Szenzációs római kori leletek Budapesten: Egy érintetlen szarkofág titkai

Budapest III. kerületében, a Vörösvári út mentén zajló építkezés során páratlan régészeti felfedezés történt: egy körülbelül 1700 éves, érin...

Budapest III. kerületében, a Vörösvári út mentén zajló építkezés során páratlan régészeti felfedezés történt: egy körülbelül 1700 éves, érintetlen római kori szarkofág került elő.

A lelet nemcsak a szakembereket, hanem a nagyközönséget is lázba hozta, hiszen a szarkofág felnyitása során olyan kincsek bukkantak fel, amelyek az ókori Aquincum mindennapjairól és temetkezési szokásairól árulnak el új részleteket.

A lelőhely: Aquincum peremén

A Vörösvári út környéke régóta ismert régészeti lelőhely. Aquincum, a római kori Pannonia provincia központja, egykor virágzó katonai és polgári település volt, amelynek maradványai a mai Óbuda területén találhatók. A mostani feltárás egy lakópark építési munkálatai során kezdődött, amikor a beruházónak a terület teljes felületű régészeti vizsgálatát írták elő. A feltárás első heteiben két vízvezeték maradványai kerültek elő: az egyik a második században épült római kori vízvezeték, amelyet feltehetően a Flórián téren állomásozó légió és egy segédcsapat hozott létre. Ez a vízvezeték az ókori katonai város vízellátását biztosította.

A vízvezeték közelében egy településrészlet nyomaira bukkantak. Az épületek maradványai különböző állapotban maradtak fenn: az egyik területen egy kerítőfallal körülvett épületcsoportot tártak fel, amelynek északi része gazdasági rendeltetésű, míg a déli-délnyugati része reprezentatív lakóépület lehetett. A két részt egy szép, lakkövekkel burkolt udvar választotta el. Az épületek alatt korábbi szerkezetek csonkjai is előkerültek, valamint egy Vespasianus császár idejéből (Kr. u. 70-es évek) származó érme, amely a település korai időszakára utal. A harmadik század után a települést elhagyták, az épületek romossá váltak, és a negyedik században a romok közé temetkeztek az emberek.

A szarkofág: Egy érintetlen kincs

A feltárás során nyolc sírt tártak fel, de a legnagyobb figyelmet egy érintetlen szarkofág vonta magára. A szarkofág különlegessége, hogy a fedlapját és alsó részét összekötő vaskapocs, valamint a rögzítéséhez használt ólom maradványai is épen maradtak. Ez arra utal, hogy a szarkofágot az elmúlt 1700 évben nem nyitották fel, így a benne rejlő leletek érintetlenül várhatták a régészeket.

A szarkofág felnyitása gondos előkészületeket igényelt. A vaskapcsot restaurátorok távolították el, majd a habarccsal rögzített fedlapot szögacélok és emelők segítségével óvatosan megemelték. A szarkofág anyaga agyagtartalmú forrásmészkő, amely gyenge minőségű, ezért a fedlap már a megtaláláskor is repedezett volt. A régészek külön keretet készítettek, hogy a fedlap egyben maradjon, és megakadályozzák, hogy a letört darabok a szarkofág belsejébe essenek. A folyamat izgalmas pillanata volt, amikor a markoló segítségével végleg leemelték a fedlapot, és először pillanthatták meg a szarkofág tartalmát.

A szarkofág tartalma: Kincsek a múltból

A szarkofág felnyitása során lenyűgöző leletek kerültek elő. Első pillantásra láthatóvá vált egy ép üvegkorsó és egy díszített üvegcsésze, amelyek a halott lábánál helyezkedtek el. A további feltárás során a csontváz mellett számos mellékletet találtak, köztük bronz- és ezüstpénzeket, egy borostyán gyöngyöt, valamint egy aranyszálas textil maradványait. Egy csont hajtű is előkerült, amely a talajvíz mozgása miatt a koponyától a lábrészhez vándorolt. Ez a lelet arra utal, hogy a szarkofágban egy nő nyugodhatott.

A borostyán gyöngy különösen érdekes, hiszen az ókorban bajelhárító hatást tulajdonítottak ennek az anyagnak. Idősebb Plinius "Természetrajz" című művében is említi a borostyán védelmező szerepét, és ez a hiedelem a mai napig fennmaradt, például a gyerekek nyakába akasztott borostyán gyöngyök formájában. Az aranyszálas textil lenyomata szintén különleges lelet, hiszen a textilmaradványok ritkán maradnak fenn ilyen hosszú időn keresztül. A restaurátorok mikroszkópos vizsgálatai további apró tárgyakat fedezhetnek fel az iszap áttisztítása során.

A szarkofágban talált pénzek – főként bronz, de egy ezüstpénz is – a római temetkezési szokások fontos elemét tükrözik. A halottak mellé vagy szájába helyezett érmék a révész, Charon díját szolgálták, hogy az elhunyt átjuthasson a túlvilágra. A kerámiaedények, például az üvegkorsó és csésze, a libáció vagy profúzió szertartásához kapcsolódhattak, amelynek során ételt és italt ajánlottak a halottaknak.

A római temetkezési szokások

A szarkofágos temetkezés a második században terjedt el a római birodalomban, részben egy rítusváltás eredményeként, amikor a hamvasztásos temetkezés helyett a csontvázas temetkezés vált gyakoribbá. A rómaiak nagy figyelmet fordítottak a temetkezési szertartásokra, amelyek szigorú ceremóniát követtek. A halotti menet a temetőig kísérte az elhunytat, és siratóasszonyokat is alkalmaztak. A szarkofágok készítése költséges volt, hiszen a márvány vagy más kövek beszerzése drága mulatság volt, így csak a magasabb társadalmi státuszú emberek temetkezhettek így.

A szarkofágban talált mellékletek – viseleti tárgyak, ékszerek, edények – a római temetkezések jellegzetes elemei. Az övcsatok, fibulák és más viseleti tárgyak nemcsak díszként szolgáltak, hanem keltező értékkel is bírnak, segítve a régészeket a temetkezés időpontjának meghatározásában. A most feltárt szarkofág a negyedik századra datálható, és a benne talált tárgyak, például a hagymafejes fibula vagy mázas edények, ezt a keltezést támasztják alá.

A szarkofág jelentősége

A szarkofág és tartalma kivételes betekintést nyújt Aquincum társadalmi és kulturális életébe. A leletek arra utalnak, hogy az elhunyt magas társadalmi státuszú személy lehetett, akit a romok között kialakított kis sírkertben temettek el. A szarkofág gazdag mellékletei – különösen az aranyszálas textil és a borostyán gyöngy – azt mutatják, hogy az elhunyt családja jelentős anyagi erőforrásokkal rendelkezett.

A feltárás további szakaszai még több meglepetést tartogathatnak. A restaurátorok és textilszakértők munkája során újabb apró leletek kerülhetnek elő, amelyek tovább pontosíthatják a szarkofág történetét. A drónfotók, rajzok és részletes dokumentáció biztosítják, hogy a leletek tudományos feldolgozása alapos legyen. Ez a szarkofág minden bizonnyal a leggazdagabb mellékletekkel ellátott temetkezés, amelyet a Vörösvári úti lelőhelyen találtak, és jelentősége messze túlmutat a helyi régészet keretein.