Világot megváltoztató vallomás: Élő idegen lénnyel találkozott egy brazil idegsebész

Három évtizede őrzi titkát Brazília egyik legismertebb rejtélye, a varginha-i UFO-incidens, amelyet gyakran emlegetnek úgy, mint "Brazí...

Három évtizede őrzi titkát Brazília egyik legismertebb rejtélye, a varginha-i UFO-incidens, amelyet gyakran emlegetnek úgy, mint "Brazília Roswelljét". A történetben egymást érik a különös balesetek, a sietve reagáló katonai egységek, a megmagyarázhatatlan lények, az amerikai jelenlét nyomai és a mai napig tartó tagadás.

Ez a különös eseménysor azonban most olyan fordulatot vett, amely mellett már a legszkeptikusabb hangoknak is nehéz lesz elmenni.

James Fox, a nemzetközi hírű dokumentumfilmes legújabb kutatásai egy olyan tanú vallomását tárták fel, amelyhez foghatót még nem látott a világ: egy élő idegen lénnyel való közvetlen találkozás részletes leírását. A vallomás Dr. Italo Venturellitől, a varginha-i regionális kórház idegsebészeti osztályának vezetőjétől származik, aki huszonkilenc éven át hallgatott – egészen addig, amíg idén egy súlyos szívinfarktus után úgy nem érezte, nem viheti a sírba azt, amit látott.

Ezzel a vallomással, valamint a frissen előkerült katonai, rendőrségi és igazságügyi orvosszakértői tanúkkal az ügy új szintre lépett. A kérdés többé nem pusztán az, hogy történhetett-e ilyesmi, hanem az, miért próbálták mindezt három évtizeden át eltitkolni.

Egy különös baleset, amelynek semmilyen ismert technológiához nincs köze

A történet 1996. január 13-án kezdődik. Hajnalban Carlos de Souza, történelemtanár és amatőr pilóta különös, szivar alakú repülő tárgyat pillant meg Varginha közelében. A jármű felülete fémszerűen csillogott, oldalán hatalmas repedés tátongott, hátulról pedig sűrű páraféleség tört elő, mintha a szerkezet valamilyen ismeretlen sérülést szenvedett volna. A pilóta követni kezdi az egyre alacsonyabban haladó objektumot, mígnem a Maiolini farm közelében a földbe csapódik.

De Souza, aki elsőként ér oda, szétterülő törmeléket lát maga körül, benne olyan anyagdarabokat, amelyek szinte súlytalanok és összegyűrve is visszanyerik eredeti formájukat. Még fel sem fogja teljesen, mit talált, amikor katonai teherautók érkeznek. A katonák fegyvert szegeznek rá és azonnal elzavarják. Később tagadni fogják, hogy bármi szokatlan történt volna.

Az ezt követő napokban azonban Varginha felett többen is látnak egy másik repülő tárgyat: egy korong alakú szerkezetet, amely feltűnően alacsonyan, lassan és módszeresen halad előre, mintha keresne valamit. A lakók szerint mozgása inkább egy kutatóexpedícióra emlékeztetett, mintsem egy sérült jármű kétségbeesett próbálkozására.

Három lány és egy életre szóló sokk

A figyelem azonban csak néhány nappal később fordult igazán Varginha felé. Január 20-án, a délutáni hőségben három fiatal lány, Lilian, Valkíria és Katia egy üresen álló telek mellett sétált el, amikor a fal tövében egy furcsa, alacsony, mozdulatlan alakra lettek figyelmesek. Először azt hitték, valamilyen szobor vagy sérült állat lehet, de ahogy közelebb értek, rájöttek, hogy egészen mással állnak szemben.

A lény bőre sötétbarna és olajos fényű volt, szemei hatalmasak és vörösesek, fején pedig három apró duzzanat ült. Guggoló testtartása emberi mozdulatokkal alig volt rokonítható. Amikor a lény lassan felemelte a fejét és a lányokra nézett, ketten sikítva elfutottak. A harmadik, Katia azonban – saját elmondása szerint – különös, szinte bénító élményt élt át: úgy érezte, hogy a lény segítséget kér tőle, méghozzá anélkül, hogy megszólalt volna. A telepatikus benyomás olyan erős volt, hogy percekig képtelen volt megmozdulni. A többiek csak nagy nehezen tudták elrángatni onnan.

A városban percek alatt elterjedt a hír, és még aznap több tanú is látott szokatlan mozgást a környéken. Innentől fogva az események felgyorsultak.

Egy rendőr tragikus története: az elfogás és a halálos fertőzés

Ugyanezen a délutánon két katonai rendőr különös riasztást kapott: egy ismeretlen lényt kellett megtalálniuk. Nemsokára fel is tűnt egy a város utcáin, s bár gyengének látszott, pánikot mégsem keltett. Marco Eli Chereze, a fiatal tiszt gondolkodás nélkül megragadta a lényt, amely azonban ragacsos, erős szagú testnedvet hagyott a bőrén, és egy apró karcolás keletkezett a karja alatt.

