600 kilométeres másodpercenkénti sebességgel száguldunk az univerzum egy rejtélyes pontja felé

Ha néha úgy érzed, hogy az egész életed egy olyan cél elérésével töltöd, amely folyamatosan távolodik tőled, ne csüggedj: az egész galaxisun...

Ha néha úgy érzed, hogy az egész életed egy olyan cél elérésével töltöd, amely folyamatosan távolodik tőled, ne csüggedj: az egész galaxisunk pontosan ugyanebben a cipőben jár.

Miközben a mindennapok apró-cseprő dolgaival vagyunk elfoglalva, a Tejútrendszer – a Földdel és az összes szomszédos égitesttel együtt – elképesztő, másodpercenkénti 600 kilométeres sebességgel száguld az űr egy titokzatos, láthatatlan régiója felé. A sors fintora azonban az, hogy hiába ez a megállíthatatlan, eszeveszett rohanás, a kozmikus végállomást soha nem fogjuk elérni.

Ezt a gigantikus, láthatatlan vonóerőt egy olyan hatalmas tömegkoncentráció gravitációs mezeje idézi elő, amelyet a csillagászok találóan Nagy Attraktornak neveztek el. A rejtélyes objektum az úgynevezett elkerülési zónában található, ami a világűrnek azon része, amelyet a Tejútrendszer saját galaktikus síkjának fény- és porfelhői teljesen eltakarnak a szemeink elől.

Bár közvetlenül nem látunk oda, nagyjából negyven éve tudjuk, hogy valami elementáris erő rángat minket abba az irányba. A felfedezést a "Hét Szamuráj" néven elhíresült csillagászcsoport tette meg, akik négyszáz elliptikus galaxis mozgási sebességét és irányát vizsgálva jöttek rá, hogy a Tejútrendszer és kozmikus szomszédai egyaránt egy tőlünk 150-250 millió fényévre fekvő, felfoghatatlanul hatalmas tömeg felé hullanak.

A kép 2014-ben vált még pontosabbá, amikor a kutatóknak sikerült feltérképezniük a tágabb környezetünket. Korábban is sejtettük, hogy a Tejútrendszer és a Lokális Galaxiscsoport a Szűz-halmaz felé tart, amely viszont a még nagyobb Szűz Szuperhalmaz felé sodródik. Az újabb megfigyelések azonban feltárták, hogy ez az egész struktúra egy még monumentálisabb képződmény, a Laniakea-szuperhalmaz része.

Ennek a gigantikus galaxisvárosnak a szívében dobog az a gravitációs motor, amely az egész rendszert működteti, és mindent magához láncol – ez maga a Nagy Attraktor. Bár a sűrű kozmikus köd miatt nem tudjuk, pontosan mi rejtőzik ott, a hatását tisztán érzékeljük: nemcsak minket, hanem körülbelül százezer másik galaxist is gátlástalanul szippant magához.

A történet csattanója azonban nem egy monumentális kozmikus karambol vagy egy nagy családi találkozó a galaktikus szomszédainkkal. Bármilyen elszántan is robogunk a Nagy Attraktor felé, a randevú elmarad.

A világegyetem folyamatos, és a sötét energia által hajtott, egyre gyorsuló tágulása ugyanis garantálja, hogy ez a kozmikus célvonal gyorsabban távolodik tőlünk, mint ahogyan mi közeledni tudnánk hozzá. Jelenleg még elég közel vagyunk ahhoz, hogy érezzük a Nagy Attraktor gravitációs ölelését, de néhány milliárd év múlva a tér tágulása annyira messzire sodorja majd tőlünk ezt a titokzatos régiót, hogy a bűvölet végleg megtörik.

A Tejútrendszer kiszabadul a fogságból, és magányosan folytatja útját a végtelen, sötét űrben. Így válik a modern asztrofizika egyik legizgalmasabb vonzereje a világmindenség legnagyobb kozmikus antiklimaxává. (1)

(1) - https://www.iflscience.com/the-milky-way