"Tizenhat évesen a CIA kísérletezett rajtam" – Egy nő, aki több mint hat évtized után beperelte a kanadai intézményeket

A legtöbb ember számára a tinédzserkor lázadással, bizonytalan útkereséssel és az első önálló döntésekkel telik. Lana Ponting azonban mindös...

A legtöbb ember számára a tinédzserkor lázadással, bizonytalan útkereséssel és az első önálló döntésekkel telik. Lana Ponting azonban mindössze 16 éves volt, amikor az élete olyan fordulatot vett, amelyet sem megérteni, sem feldolgozni nem tudott – egészen mostanáig.

Ma, 80 év felett, kanadai otthonából idézi fel azt a hónapot, amely az egész életét meghatározta. A helyszín: a montreali Allan Memorial Institute, egy egykori pszichiátriai intézet, amely ma már a CIA titkos MK-Ultra programjának egyik leginkább vitatott helyszíneként ismert.

"Nem tetszett a szaga… túl tiszta volt, túl idegen"

Ponting első emléke a helyről nem egy injekció vagy egy orvosi rendelő, hanem a szag. "Majdnem gyógyszeres, de mégsem olyan. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben," – meséli.

1958 áprilisában érkezett ide, nem önszántából. Egy bíró rendelte el a "kezelését," miután a szüleivel való konfliktusai és a gyakori szökései miatt "engedetlenséggel" vádolták. Egy átlagos tinédzser volt – ahogy ma mondja –, csak éppen rosszkor került rossz helyre.

Amit akkor még ő sem tudott: az intézetben már javában folyt a CIA által finanszírozott, rendkívül titkos kutatás, amely az emberi elme manipulálására irányult.

Az MK-Ultra sötét árnyéka

Az amerikai titkosszolgálat a hidegháborús paranoia csúcspontján kezdett bele a MK-Ultra névre keresztelt programba, amely a tudatmódosító szerek, az alvásmegvonás, az izoláció és különféle pszichológiai technikák hatásait vizsgálta. A cél: kideríteni, hogyan lehet megtörni, átírni vagy akár újraformálni az emberi elmét.

Több mint száz intézmény vett részt a programban az Egyesült Államokban és Kanadában – sokszor úgy, hogy a pácienseknek fogalmuk sem volt arról, hogy kísérleti alanyként használják őket.

Az Allan Memorial Intézetben a kutatás vezetője Dr. Ewen Cameron volt, a McGill Egyetem pszichiátere, akinek módszerei mára a történelem legsötétebb orvosi kísérleteiként ismertek.

"Pszichikus vezetés" és hallucinogének

Ponting a saját esetét csak néhány éve ismerhette meg, amikor sikerült megszereznie az orvosi aktáit. Ebből derült ki, hogy az intézetben többféle kísérletnek is alávetették: többször kapott LSD-t, nitrogén-oxidos gázkezelést, stimulánsokat és altatókat.

Dr. Cameron egyik kedvelt módszere a "pszichikus vezetés" volt – egy olyan technika, amely során a pácienseket több száz, néha több ezer alkalommal ismételt hangfelvételeknek tették ki. A cél az volt, hogy a tudatukat "újraprogramozzák".

"Ugyanaz a kazetta szólt újra és újra. Azt hallgattam: jó kislány vagy, rossz kislány vagy. Órákon át. Napokon át." – idézi fel Lana.

A kísérletek része volt a kábítószerek kombinálása is, amitől az alanyok sokszor dezorientáltak, kiszolgáltatottak vagy épp féktelenül agresszívek lettek. Egyik aktájában Dr. Cameron így ír róla:

"A páciens április 30-án extrém feszültséget mutatott, erőszakossá vált a nitrogén-oxid beadásakor, félig kiesett az ágyból, és sikítozni kezdett."

Az emlékek helyén üresség

Ponting évtizedeken át alig emlékezett valamire a kezelésből. Csak azt érezte, valami nincs rendben vele. Már felnőttként, kétgyermekes édesanyaként is gyakran küzdött szorongással, rémálmokkal, zavartsággal.

"Egész életemben éreztem a következményeit, még ha nem is tudtam pontosan, mi történt. Éjszakánként néha ordítva ébredtem."

A széthullott emlékezet és a pszichés traumák miatt folyamatos gyógyszeres kezelésre szorult. Csak az 1990-es évek után, amikor Kanadában több áldozat is elkezdett beszélni az MK-Ultra kísérletekről, kezdett gyanakodni, hogy ő is érintett lehetett.

Per, amely végre utat nyithat a kártérítéshez

A közelmúltban Ponting – egy másik túlélővel együtt – név szerint is felperes lett egy kanadai csoportos keresetben, amely a Royal Victoria Hospitalt és más intézményeket vesz célba.

A kórház korábban fellebbezett, de a bíróság csütörtökön elutasította a kérelmét, így az ügy folytatódhat. A döntés hosszú idő után először ad reményt több tucat, akár több száz túlélő számára.

A kanadai kormány már 1992-ben fizetett 77 áldozatnak fejenként 100 000 kanadai dollárt – de felelősséget nem vállalt. Ponting azért nem kapott semmit, mert akkor még nem tudta, hogy ő is áldozat.

Dr. Cameron szerepe máig vitatott

A kutatások mai áttekintése szerint Dr. Cameron valószínűleg nem tudta, hogy a CIA finanszírozza a munkáját. A pénzek egy közvetítő szervezeten keresztül érkeztek, így az együttműködést elrejtették.

De – teszik hozzá a szakértők – ez nem változtat azon, hogy módszerei már akkor is etikátlanok voltak. A túlzott dózisú elektrosokk-kezelések, az indukált kómák és az erőszakos pszichológiai kísérletek minden kor orvosi normáival szembementek.

"Nem az számít, tudta-e, ki fizetett érte. Azt kellett volna tudnia, hogy amit csinál, az emberek életét tönkreteszi," – mondja Jordan Torbay doktori hallgató, aki a program történetét kutatja.

"Csak azt szeretném, ha végre elismernék, hogy ez megtörtént"

Ponting ma már nagymama, négy unokája van, és nyugodt életet él Manitobában. De a múlt árnyai még mindig kísértik.

"Előfordul, hogy ülök a nappalimban, és egyszer csak visszajön minden. Dr. Cameron képei... ha meglátom az arcát, elönt a harag."

A per számára nem a pénzről szól – hanem a lezárásról. Arról, hogy több mint hatvan év után végre kimondják: amit vele tettek, bűn volt.

Torbay szerint a jogi folyamat eredménye nem adhatja vissza senki elveszett éveit vagy egészségét, de lehetőséget adhat arra, hogy a túlélők szenvedése ne merüljön feledésbe.

"Nem lehet jóvátenni, amit velük tettek. De legalább tanulhatunk belőle, hogy soha többé ne fordulhasson elő." (1)

(1) - https://www.bbc.com/news/articles/cvgdngkxedzo