Néhány nap múlva Chereze rosszul lett. A seb begyulladt, majd az egész szervezetére átterjedt valami, amire az orvosok képtelenek voltak reagálni. Több kórházban is kezelték, de hiába alkalmazták az összes ismert antibiotikumot és terápiát, a fiatal rendőr állapota egyre romlott, végül belehalt a fertőzésbe. A boncolásért felelős szakértők később elmondták: a mintákban olyan baktériumtörzset találtak, amilyet sem előtte, sem azóta nem láttak, és amely semmilyen ismert szerre nem reagált.

Miközben a hatóságok azt állították, hogy a fertőzés "közönséges kórházi baktériumtól" ered, a vele dolgozó patológusok most először, névvel és arccal nyilatkozva kijelentették: ez egyszerűen nem igaz.

Az idegsebész vallomása: négy perc az ismeretlennel

A történet legdrámaibb része azonban a kórház falai között zajlott. Amikor a rendőrök az élő lényt először próbálták ellátni, egy kis klinika orvosai megtagadták a belépést. Így kerültek végül a Varginha Regionális Kórházba, ahol akkor épp Dr. Italo Venturelli és kollégája, Dr. Marcos Vinese volt szolgálatban.

Dr. Venturelli állítása szerint négy percen át volt egy helyiségben a lénnyel. Ezalatt a levegőben terjengő, szinte maró ammóniaszag ellenére észrevette, hogy a lény nem agresszív, sőt kifejezetten nyugodt. A vöröses szemekkel való szemkontaktus olyan erős benyomást tett rá, hogy az élményt máig nehezen tudja szavakba önteni. Úgy érezte, mintha valamilyen magasabb intelligenciával találkozna, egyfajta "emelkedett jelenléttel," amely egyszerre volt félelmetes és mélyen együttérző.

Ahogy elhagyta a kórtermet, katonák rohantak be és erőszakkal elvitték a lényt. Az orvosokat fenyegetéssel kötelezték hallgatásra. Venturelli azt mondta: azóta is minden nap visszhangzik benne a pillanat, amikor a lény rá nézett, mintha nemcsak kommunikálni próbált volna, hanem valamit átadni abból, amit mi emberek még nem értünk.

Amerikai helikopterek és eltűnt bizonyítékok: valaki nagyon nem akarta, hogy kiderüljön az igazság

A városban élők később arról számoltak be, hogy napokon át amerikai katonai helikopterek köröztek a környéken, és amerikaiakkal közös csoportok keresték fel a tanúkat. Több család arról számolt be James Foxnak, hogy pénzt ajánlottak fel nekik, ha visszavonják a vallomásukat, vagy épp nyomást gyakoroltak rájuk, hogy felejtsék el, amit láttak.

A repülésirányítók egyike elmondta: az egyik amerikai katonai repülőgép engedély nélkül kért leszállást a Campinas-i repülőtéren, majd magas rangú brazil tisztek utasítására mégis fogadniuk kellett. Amikor Fox csapata információszabadság-kérelmet adott be, hogy megismerjék a repülési adatokat, a CIA három év várakozás után egyszerűen annyit közölt: a dokumentumok nemzetbiztonsági okból titkosak.

Ha mindössze egy zavart, mozgássérült hajléktalan férfi esetéről lett volna szó, amint azt a hivatalos álláspont állítja, vajon miért lenne mindez államtitok?

Olyan erővel tör felszínre a történet, hogy már nem lehet elhallgattatni

A varginha-i eset különlegessége, hogy a tanúk nem egyetlen csoportból származnak. Egymástól független civilek, katonai rendőrök, kórházi dolgozók, igazságügyi szakértők, farmerek és magas rangú tisztek egybehangzó vallomásai rajzolják ki ugyanazt a képet. Ezek az emberek soha nem találkoztak egymással, mégis ugyanazt írják le: egy balesetet, több élő és elhunyt lényt, valamint egy olyan katonai műveletet, amelynek célja a teljes eltussolás volt.

A városban ma is áll egy emléktábla, amely a különleges eseményre utal. A helyiek soha nem felejtették el, még ha a brazil kormány hivatalosan a mai napig tagadja is, hogy bármi rendkívüli történt volna.

Miért fontos mindez most?

Azért, mert először fordul elő, hogy egy vezető orvos, egy kórházi osztály feje névvel, arccal, a saját munkahelyét kockáztatva kijelenti: találkozott egy nem emberi lénnyel, látta, megérintette és kommunikált vele. Olyan ember tanúskodik, aki az élete során több ezer beteget kezelt, és szakmai reputációját semmivel sem veszélyeztetné szándékosan.

James Fox szerint jelenleg Brazíliában és az Egyesült Államokban is politikusok és katonai vezetők fontolgatják, hogy hivatalos meghallgatásokat indítanak. Közeleg az eset harmincadik évfordulója, és ezzel együtt a világ talán legmeggyőzőbb UFO-eseményének újraértékelése.

Akármi is a teljes igazság, egy dolog bizonyosnak tűnik: a varginha-i történetet többé nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Az érintettek most, három évtized távolából készek elmondani, mi történt valójában. És ha mindaz, amit állítanak, akár csak félig igaz, akkor az emberiség már régen nincs egyedül.