Senki sem tudja pontosan, hogy ki vagy mi hozta létre ezeket a rejtélyes barlangokat az Amazonas vidékén

Évek óta rejtély övezi az Amazonas területén szétszórtan található titokzatos barlangokat, amelyek zavarba ejtik a tudósokat és a régészeket...

Évek óta rejtély övezi az Amazonas területén szétszórtan található titokzatos barlangokat, amelyek zavarba ejtik a tudósokat és a régészeket. Ezt az 1500-2000 barlangból álló ősi alagútrendszert sokáig az emberi tevékenység eredményének hitték.

Azonban egy forradalmi elmélet új magyarázatot kínál: ezek a formációk nem emberek, hanem hatalmas, mára kihalt jégkorszaki lények munkái lehetnek. Ha ez igaznak bizonyul, alapjaiban változtathatja meg a dél-amerikai őskorról alkotott képünket, és új betekintést nyújthat abba, hogyan alakították az ősi állatok a környezetüket.

Közelebbről az Amazonas rejtélyes barlangjai

Ezek közül az egyik leghíresebb a "Tatu odúja" (portugálul: Toca do Tatu), amely Dél-Brazíliában található, melyet a helyi tudósok és lakosok körében már hosszú ideje övez különös érdeklődés. Egyes legendák szerint jezsuita misszionáriusok használták ezt a barlangot évszázadokkal ezelőtt, hogy elrejtsék aranyukat. Azonban soha nem találtak kincset, így a kutatók továbbra is egy ésszerűbb magyarázatot keresnek eredetére.

A korai kutatók azt feltételezték, hogy az őslakos csoportok vájták ki ezeket a barlangokat, különösen mivel a falakon ősi véseteket fedeztek fel. A helyi idegenvezető, Vadevino Alano gyakran mutat rá egy cikcakkos mintázatra a Tatu odújának falán, amelyről sokan úgy vélik, hogy a közeli Rocinha folyót ábrázolja. "Az őslakosok ezt használhatták tájékozódásra a régióban," - mondja Alano.

Azonban az ember alkotta vésetek mellett a kutatók hatalmas karmolásnyomokat is felfedeztek a barlang falain és mennyezetén - olyan nagyokat, amelyeket ember nem hagyhatott hátra. Ez az eltérés arra késztetett néhány tudóst, hogy egy másik elméletet vegyenek fontolóra: a barlangokat nem emberek ásták, hanem ősi jégkorszaki állatok.

Óriáslajhárok voltak a barlangok valódi építői?

Az elmélet, miszerint ezeket a barlangokat ősi lények hozták létre, először 2001-ben merült fel Sergio Vizcaíno, az argentínai La Plata Múzeum gerinces paleontológusa révén. Vizcaíno és kollégái a barlang falán található karmolásnyomokat tanulmányozták, és megállapították, hogy azok feltűnően hasonlítanak a több mint 10 000 évvel ezelőtt Dél-Amerikában élő óriás földi lajhárok karmai által hagyott nyomokra.

További kutatások is alátámasztották ezt a feltételezést. 2012-ben Heinrich Frank, a Rio Grande do Sul Szövetségi Egyetem geológusa és Francisco Buchmann, a São Pauló-i Állami Egyetem paleo-óceanográfusa vizsgálta meg a Tatu odúját, és arra a következtetésre jutott, hogy ezek a barlangok valószínűleg óriáslajhárok által ásott üregek voltak. Ezeket a formációkat ichnofosszíliáknak minősítették - olyan geológiai nyomoknak, amelyeket élőlények hagytak hátra, például lábnyomok, üregek vagy karomnyomok.

A legnagyobb ilyen ichnofosszíliákat Pará államban, az Amazonas vidékén fedezték fel. Egyes barlangok több mint 1500 méter hosszúak, így ezek lehetnek a világ legnagyobb fosszilizálódott állati üregei.

