmagasabb, négy tág kategóriát tartalmazó szinten (mint a változásra való nyitottság), a középső, tíz alapvető értéket vizsgáló szinten (mint az önirányítás), valamint a legmélyebb, húsz egészen konkrét érték-árnyalatot mérő szinten (mint a kíváncsiság vagy a kreativitás).

Az eredmények megerősítették a papírformát, miszerint az életkor előrehaladtával az értékrendünk jelentősen eltolódik, de a teljes és valóban megdöbbentő történet csak a legfinomabb részletek elemzésekor bontakozott ki. Amikor a kutatók ráközelítettek a specifikus értékekre, meglepő és olykor egymásnak teljesen ellentmondó folyamatokat fedeztek fel, amelyek a tágabb kategóriákban egyszerűen kioltották egymást.

Jó példa erre a konformitás, mint középszintű érték. A részletes adatokból kiderült, hogy miközben a tiszteletadás fontossága az életkorral párhuzamosan folyamatosan növekszik, addig a "megfelelő, szabálykövető viselkedésre" való törekvés valójában csökken az évek múlásával.

Hasonlóan izgalmas ellentmondást találtak a jóindulat kategóriáján belül is: az idősebb résztvevők számára rendkívül fontossá vált, hogy érzékenyek legyenek mások szükségleteire, ugyanakkor a mások aktív, gyakorlati megsegítésére való hajlandóságuk már alacsonyabb szintet mutatott a fiatalokhoz képest.

Ha a kutatók csak a tág kategóriákat nézték volna, ezek a finom belső átrendeződések láthatatlanok maradtak volna, hiszen a növekvő és csökkenő tendenciák átlagolva kiegyenlítették egymást.

A részletes érték-árnyalatok ráadásul háromszor hatékonyabbnak bizonyultak az életkor megjósolásában, mint a tág csoportok. Míg a nagy kategóriák csupán a korbeli eltérések 4 százalékát tudták megmagyarázni, a húsz konkrét mikro-érték már a variációk 12 százalékát fedte le. A számítógépes modellek pusztán ezen húsz apró kérdés alapján 80 százalékos pontossággal találták el két találomra kiválasztott ember közül, hogy melyikük az idősebb, amennyiben legalább húsz év korkülönbség volt közöttük.

Ahogy a kutatók rámutattak, az egyedi értékek összemosása nemcsak információvesztéssel jár, de téves következtetésekhez is vezethet. Ugyanakkor a tanulmány korlátaira is felhívták a figyelmet. Mivel keresztmetszeti kutatásról van szó – azaz különböző korú embereket vizsgáltak egy adott időpillanatban, ahelyett, hogy ugyanazokat a személyeket követték volna évtizedeken át –, nem zárható ki teljesen a generációs hatás sem.

Lehet, hogy a hatvanas éveikben járók nem a biológiai koruk miatt gondolkodnak így, hanem mert egy olyan társadalmi és gazdasági érában nőttek fel, amely eleve meghatározta az alapértékeiket. Emellett az adatok nagyrészt az Egyesült Államok fiatalabb, online aktív felnőtt lakosságától származnak, így a megállapítások nem feltétlenül érvényesek minden kultúrában vagy az idős korosztály legidősebb tagjaira.

Mindezzel együtt a kutatás rávilágít arra, hogy ha meg akarjuk érteni az emberi lélek fejlődését, nem elég a felszínt kapargatni; a legapróbb részletek hordozzák az élet valódi mintázatait. (2)

(1) - https://journals.sagepub.com/doi/
(2) - https://www.psypost.org/how-yo