Nem is olyan régen az internetre még a szabad tudás szentélyeként, az információcsera és a felhőtlen szórakozás nyitott tereként tekintettün...
Nem is olyan régen az internetre még a szabad tudás szentélyeként, az információcsera és a felhőtlen szórakozás nyitott tereként tekintettünk. Úgy beszéltünk róla, mint az emberiség egyik legnagyobb vívmányáról, amelynek jelentősége az írásbeliség vagy a könyvnyomtatás feltalálásához mérhető.
Mára azonban ez a megosztott digitális oázis rohamos gyorsasággal változik át egy gigantikus, gépek által generált szemétdombbá. Egyre többen teszik fel a húsbavágó kérdést: vajon a mesterséges intelligencia (MI) térnyerése az internet halálához vezet? Vagy talán a világháló már meg is halt, csak még nem vettük észre, mert elborította a szintetikus hulladék?
A globális hálót jelenleg elárasztja az a digitális szemét, amit a szaknyelv és a közvélemény egyre gyakrabban csak "slop"-nak, azaz mesterségesen generált híg mosléknak nevez. Dezinformáció, propaganda, szintetikus képek és hangok végtelen áradata hömpölyög a közösségi oldalakon. Automatizált botok és algoritmusok ontják magukból a semmitmondó, tartalom nélküli kattintásvadász anyagokat, amelyek lassan teljesen megfojtják a nyílt webet. Ha ma megnyitjuk a Facebookot, az Instagramot vagy a X-et (korábbi Twittert), szinte lehetetlen kikerülni a semmiből felbukkanó, bizarr MI-képeket és a komment szekciókat elözönlő botcsordákat.
Gondoljunk csak arra a hírhedt jelenségre, amikor elözönlötték a közösségi médiát a rákból vagy egyéb tengeri herkenyűkből megformált, groteszk "Rák Jézus" képek. Amikor oknyomozó újságírók megpróbálták kideríteni, ki áll e mögött a kulturális és vizuális környezetszennyezés mögött, a szálak gyakran fejlődő országokba, például Kenyába vezettek. EgySteven Mwangi nevű tartalomgyártó elárulta, hogy a recept pofonegyszerű: olyan témákat kell választani, amelyek garantáltan heves érzelmi reakciókat váltanak ki az emberekből – ilyenek a vallás, a cuki állatok vagy éppen a népszerű futballklubok.
Az MI-vel legenerált, abszurd képeket feltöltik az oldalakra, a gyanútlan felhasználók pedig lájkolják, kommentelik és megosztják őket. A legszomorúbb az egészben az, hogy a tech-óriások, mint a Meta, maguk is finanszírozzák ezt a folyamatot, hiszen a vírusként terjedő, hatalmas elérést produkáló szemét után apró kifizetéseket utalnak a készítőknek. A platformok tehát nemcsak elnézik, de aktívan ösztönzik is, hogy a felületeik faltól falig Rák Jézussá változzanak.
A dezinformáció gyára és a virtuális hulladéktermelés
Ez a jelenség azonban messze túlmutat a viccesnek vagy bizarrnak tűnő képeken. A közösségi hálózatok roskadoznak a manipulatív deepfake-ektől és a politikai dezinformációtól, amelyek célzottan a félelemre, az empátiára, az irigységre vagy a gyűlöletre utaznak. Ráadásul ma már olyan szoftverek is bárki számára elérhetők, amelyek egy-két egyszerű parancssorból, úgynevezett "promptból" képesek teljes, narrációval ellátott videókat készíteni a semmiből.
Németországban és világszerte gomba módra szaporodnak a kétes online coachok, akik a "passzív jövedelem" ígéretével – ami a modern megfelelője a "keress pénzt, miközben alszol" régimódi csalásnak – arra buzdítják a tömegeket, hogy indítsanak automatizált YouTube-csatornákat. Az eredmény? Álújságírói nonszensz és kegyeletsértő hazugságok százezrei. Olyan csatornák jöttek létre, amelyek kifejezetten hírességek haláláról vagy brutális családi tragédiáiról terjesztenek szörnyű pletykákat.
Csak az elmúlt évben több tízezer olyan automatizált videó került fel a hálóra, amely azt hazudta, hogy Michael Schumacher ismét meghalt, vagy hogy ismert énekesnőket és gyermekeiket brutálisan bántalmazta a házastársuk. Az emberek jelentős része nem kérdőjelezi meg a látottakat, készpénznek veszi a mesterséges hangon felolvasott hazugságokat, és hagyja magát hergelni.
Hasonlóan ijesztő a helyzet a politikai szférában is. Az MI-alapú profilok képesek olyan légből kapott történeteket kreálni, mint például, hogy egy ismert élelmiszerlánc azért nevezi át a csokoládé húsvéti nyuszit "ülő nyuszivá", hogy ne sértse a muszlim vallásúakat. Bár a cég közölte, hogy csupán a termékforma megkülönböztetéséről van szó, a szikra már lángra kapott: a dühös kommentelők ezrei estek egymásnak a virtuális térben.
