Túléli-e az emberiség saját ostobaságát, vagy nyoma sem marad a létezésének?

Az emberiség története, különösen az elmúlt században, egy kijózanító történet a kiaknázatlan lehetőségekről és a rosszul alkalmazott intell...

Egy mesterséges intelligencia azt tanácsolja a tudósoknak, hogy hagyják abba a neurális hálózatok fejlesztését, valamint az implantátumok küszöbön álló emberi agyba való beültetését

Meddig nyirbálhatja a jogainkat a hatalom mindenféle ürügyre hivatkozva?

Egy óriási acél monolitot építenek Ausztráliában, ami az emberiség hibáira fogja emlékeztetni a jövő generációit

Az emberiség története, különösen az elmúlt században, egy kijózanító történet a kiaknázatlan lehetőségekről és a rosszul alkalmazott intelligenciáról. Az örökségünket szemlélve, például Jeruzsálem Óvárosának örmény negyedéből, amely a judaizmus, a kereszténység és az iszlám ősi kincseivel teli, lehetetlen figyelmen kívül hagyni történelmünk sötétebb oldalát.

A kulturális gazdagság közepette az atrocitások számos emlékeztetője is jelen van, beleértve az örmények elleni népirtást az első világháború idején és hatmillió zsidó elpusztítását a második világháború alatt.

Az atrocitások ismétlődése

Az elmúlt században az emberiség megmutatta, hogy képes elképzelhetetlen szenvedést okozni önmagának. Az első világháború idején körülbelül egymillió örményt semmisítettek meg szisztematikusan az Oszmán Birodalom vezetése alatt. Ez a tragédia ijesztően hasonlított a második világháború holokausztjára, amelyben a náci Németország megvalósította a "zsidókérdés végső megoldását." A koncentrációs táborok az emberi kegyetlenség szimbólumaivá váltak. Adolf Hitler hírhedt obersalzbergi beszédében, 1939-ben, ezt mondta az örmények népirtására utalva, hogy igazolja saját terveit: "Ki beszél ma az örmények megsemmisítéséről?"

Ezek a szavak az emberiség hajlamát tükrözik arra, hogy elfelejtse a múlt leckéit, és megismételje legsötétebb fejezeteit. Ez az ismétlődő minta felveti a kérdést: vajon az intelligencia mennyire játszik szerepet a létezés felelősségeinek kezelésében?

Kozmikus jelentéktelenség és elhibázott prioritások

Az a tény, hogy az eddig élt 117 milliárd ember mindegyike kevesebb mint tízmilliárdod részét élte a világegyetem 13,8 milliárd éves történetének, alázatra és együttműködésre való törekvésre kellene, hogy inspiráljon. Ehelyett a történelem során sok vezető a konfliktust és az uralmat választotta, rövid távú célokat helyezve előtérbe a hosszú távú túléléssel és jóléttel szemben. Ez az állandó döntés az emberiség kozmikus bizonyítványán egy elégtelen osztályzat, amely a mély unintelligencia jele.

Ha léteznek olyan földönkívüli civilizációk, amelyek hasonló hajlamokkal rendelkeznek, akkor a földönkívüli intelligencia keresése (SETI) mellett a földönkívüli ostobaság keresésére (SETS) is szükség lehet. A SETS gondolata azt a tragikus lehetőséget hangsúlyozza, hogy más intelligens fajok is önpusztításra ítélhetik magukat egy konfliktusok és rövidlátás csapdájában.

A tudomány, mint útjelző a jobb jövő felé

Az emberiség hibái ellenére a modern tudomány és technológia betekintést nyújtott egy jobb jövő lehetőségeibe. Az elmúlt száz év során a kvantummechanika és az általános relativitáselmélet területén végzett nemzetközi együttműködés forradalmasította az univerzum megértését. Ezek az eredmények gazdasági fellendülést, jobb egészséget és a tudás soha nem látott bővülését hozták.

Ugyanakkor ugyanez az évszázad olyan technológiák feltalálásához vezetett, amelyek tömeges pusztításra képesek, beleértve az atomfegyvereket, biológiai és vegyi fegyvereket. Ahogy az emberiség mélyebbre merül a 21. században, az egzisztenciális fenyegetések - amelyeket ma már a mesterséges intelligencia is súlyosbít - egyre nagyobb méreteket öltenek. A következő évszázad az életben maradás és a pusztulás közötti pénzfeldobássá válhat, miközben a geopolitikai konfliktusok továbbra is ütköznek a tudományos haladás egyesítő lehetőségeivel.

