Történelmi pillanat: Elindult az Artemis az évszázad űrutazására

Hosszú évtizedek várakozása, technológiai megtorpanások és a remény hullámai után az emberiség végre ismét átlépte azt a küszöböt, amelyet 1...

Hosszú évtizedek várakozása, technológiai megtorpanások és a remény hullámai után az emberiség végre ismét átlépte azt a küszöböt, amelyet 1972 óta senki.

A floridai Kennedy Űrközpont indítóállásáról, a lenyugvó nap fényében, hatalmas robajjal és vakító lángcsóvával emelkedett a magasba az SLS (Space Launch System) rakéta, fedélzetén az Artemis II misszió négy űrhajósával. Ez a pillanat nem csupán egy sikeres kilövést jelentett, hanem egy új fejezet kezdetét az emberi történelemben: az utat, amely messzebbre visz minket a kozmosz mélységeibe, mint ahol valaha is jártunk.

A szerda esti indítás nem volt izgalmaktól mentes. Keleti idő szerint 18 óra 35 perckor a visszaszámlálás ugyan a végéhez ért, de az odáig vezető út feszült várakozással telt. Két technikai hiba is felütötte a fejét az utolsó órákban, amelyek egy ideig azzal fenyegettek, hogy a küldetést el kell halasztani.

A mérnökök azonban megfeszített munkával hárították el az akadályokat, így a négy asztronauta – az amerikai Reid Wiseman, Victor Glover és Christina Koch, valamint a kanadai Jeremy Hansen – végül zöld jelzést kapott. Wiseman parancsnok, nem sokkal 18 óra előtt, rövid, de határozott üzenettel nyugtázta a készenlétet: "Full send" – azaz teljes gázzal előre. Ebben a két szóban benne volt minden: a bátorság, az elszántság és az a fajta kalandvágy, amely az Apollo-korszak óta nem volt ilyen kézzelfogható.

A kilövés pillanata földöntúli látványt nyújtott. Az SLS rakéta két szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétája több mint 75 százalékát adta annak a tolóerőnek, amelyre a 2,6 millió kilogrammos monstrumnak szüksége volt a felemelkedéshez.

A négy RS-25-ös hajtóművel együtt összesen közel 4 millió kilogrammnyi erő feszült az indítóállásnak, miközben az elektromos és üzemanyag-csatlakozók, az úgynevezett köldökzsinórok, méltóságteljesen leváltak a testről. Négy perccel az indítás után az Artemis II már el is hagyta a Föld légkörét, és belépett a világűr sötétjébe. Wiseman parancsnok lelkesedése átragadt az irányítóközpontra is, amikor jelentette: "Gyönyörű holdkelténk van. Egyenesen felé tartunk!"

A tíz naposra tervezett misszió célja nem kevesebb, mint megdönteni az Apollo-13 történelmi rekordját. A legénység várhatóan április 6-án ér el a Földtől mintegy 400 ezer kilométeres távolságba, messzebbre merészkedve, mint bármely ember előtte. Ez a távolság már nem csupán statisztikai adat; ez az a pont, ahol az emberi jelenlét végleg elszakad a szülőbolygó közvetlen közelségétől.

Charlie Blackwell-Thompson, az Artemis II kilövési igazgatója, könnyekkel küszködve búcsúztatta a csapatot, emlékeztetve őket, hogy nemcsak technikai eszközöket visznek magukkal, hanem az egész emberiség álmait és a jövő generációinak reményét.

Természetesen egy ilyen komplex küldetés nem zajlik nehézségek nélkül. Jared Isaacman, a NASA adminisztrátora a sikeres pályára állás után elárulta, hogy az Orion kapszula fedélzetén adódtak kisebb problémák: egy átmeneti kommunikációs zavar és a fedélzeti toalett vezérlőegységének meghibásodása okoz némi fejfájást a legénységnek.

Ennek ellenére minden fő rendszerszintű funkció kifogástalanul működik. Az űrhajósok az első éjszakát intenzív ellenőrzésekkel töltik, miközben a kapszula négy napelemszárnya már kinyílt, biztosítva a folyamatos energiaellátást a létfenntartó rendszerek és a navigáció számára.

A küldetés második napja sorsdöntő lesz. Ekkor hajtják végre a "translunar injection" nevű manővert, egy erőteljes hajtóműgyújtást, amely kiszakítja az Oriont a Föld körüli pályáról, és a Hold felé irányítja. Az utazás három-négy napig tart, amíg az űrhajó eléri a Hold gravitációs befolyási övezetét. A hatodik nap ígérkezik a legizgalmasabbnak: az Artemis II megkerüli égi kísérőnket, és a Hold sötét oldala felett suhan el. Ebben a szakaszban az asztronauták nemcsak a páratlan közelséget élvezhetik, hanem egy ritka kozmikus jelenségnek, egy holdfogyatkozásnak is tanúi lesznek, ahol a Hold kitakarja előlük a Napot.

A visszatérés sem lesz egyszerűbb. A Hold megkerülése után újabb négy napos út vár a legénységre a Föld felé. Ez az időszak sem telik tétlenül: az űrhajósoknak biztonsági teszteket kell végezniük, többek között azt gyakorolják, hogyan védhetik meg magukat a veszélyes napkitörések okozta sugárzástól, és próbára teszik a kapszula manuális irányítását is. A misszió a tizedik napon ér véget, amikor az Orion több mint 1600 Celsius-fokos hőségben izzik fel a légkörbe való belépéskor, majd ejtőernyők segítségével a Csendes-óceán hűsítő hullámai közé huppan.

De miért is olyan fontos ez a tíz nap? Ahogy Isaacman fogalmazott, az Artemis II csupán az "nyitófelvonás". Ez egy tesztüzem, amely megágyaz a jövőnek. A tervek szerint 2027-ben az Artemis III már az alacsony Föld körüli pályán végzett műveleteket fogja tökéletesíteni, 2028-ban pedig az Artemis IV keretében sor kerülhet az első tényleges holdraszállásra az új érában. A végső cél azonban még ennél is merészebb: egy állandó bázis kiépítése a Hold felszínén, amely ugródeszkaként szolgálhat a Mars meghódításához.

A kilövés híre lázba hozta az egész világot. Donald Trump amerikai elnök szerda esti beszédében külön gratulált a NASA csapatának és a "bátor négyeknek", hangsúlyozva, hogy ez a siker Amerika és az egész emberiség technológiai kiválóságának bizonyítéka. A büszkeség nem állt meg az amerikai határoknál.

Kanadában is ünnepeltek, hiszen Jeremy Hansen személyében az első kanadai jut el a Holdig. Még a 95 éves William Shatner, a Star Trek legendás Kirk kapitánya is megszólalt, kiemelve, hogy az emberiség elérte azt a szintet, ahol a sci-fi valósággá válik, és ahol a nemzetek összefogása a világegyetem titkainak feltárása érdekében végre gyümölcsözővé válik.

Az Artemis II sikere tehát több, mint egy rakétastart. Ez egy ígéret arra, hogy nem állunk meg a Föld határainál. Miközben Wiseman, Glover, Koch és Hansen a csillagok felé száguldanak, mi itt lenn, a Földön, újra megtanulunk felfelé nézni.

Emlékeztetnek minket arra, hogy az emberi szellem – legyen szó kommunikációs hibákról vagy makacskodó űrvécékről – minden akadályt legyőz, ha a cél a horizonton túli ismeretlen felfedezése. Az út hosszú, a kockázat nagy, de az irány egyértelmű: "Full send" – a Holdon túlra és még tovább. (1)

(1) - https://www.dailymail.co.uk/sciencetech/