Mi lehet ez a hátborzongató víz alatti dolog, amit az amerikai haditengerészet búvárai fényképeztek a NASA számára?

Első ránézésre talán egy évszázadokkal ezelőtt elsüllyedt katedrális gótikus romjának tűnik, amelyet egy gátszakadás sodort a hullámsírba. M...

Első ránézésre talán egy évszázadokkal ezelőtt elsüllyedt katedrális gótikus romjának tűnik, amelyet egy gátszakadás sodort a hullámsírba. Mások talán egy hatalmas alagútfúró pajzsát látnák benne, amely éppen most tört át egy törmelékhegyet a sötét mélységben.

A valóság azonban ennél sokkal modernebb, futurisztikusabb és – nem mellesleg – földönkívüli eredetű. Az amerikai haditengerészet búvárai által készített és a NASA által a napokban közzétett kísérteties felvétel nem egy tengeri régészeti leletet ábrázol, hanem az emberiség Holdhoz való visszatérésének egyik legkritikusabb és legvitatottabb darabját: az Artemis 2 Orion kapszulájának elszenesedett hőpajzsát.

A Csendes-óceán mélykék vizében lebegő, megperzselt szerkezet április 10-én landolt a vízben, miután az Orion űrhajó sikeresen teljesítette történelmi küldetését a Hold körül. Bár az utólagos elemzések még hónapokig tarthatnak, ez a fotó az első vizuális bizonyíték arra, hogy a NASA mérnökeinek sikerült-e úrrá lenniük a projektet övező legnagyobb technikai félelmen.

A hőpajzs feladata ugyanis nem kevesebb, minthogy megvédje az űrhajósokat, miközben a kapszula több mint 37 000 kilométer per órás sebességgel csapódik be a Föld légkörébe. Ebben a fázisban a súrlódás következtében a hőmérséklet több ezer Celsius-fokra emelkedik – ez az a pokoli környezet, ahol a legkisebb anyaghiba is végzetes katasztrófához vezethet.

A feszültség nem volt alaptalan. A 2022-es, legénység nélküli Artemis 1 misszió során a hőpajzs váratlanul rosszul vizsgázott: a visszatérés során mély repedések keletkeztek rajta, és az elszenesedett védőrétegből jelentős darabok váltak le. Ez komoly fejtörést okozott a szakértőknek, hiszen az Artemis 2 hőpajzsát már azelőtt beszerelték a kapszulába, hogy az első teszt hibáira fény derült volna.

Számos független szakértő figyelmeztetett, hogy ugyanazzal a konstrukcióval útnak indítani négy embert felelőtlenség lehet. A NASA azonban a hardver teljes cseréje helyett a stratégia módosítása mellett döntött: finomítottak a visszatérési pályán, hogy minimalizálják a hőterhelést, és reménykedtek benne, hogy a fizika törvényei és a pontos számítások mellettük állnak.

Az első jelentések és a búvárfotók alapján a kockázat kifizetődött. A NASA közleménye szerint a hőpajzs "kitűnően vizsgázott", és az Artemis 1 során tapasztalt anyagveszteség mértéke jelentősen csökkent. Olyannyira, hogy még a speciális fényvisszaverő ragasztószalagok is több helyen épségben maradtak a kapszula felületén, ami a vártnál enyhébb külső roncsolódásra utal. Ez a siker kulcsfontosságú a jövőre nézve, hiszen ez nyitja meg az utat a 2028-ra tervezett Artemis 4 előtt, amely az első olyan küldetés lesz, ahol az emberiség ismét a Hold felszínére léphet.

A kapszula sorsa most a laboratóriumokban folytatódik. A hónap végén az egységet visszaszállítják a Kennedy Űrközpontba, majd onnan a Marshall Űrepülési Központba kerül, ahol röntgenvizsgálatokkal és mintavételezéssel néznek a "bőre alá". Ám a mérnökökre nemcsak a hőpajzs elemzése vár. Az űrhajósok tíz napos kalandja alatt ugyanis akadt egy prózaibb, de annál bosszantóbb hiba is: az űrvécé meghibásodása.

A fagyott vizelet eldugította a szellőzővezetékeket, ami komoly kényelmetlenséget okozott a legénységnek. Így miközben a világ a csillagokat és a hőpajzs épségét figyeli, a NASA csapata gőzerővel dolgozik azon is, hogy az Artemis 3 asztronautáinak már ne kelljen vízvezeték-szerelési problémákkal küzdeniük a világűr sötétjében. Az óceánból kiemelt elszenesedett monstrum tehát nemcsak a diadal, hanem a folyamatos tanulás és tökéletesítés szimbóluma is lett. (1)

(1) - https://www.nasa.gov/missions/nasa