A Balti-tengeri Anomália 14 év után is megdöbbenti a kutatókat

2011 júniusában egy svéd víz alatti felfedezőcsapat zavarba ejtő dologra bukkant a Balti-tengeren, amely az Atlanti-óceán egyik melléktenger...

2011 júniusában egy svéd víz alatti felfedezőcsapat zavarba ejtő dologra bukkant a Balti-tengeren, amely az Atlanti-óceán egyik melléktengere, és amelyet Dánia, Észtország, Finnország, Németország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Oroszország és Svédország határol.

Az Ocean X csapatát Peter Lindberg és Dennis Åsberg vezette, akik eredetileg értékes rakományt - konyakot, benediktint és ritka borokat - szállító hajóroncsok után kutattak. Azonban oldalszkenneres szonárjuk egy szokatlan objektumot észlelt.

Az 60 méter átmérőjű, 90 méteres mélységben fekvő kör alakú szerkezet, amely mögött egy 1500 méteres húzásnyom húzódott a tengerfenéken, azóta a Balti-tengeri Anomália nevet kapta. Tizennégy év elteltével valódi természete továbbra is tisztázatlan, és tovább táplálja a találgatásokat és a tudományos kíváncsiságot.

A felfedezés egy rendkívül megpróbáltató expedíció során történt. Az Ocean X csapata majdnem elsüllyesztette bérelt halászhajóját, és másfél hetet töltöttek a tengeren, mielőtt Finnországban megjavították a hajót és új kutatási területre indultak. Egy késő esti órában, amikor a célpontként keresett roncs felkutatásában kudarcot vallottak, a szonár váratlanul felfedte az anomáliát.

Az első vizsgálatok egy nagy, kerek tárgyat mutattak ki, amely épített szerkezetre emlékeztető jegyeket hordozott magán - 90 fokos szögek, folyosószerű struktúrák és bekeretezett lyukak -, ami miatt többen a Star Warsból ismert Millennium Falconhoz hasonlították. A média hamar rákapott a hasonlóságra, és "Balti-tengeri UFO"-ként kezdte emlegetni az objektumot, noha a felfedezők nem tettek végleges kijelentéseket.

Dennis Åsberg, az anomália egyik felfedezője, immár több mint egy évtizede küzd azért, hogy alaposabb vizsgálatokat végezzenek. Az objektum különös tulajdonságai eltérnek a tipikus víz alatti képződményektől. Nagy felbontású többnyalábos szonárképek, amelyeket korábban sérült fájlokból sikerült helyreállítani, drámai jelenetet tártak fel: egy víz alatti hegyoldalba vájt mélyedés, egy hosszú csúszásnyom a tengerfenéken, és maga az objektum, amely egy üledékhalmon pihen.

Mindezek arra utalhatnak, hogy nagy sebességgel csapódott be, mintha egy kényszerleszállás történt volna. További vizsgálatok geometriai alakzatokat mutattak ki: egy 2 méteres lyukat kerettel, egy központi nyílással rendelkező háromszöget, valamint az objektum alatti égett anyag nyomait - olyan jegyeket, amelyeket a természetes folyamatokkal nehéz megmagyarázni.

A szkeptikusok szerint az anomália geológiai képződmény is lehet, talán egy erózió vagy jégkorszaki mozgások által formált bazaltkő. Åsberg azonban ezt vitatja, mondván, hogy a térségben nincs más hasonló szerkezet, és a Stockholmi Egyetem szakértői kizárták a vulkanikus eredetet, mivel a Balti-tenger környékén nincs vulkáni tevékenység.

Stefan Hogeborn, az Ocean X csapat tagja és búvárja, az objektumot rendkívül keménynek találta - olyan ellenálló felületnek, amelyet sem kalapáccsal, sem vésővel nem lehetett megmunkálni -, ami tovább bonyolította a kőzetelméletet. Az objektum tetejéről összegyűjtött laza kövek, amelyeket Izraelbe küldtek elemzésre, megégett anyagokat tartalmaztak, ami felveti a kérdést: hogyan keletkezhetett égési nyom egy olyan környezetben, ahol nincs természetes hőforrás?

Az anomália jelentősége túlmutat a geológián. A Balti-tenger 12 000-14 000 évvel ezelőtt alakult ki, amikor az utolsó jégkorszak végén a gleccserek visszahúzódtak. Ha az objektum ennél régebbi, az azt jelentené, hogy egy civilizáció - emberi vagy más eredetű - már több mint 15 000 éve létezett, és képes volt ilyen szerkezetek létrehozására, ami szembemegy a történelem jelenlegi álláspontjával.