Alternatív elméletek és szkepticizmus

Bár az óriáslajhár-elmélet meggyőző, más tudósok alternatív magyarázatokat is felvetettek. Egyes kutatók úgy vélik, hogy ezek a barlangok több generációnyi ásás eredményei lehetnek, vagyis a fiatalabb lajhárok kibővíthették az őseik által létrehozott járatokat. Ez megmagyarázná, hogy egyes barlangok miért sokkal nagyobbak annál, mint amekkorát egyetlen állat az élete során ki tudott volna ásni.

Más kutatók, például Néstor Toledo a La Plata Múzeumból, azt feltételezik, hogy az ősi óriás tatuk néhány kisebb barlang kialakításáért is felelősek lehettek. Ezek a lények - amelyek szélessége 0,6 és 1,5 méter között mozgott - valószínűleg föld alatti üregekbe ásták magukat, hogy elrejtőzzenek a ragadozók elől, vagy menedéket találjanak a szélsőséges környezeti viszonyok között.

Bár ezek az elméletek sok bizonyítékkal rendelkeznek, nem minden szakértő van meggyőzve. Cástor Cartelle, a PUC Minas Természettudományi Múzeum paleontológusa szkeptikus, és azt állítja, hogy az óriáslajhárok méretük miatt nem igényelték volna az alagutakat menedékként. "Miért lenne szüksége egy ekkora állatnak búvóhelyre?" - teszi fel a kérdést. Bár elismeri, hogy a karmolásnyomok hasonlítanak az óriáslajhárok karmai által hagyott nyomokra, azt is felveti, hogy az állatok esetleg csupán a karmaikat élesítették a barlangok falán, de nem ők ásták ki őket.

A további kutatások szükségessége

Bár jelentős előrelépések történtek e rejtélyes barlangok megértésében, még mindig sok kérdés vár megválaszolásra. A tudósok hangsúlyozzák a további kutatások szükségességét annak érdekében, hogy pontosan meghatározhassák ezeknek az alagutaknak az eredetét. Sajnos a paleo-barlangkutatás területe nem kap kellő nemzetközi figyelmet, mivel sok tudós inkább olyan projekteket választ, amelyek rövid időn belül látványos eredményeket hoznak.

Arthur Philippe Bechtel, a Santa Catarina Szövetségi Egyetem földrajztudósa kiemeli a kutatási módszerek egységesítésének fontosságát. Enélkül nehéz egyértelmű következtetéseket levonni.

João Henrique Ricetti, a Contestado Egyetem paleontológusa egyetért ezzel, és rámutat, hogy ezen a területen nehéz kutatókat vonzani. "A kutatás nem hoz látványos felfedezéseket rövid távon, ezért kevés tudós érdeklődik iránta," - magyarázza.

Egyes tudósok, például Luis Buatois, a Saskatchewani Egyetem ichnológusa, azonban úgy vélik, hogy ezek a barlangok világszintű figyelmet érdemelnek. "Ezek a képződmények lenyűgözőek és egyedülállóak," - mondja, és több kutatót buzdít arra, hogy foglalkozzanak velük.

Az Amazonas-barlangok kutatásának jövője

Miközben a tudósok tovább vitatkoznak e titokzatos barlangok eredetéről, egy dolog biztos: ezek értékes nyomokat őriznek az Amazonas ősi ökoszisztémájáról.

Juliano Campos, a Santa Catarina Egyetem régésze szerint a megoldás kulcsa a sokféle szempont bevonása lehet. "Minél többen kutatják ezt a helyet, annál több tudásra tehetünk szert," - mondja.

Egyelőre az Amazonas ősi barlangjainak rejtélye tovább él. De a folyamatban lévő kutatások révén a tudósok hamarosan feltárhatják e föld alatti alagutak titkait - és ezzel egy új fejezetet nyithatnak Dél-Amerika jégkorszaki óriásainak történetében. (1)

(1) - https://www.nature.com/articles/d41586