Az intelligencia szerepe a túlélésben

Az igazi intelligencia nem az uralkodás képességében rejlik, hanem az együttműködés és az alkotás képességében. A magasabb intelligencia meghatározó jele az, hogy képes túllépni a zéró összegű konfliktusokon a korlátozott erőforrásokért, és végtelen összegű lehetőségeket fejleszteni a tudomány és a technológia révén. Ez az alapelv szolgálhat Darwin-féle szelekciós kritériumként az intelligens civilizációk túlélésére az univerzumban.

A legnagyobb fenyegetésünk tehát nem maga a mesterséges intelligencia, hanem a mesterséges ostobaság - az erőteljes technológiák felelőtlen alkalmazása, figyelmen kívül hagyva azok következményeit. Az MI, akár emberi alkotás, akár földönkívüli civilizációk által létrehozott, tükröt tarthat elénk, megmutatva választásainkat, és esetleg egy intelligensebb útra terelve minket.

Kozmikus szomszédaink keresése

A földönkívüli intelligencia létezésének gondolata reményt és inspirációt nyújthat. Egy okosabb, fejlettebb civilizáció jelenlétének elismerése alázatra késztetheti az emberiséget, és arra ösztönözheti, hogy nagyobb magasságokat érjen el. Ahelyett, hogy egymással versengenénk, közös célt találhatnánk kozmikus szomszédaink példájának követésében.

A földönkívüli civilizációk bizonyítékainak felfedezése - akár virágzó társadalmak, akár ősi romok formájában - értékes tanulságokat kínálhat. Ha az önpusztítás elkerülhetetlen állomása az intelligens fajok fejlődésének, akkor a kérdés nem az, hogy "Hol van mindenki?," hanem az, hogy "Hol volt mindenki?" Az űrben található sírhelyek vagy ereklyék feltárása figyelmeztető példákat nyújthat, segítve az emberiséget abban, hogy elkerülje azokat a csapdákat, amelyek mások számára talán végzetesnek bizonyultak.

A remény szerepe az emberi túlélésben

A történelem sötétsége közepette mindig van remény. Jeruzsálem Óvárosából - ahol több hit békésen együtt él - emlékeztetőt kapunk arra, hogy az emberiség képes felülemelkedni pusztító hajlamain. Az extremofilek, azok az élőlények, amelyek szélsőséges körülmények között is életben maradnak, megmutatják, hogy az élet a legkeményebb helyzetekben is fennmaradhat. Hasonlóképpen, az emberi találékonyság és rugalmasság is képes lehet legyőzni a legsúlyosabb kihívásokat.

A kozmikus színpad, hatalmas és lenyűgöző, cselekvésre szólít fel. Éles ellentétben áll az emberi ügyeket gyakran uraló kicsinyes konfliktusokkal. Akár léteznek intelligens földönkívüli civilizációk, akár nem, maga az univerzum tanúsítja, hogy mi érhető el, ha a figyelmet a megosztottságról az alkotás felé fordítjuk.

Felhívás a jövőre

Az emberiség 2025 küszöbén áll, ám a jövője körüli kérdések hatalmasak. Az írott emberi történelem mindössze 8600 éves - egy pillanat a kozmikus időben. Mit fog mondani a történelem könyve 8600 év múlva? Egy olyan faj történetét meséli el, amely szembenézett kora kihívásaival, vagy egy olyanét, amely saját hibáinak áldozatává vált?

A mesterséges intelligencia, minden kockázatával együtt, egyúttal megváltásunk is lehet - akár az emberi találékonyság eszközeként, akár egy másik világ magasabb intelligenciájaként. Az emberiség most tanult leckéi határozzák meg, hogy túléli-e a következő évszázadot és azon túl.

Az emberiség története hatalmas potenciálról és tragikus kudarcokról szól. Mégis, a pusztulás és a haladás közötti választás a miénk. Ha a csillagok felé fordítjuk tekintetünket és mélyebb megértésre törekszünk, nemcsak válaszokat találhatunk, hanem inspirációt is, hogy jobb jövőt teremtsünk.

Legyen szó tudományos felfedezésekről, földönkívüliekkel való találkozásról vagy egyszerű együttélésről, az emberiség rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyekkel felülemelkedhet múltján, és valóban intelligens fajként foglalhat helyet az univerzumban. A kihívás az, hogy ezeket bölcsen használjuk fel. (1)

(1) - https://thedebrief.org/is-humanity