Fogy az idő: Tudósok egész Velencét elköltöztetnék, mielőtt végleg elnyelné a tenger

Velence, a lagúnák városa, évszázadok óta vívja reménytelennek tűnő harcát az elemekkel. A cölöpökre épült paloták, a szűk csatornákon sikló...

Velence, a lagúnák városa, évszázadok óta vívja reménytelennek tűnő harcát az elemekkel. A cölöpökre épült paloták, a szűk csatornákon sikló gondolák és a Szent Márk tér galambjai egy olyan világot idéznek, amely mintha megállt volna az időben.

A legfrissebb tudományos előrejelzések szerint azonban az idő nem megállt, hanem vészesen fogy: a "lebegő város" olyan egzisztenciális fenyegetéssel néz szembe, amelyre korábban senki sem mert gondolni. Olasz kutatók egy csoportja ugyanis azt állítja, hogy ha meg akarjuk menteni Velencét a teljes megsemmisüléstől, akkor a legszélsőségesebb megoldást kell választanunk: az egész várost át kell költöztetni a szárazföldre.

A probléma gyökere a globális tengerszint-emelkedésben és a város alapjainak süllyedésében rejlik. Az elmúlt 23 évben 18 alkalommal fordult elő extrém áradás, ami jelzi, hogy a helyzet egyre tarthatatlanabb. Bár a MOSE néven ismert mobil gátrendszer jelenleg képes bizonyos védelmet nyújtani, a szakértők figyelmeztetnek: a jelenlegi védvonalak legfeljebb 1,25 méteres tengerszint-emelkedésig hatékonyak.

Ezzel szemben a pesszimistább, de korántsem lehetetlen forgatókönyvek szerint a következő 300 évben a globális vízszint akár hét méterrel is megemelkedhet, sőt, az antarktiszi jégtáblák összeomlása esetén a 16 méteres emelkedés sem zárható ki teljesen.

A Salentói Egyetem kutatói a Scientific Reports folyóiratban közzétett tanulmányukban négy lehetséges stratégiát vizsgáltak meg. Ezek között szerepel további mozgatható gátak építése, a lagúna teljes lezárása egy hatalmas gátrendszerrel, illetve a legdrasztikusabb opció: a történelmi jelentőségű épületek és műemlékek szétszerelése és egy magasabban fekvő, biztonságos területen való újjáépítése.

Ez a "visszavonulási stratégia" első hallásra sci-finek tűnhet, de a kutatók szerint a 22. századra elkerülhetetlenné válhat, ha a jelenlegi klímapolitikai trendek nem változnak meg gyökeresen.

A költöztetés nem csupán logisztikai rémálom, hanem csillagászati összegeket felemésztő vállalkozás is lenne. A becslések szerint a teljes művelet költsége elérheti a 100 milliárd dollárt. Ez magában foglalná a legfontosabb paloták, templomok és szobrok kőről kőre történő lebontását, majd azok eredeti formájukban való felépítését egy távolabbi, árvízmentes helyszínen.

A kutatók példaként az egyiptomi Abu Szimbel-i templomok áthelyezését említik. Az 1960-as években, az Asszuáni-gát építésekor a templomokat több mint ezer, egyenként 20-30 tonnás blokkra vágták szét, és 65 méterrel magasabban építették fel őket újra, hogy megmentsék őket a Nílus vizétől. Velence esetében ez a feladat nagyságrendekkel komplexebb és drágább lenne, hiszen egy egész városszövetet kellene átültetni.

A terv szerint az új helyszín köré modern lakónegyedek épülnének, míg az eredeti, víz alá került Velence lassan az enyészeté lenne. A "régi" várost egy ideig még látogathatnák a turisták csónakokkal, nézve, ahogy a sós víz fokozatosan felemészti a hátrahagyott falakat.

Ez a melankolikus jövőkép rávilágít arra a fájdalmas kompromisszumra, amellyel a döntéshozóknak szembe kell nézniük: vagy hagyják, hogy a kulturális örökség az óceán fenekén végezze, vagy megpróbálják mesterségesen életben tartani azt egy új környezetben, még ha ezzel el is veszik a hely eredeti szelleme, a lagúnák és a víz misztikus kapcsolata.

A kutatás hangsúlyozza, hogy nincs "optimális" megoldás. Robert Nicholls professzor, a tanulmány társszerzője rámutatott, hogy bármelyik utat is választják, az súlyos áldozatokkal jár majd. Egyensúlyt kell teremteni a lakók biztonsága, a gazdasági prosperitás, a lagúna ökoszisztémájának védelme és a kulturális örökség megőrzése között. Az idő azonban ellenük dolgozik. Mivel egy-egy nagyobb szabású gátrendszer vagy védelmi vonal kiépítése 30-50 évet is igénybe vehet, a tervezést már most meg kell kezdeni.

Velence tragédiája intő jel lehet a világ összes alacsonyan fekvő partmenti városa számára. A 2019-es árvíz, amikor a Szent Márk teret méteres víz borította, és a város 80 százaléka víz alá került, csak egy ízelítő volt abból, ami várható. Ha nem történik radikális változás a globális károsanyag-kibocsátás terén, akkor unokáink talán már csak egy szárazföldi "skanzenben" láthatják a Dózse-palotát, míg az eredeti Velence – Atlantiszhoz hasonlóan – a hullámok alá merül.

A kérdés már nem az, hogy megváltozik-e a város, hanem az, hogy képesek vagyunk-e irányítani ezt a változást, vagy csak tehetetlenül nézzük, ahogy a tenger visszaköveteli azt, amit az ember évszázadokkal ezelőtt elhódított tőle. (1)

(1) - https://www.dailymail.com/sciencetech/