Aguada Fénix: Egy hatalmas, 3000 éves mexikói maja lelőhely, amely a kozmoszt és az "univerzum rendjét" ábrázolja

Egy több mint 3000 évesre datált maja lelőhely egészen új megvilágításba helyezi az ősi mezoamerikai civilizációk gondolkodását. A kutatók s...

Egy több mint 3000 évesre datált maja lelőhely egészen új megvilágításba helyezi az ősi mezoamerikai civilizációk gondolkodását. A kutatók szerint az Aguada Fénix névre keresztelt, városnyi méretű komplexum nem egyszerű építészeti teljesítmény: valójában egy óriási kozmogram, vagyis az univerzum rendjét szimbolizáló térkép lehetett.

Egy friss tanulmány arra utal, hogy a helyszín az égbolt és az idő ciklusainak megjelenítésére szolgált, és valószínűleg közösségi rituálék központjaként működött. (1)

A legnagyobb és legkorábbi monumentális építmény a maja területeken

A mai délkelet-mexikói Tabasco állam területén található Aguada Fénix az eddig feltárt legnagyobb és legkorábbi monumentális építészeti alkotás a maják földjén. A komplexum léptéke megdöbbentő: 9 kilométer hosszú és 7,5 kilométer széles területet foglal el, vagyis nagyobb, mint számos későbbi mezoamerikai város – köztük Tikal vagy akár Teotihuacan egyes részei.

A projekt nagyságrendje első ránézésre azt sugallná, hogy csakis egy erős politikai vagy vallási elit irányítása mellett készülhetett el. Ám a kutatók éppen az ellenkezőjét állítják. A tanulmány szerint a monumentális építkezés a Kr.e. 1050 körül élt közösségek közös ünnepi eseménye lehetett: nem kényszermunkával, hanem önkéntes részvétellel, rituális motivációkkal zajlott. Lakomázás, árucsere, találkozások, sőt párválasztási lehetőségek is kísérhették az építés ünnepeit – hasonlóan ahhoz, ahogyan a kutatók Stonehenge funkcióját is értelmezik.

Miért nem tudunk többet róla?

A helyszín különlegessége ellenére meglepően kevés írott forrás utal rá. Ennek egyszerű oka van: a lelőhely jóval megelőzi a maja írás megjelenését. A komplexumot Kr.e. 700 körül elhagyták, így több mint három évszázadon át állt fenn, de történetét kizárólag a régészeti maradványok mesélhetik el.

A 2020 és 2024 között zajló feltárások során a kutatók modern technológiát is bevetettek. A lézerszkennelésen (lidar) alapuló felmérések lehetővé tették, hogy a sűrű növényzet alatt rejtőző építményeket rendkívüli részletességgel térképezzék fel. A lidar olyan szerkezeteket mutatott ki, amelyeket a terepen szabad szemmel alig lehetett volna észrevenni.

Egy elrendezés, amely az égbolt rendjét tükrözheti

A kutatók szerint a komplexum nem véletlenszerűen összeállított csatornák, töltések, gátak és platformok rendszere. Az Aguada Fénix alaprajza nagyszabású keresztmotívumot rajzol ki, amely több irányban átszeli a területet. Ez az elrendezés sokak szerint a kozmikus rend földi megjelenítése lehetett.

A központi részen található az úgynevezett E-csoport, egy építészeti típus, amely más maja helyszíneken is megjelenik, és gyakran csillagászati megfigyelésekhez köthető. Itt számos rituális tágyat találtak: zöldkőből készült díszeket és figurákat, kerámiákat, valamint pigmenteket. Ezek tárgyi bizonyítékai annak, hogy az E-csoport rituális jelentőséggel bírt.

A kutatócsoport vezetője, Inomata Takeshi szerint a komplexum tájolása nem véletlen. Különösen az kelet–nyugati tengely fontos, amely a nap útját követi, és egyúttal a maja időszemlélet egyik alapja is volt. A komplexum pedig nemcsak az év napjárásához, hanem a 260 napos rituális naptárhoz is igazodik – ez a ciklus később a maja és az azték kultúrában is meghatározó lett.

Mindez arra utal, hogy az építők számára a tér és az idő szorosan összekapcsolódott. A világot szerintük meghatározott irányok és ciklusok rendezték, és ezt a rendet igyekeztek földi formában megjeleníteni.

Vízzel működhetett, mégsem mezőgazdaságra használták

A komplexum része egy kiterjedt csatornarendszer is, amelyet egy közeli kicsiny tó táplált. A kutatók azonban felhívják a figyelmet: a tó mérete nem tette volna lehetővé, hogy a csatornák tartósan vízzel teljenek meg. Emellett nincs nyoma mezőgazdasági öntözőrendszernek sem, ami azt jelenti, hogy ezek a csatornák nem a termelés, hanem inkább a rituális tér részei voltak.

Az is figyelemre méltó, hogy a komplexum befejezetlen maradt. Egyes csatornákat sosem fejeztek be, és a munkálatok a helyszín elhagyásával megszakadtak.

Hol vannak a hatalmas uralkodók nyomai?

Az egyik legfontosabb kérdés: ki irányította ezt a grandiózus építkezést? A későbbi maja városokban jól láthatók a társadalmi rétegek és az uralkodói osztály jelenlétének nyomai. Ám Aguada Fénix esetében sem elit paloták, sem hierarchikus temetkezések, sem szobrok nem utalnak hatalommal bíró vezetőkre.

A kutatócsoport szerint több mint ezren vehettek részt az építkezésben, de úgy tűnik, ez kollektív vállalkozás volt, nem pedig elitvezérelt projekt. Ez összhangban áll azokkal az újabb régészeti elméletekkel, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy a korai mezoamerikai közösségek sokkal inkább közösségi, mintsem hierarchikus szerveződésűek voltak.

Nem mindenki ért egyet – de sokan igen

A tanulmány komoly vitát indított el. Néhány szakértő, például Michael Smith úgy véli, hogy a kutatók túl könnyen nevezik kozmogramnak a komplexumot, és előbb tisztázni kellene, pontosan mit is értenek ezen a fogalmon. Mások azonban kiemelik a kutatás alaposságát és újító jellegét.

David Stuart, a mezoamerikai írás egyik legismertebb szakértője, fontos és gondos munkának tartja az elemzést. Arlen Chase antropológus pedig hangsúlyozza, hogy a központi rituális tárgyak megerősítik a kozmikus értelmezést.

Ed Barnhart, a Maya Exploration Center vezetője szerint a felfedezés "rendkívül izgalmas," és kiemeli, hogy a csatornák és a kozmogram egyaránt a legkorábbiak közé tartoznak Mezoamerikában.

A kozmikus rend földi lenyomata

Akár kozmogramként, akár egy korai rituális központként értelmezzük, Aguada Fénix mindenképpen lenyűgöző példája annak, hogy a több ezer évvel ezelőtt élt közösségek milyen kifinomult kozmológiai elképzelésekkel rendelkeztek. A Nap járása, az idő ciklusai, az égbolt rendje – mindezek nemcsak spirituális jelentőséggel bírtak számukra, hanem a közösségi élet szervező erejévé is váltak.

Az Aguada Fénix felfedezése arra emlékeztet bennünket, hogy a monumentalitás nem feltétlenül hatalmi kényszert jelent. Néha a közösségi hit, az együttműködés és a közös ünneplés is képes létrehozni a történelem legnagyobb alkotásait. (2)

(1) - https://www.science.org/doi/10.1126/sciad
(2) - https://www.livescience.com/archaeology/