Eltűnt középkori város a mélyben: elveszett "nekropoliszt" találtak a világ egyik legmélyebb tava alatt

A Tiensan-hegység hófödte vonulatai között, Kirgizisztán és Kazahsztán határán fekszik az Iszik-köl. A világ nyolcadik legmélyebb és tizeneg...

A Tiensan-hegység hófödte vonulatai között, Kirgizisztán és Kazahsztán határán fekszik az Iszik-köl. A világ nyolcadik legmélyebb és tizenegyedik legnagyobb térfogatú tava mindig is legendák, ősi kereskedelmi útvonalak és eltűnt civilizációk történeteit őrizte.

Most azonban a tó az eddigi legizgalmasabb titkát tárta fel: egy középkori város és egy elveszett "muszlim nekropolisz" maradványait, amelyek a vízfelszín alatt, évszázadok óta némán őrzik a Selyemút egyik rég elfeledett fejezetét.

Az idei ősz folyamán orosz, kirgiz és nemzetközi régészek merültek alá az Iszik-köl északi medencéjének sekélyebb részeibe, hogy négy különálló víz alatti lelőhelyet vizsgáljanak meg. A kutatást a Orosz Földrajzi Társaság, az Orosz Tudományos Akadémia Régészeti Intézete és a Kirgiz Tudományos Akadémia szakemberei vezették, és a projekt gyorsan bebizonyította, hogy a tó mélyén rejtőző struktúrák nem csupán elszigetelt romok, hanem egy egykor jelentős kereskedelmi és vallási központ maradványai. (1)

A Toru-Aygyr nevű lelőhelyet már korábban is a Selyemút egyik fontos állomásaként tartották számon, de a mostani felfedezések minden eddiginél erősebb bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a középkorban egy kiterjedt város állt a tó partján, amelyet egy hatalmas földrengés részben elnyelt.

A legelső kutatási helyszínnél a régészek legfeljebb négy méter mélyre merültek, ahol téglából épült falak töredékei kerültek elő. A szerkezetek arra utaltak, hogy valamilyen közösségi vagy vallási funkciót ellátó épület állhatott ott: felmerült, hogy egy mecset, egy fürdő vagy egy iszlám oktatási központ, azaz medresze maradványai heverhetnek a víz alatt. A romok között egy malomkő is előkerült, ami arra utal, hogy gabonafeldolgozás is folyt a településen. A faelemek vizsgálata dendrokronológiai módszerekkel fog zajlani, amely akár évtizedes pontossággal is meghatározhatja az épület állításának időszakát.

Az expedíciót vezető Valerij Kolcsenko szerint a feltárás egyértelműen igazolja, hogy itt egy kiemelkedő kereskedelmi csomópont állt. A Selyemút ezen szakasza különösen forgalmas volt, hiszen Kína és a mediterrán világ között húzódott, és a különböző birodalmak kulturális és gazdasági cseréjének egyik kulcsa volt. Mégis, a település a 15. századi katasztrófa előtt már elnéptelenedett.

Kolcsenko úgy fogalmazott, hogy a lakók még azelőtt elhagyták a várost, hogy a pusztító földrengés végleg lerombolta volna azt. A történetet a kutató a pompeji tragédiához hasonlította, bár hangsúlyozta, hogy Iszik-köl esetében az embereknek volt idejük elmenekülni. A földrengést követően a térség népessége teljesen átalakult, a korábbi városias közösségeket nomád csoportok váltották fel, és a virágzó középkori civilizáció nyomtalanul eltűnt.

A második feltárási helyszín azonban még ennél is különlegesebb felfedezést rejtett: egy 13-14. századi muszlim nekropolisz maradványait, amely lassan erodálódik a tó hullámainak hatására. A több mint hat hektáron elterülő temetkezési terület az iszlám hagyományoknak megfelelő tájolású sírokat tartalmazott, köztük egy férfi és egy nő különösen jó állapotban fennmaradt maradványaival. Bár a környező szerkezetek erősen roncsolódtak a vízmozgás miatt, ezek a sírok mintha különös módon konzerválódtak volna a hideg tó fenekén.

A kutatók a víz alatti leleteket kínai történelmi forrásokkal vetették össze, amelyek további információkat adtak a régió politikai és vallási változásairól. A térség a 9. és 13. század között a Karahanida Birodalom irányítása alatt állt, majd a 13. században a Mongol Birodalom, később pedig az Arany Horda befolyása alatt terjedt el az iszlám. Makszim Mensikov, az expedíció társelnöke szerint a vallási és kulturális keveredés jól nyomon követhető a temetkezési szokásokból is. A nomád népek saját pogány hagyományaikat sokszor ötvözték az iszlámmal, így a nekropolisz különösen értékes tanúja annak, hogyan alakult ki a térség egyedi vallási identitása.

A harmadik lelőhelyen a régészek középkori kerámiaedényeket, valamint egy nagy, ép tárolóedényt, egy úgynevezett khumot találtak, amelyet a következő feltárási szezonban emelnek majd ki a tó fenekéről. A közelben három sírt is dokumentáltak, amelyek eltértek a többi temetkezéstől, és valószínűleg egy korábbi korszakhoz tartozhattak.

A negyedik feltárási ponton kör alakú és téglalap alaprajzú szerkezetek kerültek elő, és az itt vett üledékminták segítségével a tó múltját, környezetének változásait és a település fejlődésének ütemét próbálják majd rekonstruálni. Ezek az ún. üledékmagok olyan rétegeket tartalmaznak, amelyek évszázadokon át konzerválták a környezeti változások lenyomatait, így kulcsfontosságú információkat adnak a tó történetéről.

A modern technológia alkalmazása döntő szerepet játszott a feltárásban. A Trionix Lab által fejlesztett víz alatti drónok nagy felbontású térképeket készítettek a víz alatti struktúrákról, lehetővé téve a kutatók számára, hogy pontosan dokumentálják a romok helyzetét és állapotát. Ezek a digitális modellek a jövőben alapot adnak a lehető legkíméletesebb konzerválási módszerek kidolgozásához is.

Mensikov szerint a kínai történelmi források különösen értékesek, mert megerősítik, hogy a karahanidák által uralt területet Kína fontos érdekszférájának tekintette. Bár a kínai birodalom ténylegesen nem tudta ellenőrzése alá vonni ezt a régiót, a dokumentumok mégis említik a kereskedelmi központokat, amelyek jól illeszkednek a most feltárt lelőhelyekhez. Így a történeti adatok és a régészeti felfedezések egymást erősítve vázolják fel a térség középkori múltját.

A kutatók abban bíznak, hogy a mostani feltárás csak a kezdet. A tó mélye további titkokat rejthet, és minden újabb merülés közelebb vihet bennünket a Selyemút eltűnt civilizációinak megértéséhez. Az Iszik-köl csendes felszíne alatt egy olyan világ rejtőzik, amely évszázadokon át volt elfeledve, ám most, lassan, újra életre kel a tudomány számára.

A sors különös iróniája, hogy egy földrengés pusztította el a várost, amely ma éppen a víznek köszönheti, hogy maradványai ilyen kivételes állapotban fennmaradtak. Az Iszik-köl így nem csupán egy természeti csoda, hanem egy időkapu is, amelyen keresztül bepillanthatunk a Selyemút középkori, sokszínű és eltűnt világába. (2)

(1) - https://rgo.ru/en/activity/redaction/news/
(2) - https://thedebrief.org/russian-archaeolog