Egy másik lehetőség, hogy az objektum kívülről érkezett, és a csúszásnyom valamint az égett anyag egy földön kívüli eredetű esemény maradványai. Mindkét elmélet radikálisan új megvilágításba helyezné az emberiség történelmét és a Föld múltját. Ám a kutatások korlátozottsága miatt egyik elméletet sem sikerült egyértelműen bizonyítani vagy cáfolni.

Az anomália tanulmányozására tett erőfeszítések komoly akadályokba ütköztek. Åsberg beszámolói szerint az expedíciók során különös jelenségek léptek fel: műszaki hibák, kamerák és iránytűk meghibásodása az objektum közelében, valamint magyarázat nélküli vízhőmérséklet-csökkenések, amelyek a szokásos 4-5°C-ról hirtelen 0°C-ra zuhantak.

A radarernyők szellemképeket mutattak - olyan pontokat, amelyek közeli tárgyakat jeleztek, annak ellenére, hogy az égbolt tiszta, a tenger pedig üres volt. A rejtélyt tovább mélyítette, hogy többször is külföldi haditengerészeti egységek jelentek meg a helyszínen, köztük NATO-erők az Egyesült Királyságból, az Egyesült Államokból, Németországból és Franciaországból, valamint svéd és orosz hajók. Egy alkalommal 10-15 hajó vette körül az Ocean X csapatát Finnország gazdasági övezetében, ám semmilyen magyarázatot nem adtak jelenlétükre a rádiós kapcsolatfelvétel ellenére sem. Később egy orosz tengeralattjáró jeleit is észlelték, noha vizuálisan egyetlen hajó sem volt látható.

Ezek az események találgatásokat szültek hivatalos érdeklődésről - vagy épp akadályozásról. Åsberg gyanítja, hogy bizonyos hatóságok talán el akarják hallgatni a további felfedezéseket, amit szerinte az is alátámaszt, hogy többen szélhámosnak próbálják beállítani.

Egy Fox News cikk például egyszerűen egy sziklának nevezte az anomáliát, anélkül hogy felvették volna vele a kapcsolatot vagy a helyszínre látogattak volna. Åsberg ezután e-mailben kérte tőlük a forrásaikat, ám soha nem kapott választ. A finanszírozás hiánya maradt azonban a legnagyobb akadály. Több mint egy évtizede sikertelenül próbál szponzorokat találni mintavételhez és részletes elemzéshez, bár egy 2025 nyári expedícióra egyre nagyobb az esély.

Åsberg eltökéltsége részben egy személyes élményből ered, amely 1996-ban történt. Stockholm mellett, egy katonai bázis közelében lakott, amikor egy nyári hajnalon egy hatalmas, szivar alakú tárgyat látott lebegni az égbolton, amely 600-700 méter széles lehetett. Az objektum narancs, barna és sárga árnyalatokban tükrözte vissza a felkelő nap fényét, majd forogni kezdett, és egy kör alakú formát fedett fel, mielőtt soha nem látott sebességgel eltűnt az égen. Åsberg biztos benne, hogy nem léghajót vagy természetes jelenséget látott, és ez az élmény egy életre szóló kíváncsiságot ébresztett benne az ismeretlen iránt - amit később a Balti-tengeri felfedezés tovább erősített.

Az évek során megkérdezett tudósok és felfedezők egyaránt példátlannak tartják az anomália méretét, szögleteit és látszólagos szerkezetét. Finn kollégák, akik kezdetben szkeptikusak voltak, saját műszereikkel vizsgálták meg az objektumot, és arra a következtetésre jutottak, hogy épített szerkezetnek tűnik.

A végső válaszok azonban további kutatások nélkül elérhetetlenek. A hétköznapi magyarázatok - például egy hajókábel-tekercs vagy roncsdarab - nem állják meg a helyüket az objektum mérete és bonyolultsága miatt, míg a természetes képződmények nem tudják megmagyarázni pontos szögleteit és elszigeteltségét.

A Balti-tengeri Anomália továbbra is annak a bizonyítéka, hogy még mindig rengeteg ismeretlen rejlik az óceánok mélyén. Legyen szó egy elveszett civilizáció maradványáról, egy földönkívüli tárgyról vagy egy rendkívüli természeti képződményről, a válasz a jövőbeli expedíciók sikerén múlik.

Åsberg célja változatlan: kideríteni az igazságot, függetlenül a kétkedőktől és a logisztikai akadályoktól. Addig azonban a rejtély tovább él, egy víz alá merült anomália, amely dacol az egyszerű magyarázatokkal, és további vizsgálatokra hívja a világot.