Az örök ifjú elme titka: Miért maradnak egyesek pengeélesek nyolcvan felett is?

Az öregedés folyamatát gyakran a lassú és megállíthatatlan hanyatlással azonosítjuk, egy olyan ívvel, amelynek végén emlékezetünk óhatatlanu...

Az öregedés folyamatát gyakran a lassú és megállíthatatlan hanyatlással azonosítjuk, egy olyan ívvel, amelynek végén emlékezetünk óhatatlanul megkopik, gondolataink pedig ködösebbé válnak. Vannak azonban közöttünk olyanok, akik látszólag dacolnak az idő vasfogával.

Ők a "szuperidősek" (super-agers), akik nyolcvan-, sőt kilencvenéves korukban is olyan mentális frissességgel rendelkeznek, mintha csak az ötvenes éveikben járnának. Bár intelligenciahányadosuk megegyezik kortársaikéval, memóriájuk és kognitív képességeik messze túlszárnyalják azt, amit a tudomány eddig az időskor természetes velejárójának gondolt.

Egy nemrégiben, a Nature folyóiratban megjelent tanulmány most fellebbentette a fátylat erről a biológiai rejtélyről, és az eredmények alapjaiban rázhatják meg az idegtudomány évtizedes dogmáit. (1)

A kutatás központjában a neurogenezis, vagyis az új idegsejtek születésének folyamata áll. A tudósok körében hosszú ideig tartotta magát az a nézet, miszerint az emberi agy csak a fejlődés korai szakaszában képes új neuronokat létrehozni, és felnőttkorra ez a képesség egyszerűen megszűnik.

Bár a rágcsálókon és főemlősökön végzett kísérletek már az 1960-as évek óta utaltak arra, hogy a felnőtt agy is képes lehet a megújulásra, az emberi vonatkozásokat illetően heves viták dúltak. A Northwestern University kutatói által vezetett új elemzés azonban 38 emberi agy vizsgálatával közvetett, de rendkívül meggyőző bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy az agyunk idős korban is képes "újjászületni".

A kutatók öt csoportot vizsgáltak: kiemelkedő memóriájú szuperidőseket, átlagos kognitív képességű időseket, korai demenciában szenvedőket, Alzheimer-kóros betegeket, valamint egy kontrollcsoportot 20 és 40 év közötti fiatalokból. Az eredmények megdöbbentőek voltak.

A szuperidősek hippokampuszában – az agy emlékezetért felelős régiójában – kétszer annyi új, éretlen neuront találtak, mint a korukbeli, átlagos memóriájú embereknél. Ha pedig az Alzheimer-kóros betegek agyával hasonlították össze őket, a különbség már két és félszeres volt. Ez azt sugallja, hogy az agy regenerációs képességének megőrzése lehet a kulcs a szellemi hanyatlás elkerüléséhez.

Tamar Gefen, a tanulmány társszerzője szerint ez a felfedezés hatalmas jelentőséggel bír, hiszen igazolja, hogy az öregedő agyban is megvan a megújulás potenciálja. A kutatás során a fiatal agyak mintái szolgáltak referenciaként; ezek segítségével azonosították azokat a genetikai markereket, amelyek az "újszülött" neuronokra jellemzőek.

Meglepő módon a szuperidősek hippokampuszában nemcsak a többi időshöz képest volt több ilyen éretlen sejt, hanem némelyikük még a fiatalabb korosztályt is lepipálta ebben a tekintetben. Úgy tűnik, ezeknél az egyéneknél a sejtek túlélését és kommunikációját támogató genetikai programok aktívak maradnak, míg másoknál – különösen az Alzheimer-kór esetén – egyszerűen kikapcsolnak.

A tanulmány nem csupán az új neuronokra fókuszált. A kutatók megfigyelték az úgynevezett CA1-es típusú neuronok és az asztrociták szerepét is. Míg az előbbiek az emlékek formálásáért, rögzítéséért és előhívásáért felelősek, az asztrociták – a neuronokat támogató segédsejtek – a sejtek közötti kapcsolatok kiépítésében és az emlékek stabilizálásában játszanak létfontosságú szerepet. A szuperidősek agyában ezek a rendszerek harmonikusan és rendkívüli hatékonysággal működnek együtt, mintha a biológiai gépezetük ellenállna a természetes kopásnak.

Természetesen a tudományos világ óvatosan kezeli az ilyen áttöréseket. Néhány szakértő rámutatott, hogy a bizonyítékok továbbra is közvetettek: senki nem látta még "élőben", ahogy az emberi agyban egy sejt fizikailag átalakul egy másik típusúvá.

Emellett a vizsgált csoportok létszáma is viszonylag alacsony volt, ami statisztikai szempontból korlátozza az eredmények általánosíthatóságát. Ahhoz, hogy teljes bizonyossággal kijelenthessük, az új neuronok felelősek a szuper-memóriáért, funkcionális igazolásra lenne szükség – vagyis látni kellene ezeket a sejteket munka közben.

Mégis, ez a kutatás új irányt szab az öregedéssel kapcsolatos vizsgálatoknak. Eddig a tudomány elsősorban arra fókuszált, hogyan lehet megállítani a sejtek pusztulását, most azonban felcsillant a remény, hogy talán a megújulási folyamat serkentése is lehetséges.

Ha sikerülne megfejteni, pontosan mi tartja bekapcsolva a szuperidősek genetikai "fiatalító programját", az forradalmasíthatná az Alzheimer-kór és más demenciák kezelését. Addig is a szuperidősek élő példaként szolgálnak arra, hogy az emberi elme nem szükségszerűen veszít a fényéből az évek múlásával, és hogy a biológiai óránk talán rugalmasabb, mint azt valaha képzeltük. (2)

(1) - https://www.nature.com/articles/s41586
(2) - https://www.smithsonianmag.com/smar