Hogy bemutassák, mennyire egyszerű manipulálni a rendszert, szakértők kísérletképpen létrehoztak egy teljesen névtelen sportcsatornát. Egyetlen parancsot adtak ki az MI-nek: találjon ki egy hírt a német labdarúgó-bajnokságról. A gép azonnal kreált egy komplett háttérsztorit arról, hogy a Bundesliga bevezeti a kék lapot, ami után a játékosoknak le kell venniük a stoplist, és mezítláb kell játszaniuk. Az MI fiktív szurkolói véleményeket, kontextust és drámai részleteket kerekített a hazugság köré, a generált emberi arcok és hangok pedig annyira élethűek voltak, hogy a nézők észre sem vették az átverést.
A generatív mesterséges intelligencia valódi szuperereje ugyanis nem a tudásban rejlik, hanem abban, hogy elképesztő meggyőződéssel képes hazudni. Mivel nem képes különbséget tenni igaz és hamis között, hallucinál, kitalál és konfabulál – méghozzá ipari méretekben.
Életveszélyes könyvek és a kreativitás kisajátítása
A "slop" a könyvpiacot és az online áruházakat, például az Amazont is megfertőzte, és itt a kockázatok már nemcsak bosszantóak, hanem konkrétan életveszélyesek. Gombamód szaporodnak például az MI által írt gombász- és túlélőkönyvek. A New York-i Mikológiai Társaság kénytelen volt nyilvános figyelmeztetést kiadni, mert ezek a gép által összekalapált kötetek olyan mérgező gombák elfogyasztását javasolták a gyanútlan olvasóknak, amelyek halálos mérgezést okozhatnak.
Egy rossz, de ember által írt könyv elkészítése még mindig heteket vagy hónapokat vesz igénybe. Ezzel szemben egy MI-könyv generálása másodpercek kérdése. Egyetlen csaló több tucat álnéven szoftverek segítségével könyvek ezreit adhatja ki a táplálkozástól kezdve a toxikus kapcsolatokon át a tantrikus egyesülésig, és a hatalmas mennyiség miatt komoly összegeket tehet zsebre.
A gépi tartalomgyártás ráadásul gátlástalanul plagizál és másol le élő szerzőket és kutatókat. Az amerikai Authors Guild (Írók Céhe) éppen ezért vezette be a "Human Authored" (Ember által írt) tanúsítványt, amely olyan a könyvborítókon, mint a bio- és organikus élelmiszerek logója a boltokban. Átláthatóságot próbál hozni egy olyan világba, ahol a gépek kiszipolyozzák a humán kreativitást.
Nick Cave, a neves énekes és költő találóan fogalmazott a honlapján, amikor a ChatGPT-ről kérdezték: az adatok nem szenvednek. Az MI-nek nincs belső lénye, nem járt sehol, nem élt át semmit. Nincs meg benne a merészség, hogy átlépje a saját korlátait, így képtelen a közös, transzcendens művészi élményre. Bár a kutatások szerint a felszínes olvasók néha jobban kedvelik az MI által írt egyszerű, rímelő verseket, mert nem igényelnek szellemi erőfeszítést, a valódi művészet mélysége és lelke teljesen hiányzik a gépi produktumokból. Ha megkapargatjuk a felszínt, az MI-zene, az MI-versek és az MI-képek mögött nem találunk mást, csak a tátongó ürességet.
A nagy "elplatformosodás" és a Google bukása
Hogyan jutottunk el idáig? Ha visszatekintünk az internet hajnalára, a kilencvenes évek közepén a hippi kultúra és az ellenkultúra figurái, mint John Perry Barlow, még a "Kibertér Függetlenségi Nyilatkozatáról" álmodoztak, ahol a szellem új civilizációja épül fel, amely igazságosabb és szabadabb, mint a fizikai világ. Bár a dotkom-lufi 2000-es kidurranása után egy rövid ideig úgy tűnt, hogy a kreatív startupok, a blogok és a Wikipédia decentralizált világa győzedelmeskedik, a színfalak mögött óriási tőkekoncentráció zajlott le. A Google, a Facebook és az Amazon szép lassan felosztották egymás között a hálót, miközben a nyitottság és az elérés hamis retorikájával álcázták magukat.
Cory Doctorow, az internetes aktivista és sci-fi író alkotta meg a "platform-rothadás" (platform decay vagy enshittification) fogalmát. Ez a folyamat írja le, hogyan teszik tönkre a tech-cégek a digitális közösségeket a profit érdekében. Először a platform nagyon jó a felhasználóknak. Aztán elkezd rontani a felhasználói élményen, hogy jobb feltételeket biztosítson az üzleti partnereinek és hirdetőinek. Végül az üzleti partnerekkel is kiszúr, hogy minden megmaradt értéket kiszipolyozzon, és átutalja azt a részvényeseknek és vezetőknek. A folyamat végén pedig a platform egy használhatatlan szemétdombbá válik.
