A negyedik muskétás nyomában: Vajon tényleg d'Artagnan csontjai kerültek elő?

Amikor Alexandre Dumas 1844-ben megírta A három testőr című halhatatlan klasszikusát, talán maga sem sejtette, hogy hősei évszázadokkal késő...

Amikor Alexandre Dumas 1844-ben megírta A három testőr című halhatatlan klasszikusát, talán maga sem sejtette, hogy hősei évszázadokkal később is lázban tartják majd a történelemtudományt. Bár a regényt sokan puszta fikciónak tekintik, a valóságban a négy főszereplő mindegyikét létező, 17. századi francia katonákról mintázta a szerző.

Közülük is a leghíresebb d’Artagnan volt, akinek földi maradványai több mint 350 éven át ismeretlen helyen nyugodtak. Most azonban úgy tűnik, a rejtély megoldódott: a hollandiai Maastricht egyik templomának padlózata alatt olyan csontvázra bukkantak, amely minden jel szerint a legendás kapitányé lehet.

A történelemkönyvek tanúsága szerint a hús-vér d’Artagnan valójában egy Charles de Batz de Castelmore nevű kisnemes volt, aki XIV. Lajos, a Napkirály hűséges szolgálatában emelkedett a testőrség kapitányi rangjáig. Halála éppoly drámai volt, mint az irodalmi alaké: 1673 júniusában, Maastricht ostrománál érte a végzet, amikor egy muskétagolyó nyakon találta.

Azonban az ostrom zajában és a háborús káoszban a holtteste eltűnt a szem elől, és évszázadokig tartotta magát a feltételezés, hogy valahol a csatatér közelében, jelöletlen sírban nyugszik.

A fordulatot egy szerencsés véletlen hozta el a maastrichti Wolder negyed Szent Péter és Pál templomában. Az épület padlózata egy helyen megsüllyedt, és a javítási munkálatok során a munkások emberi maradványokra bukkantak ott, ahol egykor az oltár állt. Jos Valke diakónus azonnal értesítette Wim Dijkmant, a nyugalmazott régészt, aki huszonnyolc éve kutatott d’Artagnan sírja után.

Dijkman elmélete szerint a Napkirály sosem hagyta volna, hogy egyik legmagasabb rangú tisztjét méltatlan körülmények között hantolják el. Mivel a holttest hazaszállítása a nyári hőségben megoldhatatlan feladat lett volna, a leglogikusabb lépés az volt, hogy a legközelebbi szentelt földben, azaz a francia táborhoz közeli templomban helyezzék örök nyugalomra.

Bár a koponya súlyosan megsérült, a csontváz többi része meglepően jó állapotban maradt fenn. A lelet környezete pedig több mint beszédes. Az elhunytat az oltár alá temették, ami a korban rendkívüli megtiszteltetésnek számított, és csak a legmagasabb rangú személyeknek járt ki.

A sírban találtak egy 1660-ból származó francia érmét is, ami pontosan a Napkirály uralkodásának idejére datálja a temetkezést. A legmegdöbbentőbb bizonyíték azonban egy golyó, amelyet a csontváz mellkasánál találtak – pontosan ott, ahol a történelmi feljegyzések szerint a halálos lövés érte a kapitányt.

A szakemberek azonban óvatosak. Bár a közvetett bizonyítékok rendkívül erősek, a tudományos bizonyossághoz ez még kevés. Jelenleg nemzetközi összefogással zajlik a DNS-vizsgálat: a csontváz állkapcsából kinyert genetikai mintát d’Artagnan apjának egyenes ági leszármazottaitól vett mintákkal hasonlítják össze. Wim Dijkman szerint ez már egy "csúcsszintű nyomozás", ahol nem engedhetik meg maguknak a tévedést.

Ha a tesztek igazolják a feltételezést, az nemcsak a régészet, hanem az irodalomtörténet számára is mérföldkő lesz. Végre pont kerülhet a kalandos életű testőr utolsó fejezetének végére, és d’Artagnan neve nemcsak a könyvlapokon, hanem egy márvány síremléken is elfoglalhatja méltó helyét.

A világ feszülten várja az eredményeket, hiszen ritka pillanat az, amikor a legenda és a valóság ilyen kézzelfogható módon találkozik egy templom hűvös kövei alatt. (1)

(1) - https://www.sciencealert.com/the-long-lost