Amikor a ChatGPT megjelent, sokan a szuperintelligencia eljövetelétől és a Terminátor-szerű forgatókönyvektől rettegtek. Ezzel szemben gyorsan kiderült, hogy az MI jelenleg nem más, mint a világ valaha látott leghatékonyabb spammelő gépe. Lehetővé tette a csalók számára, hogy a korábbi hülyeségeiket ezerszeres fordulatszámon gyártsák le.
Mára a nyílt web gyakorlatilag működésképtelenné vált. A Google keresője sok esetben használhatatlan. Ha rákeresünk egy receptre, nem a hozzávalókat kapjuk meg, hanem egy 6000 szavas, keresőoptimalizált (SEO) hablatyot arról, hogy a szerző mikor evett életében először tojást. Ha szállodát vagy terméktesztet keresünk, azonnal az MI által generált szemétoldalakra irányít minket a rendszer.
2024-ben Dublinban emberek ezrei vártak a hideg utcákon egy halloweeni felvonulásra, mert a Google keresője első helyen dobott ki egy olyan hírt, amit egy mesterséges intelligencia által fenntartott kamuhíroldal generált. A valódi, minőségi emberi tartalomnak esélye sincs felvenni a harcot a Google rangsorában az egymillió, egymásba linkelt MI-cikkel szemben.
És mi a Google válasza erre a válságra? Hogy még több MI-t vet be. Az "AI Overview" funkció lényegében összegyűjti és újracsomagolja az interneten található, eleve fertőzött spameket. Nem csoda, hogy a rendszer olyan kapitális hibákat vét, mint amikor tényként közli egy szatirikus egyetemi cikk alapján, hogy Barack Obama volt az első muszlim amerikai elnök. Mivel az algoritmus nem érti az iróniát, a kontextust és a kulturális utalásokat, a blődségeket és összeesküvés-elméleteket szó szerint fordítja le igazsággá.
Az MI láthatatlan rabszolgái és a kiút
A tech-vezérek előszeretettel beszélnek arról, hogy az MI hamarosan eléri az emberi szintű általános intelligenciát (AGI). A valóságban azonban az MI nem egy olyan ember, akinek csupán számítási kapacitásra van szüksége. Az úgynevezett nagy nyelvi modellek (LLM) valójában csak "fűszerezett automatikus szövegkiegészítők" vagy "sztochasztikus papagájok". Úgy gondolni rájuk, mint amelyek a több adattól egyszer csak öntudatra ébrednek, olyan, mintha azt hinnénk, hogy ha a lovakat elég gyorsra tenyésztjük, az egyik kanca végül egy gőzmozdonynak ad életet.
Van azonban egy még sötétebb titka ennek az iparágnak, amiről a dollármilliárdos vállalatok mélyen hallgatnak. A mesterséges intelligencia mögött nem mágikus kódok, hanem hús-vér emberek milliói állnak, akik embertelen körülmények között végzik az adatok tisztítását és címkézését. Becslések szerint világszerte 150-430 millió kattintásmunkás (click worker) dolgozik a háttérben – ez a szám megegyezik az Európai Unió teljes lakosságával.
A fejlődő országokban, például Kenyában vagy a Fülöp-szigeteken ezek az emberek alig 2 dolláros órabérért néznek át napi 18 órában traumatizáló tartalmakat: lőtt sebeket, halott testeket, erőszakot és explicit borzalmakat kell manuálisan körbejelölniük a monitoron, hogy a nyugati világ chatbotjai ne mondjanak csúnya dolgokat, és felismerjék a valóságot. Ezek a munkások titoktartási szerződések láncaiba vannak verve, nem kapnak pszichológiai segítséget, miközben az általuk kiképzett rendszerek annyi energiát fogyasztanak, mint egész országok, és tönkreteszik a bolygó környezetét.
Vajon van kiút ebből a digitális disztópiából? Talán a legoptimistább forgatókönyv az, hogy az internet annyira visszataszítóvá, élvezhetetlenné és mérgezővé válik az MI-szemét miatt, hogy az emberek egyszerűen elfordulnak tőle, és elhagyják a digitális teret. Már most látható, hogy a felhasználók kezdenek kiábrándulni a nagy közösségi platformokból. Menekülnek a nyilvános hírfolyamokból, és kisebb, zárt csoportokba húzódnak vissza – mint a Discord-szerverek vagy a privát chatcsoportok –, ahol biztosak lehetnek abban, hogy a túloldalon valódi, hús-vér emberekkel beszélgetnek.
Az automatizált rendszerek elérték a teljesítőképességük határát, és elkezdtek összeomlani a saját súlyuk alatt. A jövő az interneten is a közvetlen, emberi kapcsolatoké lesz. Lehet, hogy az MI megöli a mai internetet, de ezzel talán esélyt ad arra, hogy újjászülessen egy tisztább, emberibb és fenntarthatóbb virtuális világ.
