Csoda és rejtély: 50 év után sem indult romlásnak egy bíboros teste

Szeptember 12-én, csütörtökön Bejrút Mártir terén nagyszabású és ünnepélyes ceremóniát tartottak, amikor XV. Gergely Péter Agagianian bíboro...

Szeptember 12-én, csütörtökön Bejrút Mártir terén nagyszabású és ünnepélyes ceremóniát tartottak, amikor XV. Gergely Péter Agagianian bíboros és pátriárka földi maradványai visszatértek Rómából, hogy végső nyughelyükre kerüljenek a bejrúti Szent Illés és Világosító Szent Gergely örmény katolikus katedrálisban.

Az esemény nemcsak az örmény katolikus közösség számára jelentős, hanem egész Libanon számára is, hiszen politikai és vallási vezetők vettek részt rajta, egységet demonstrálva. Az esemény legrejtélyesebb vonatkozása azonban Agagianian romlatlan testének titka, amely kíváncsiságot és tiszteletet váltott ki.

Agagianian, aki kiemelkedő szerepet játszott a hidegháború idején a kommunizmus elleni küzdelemben, kétszer is esélyes volt a pápaságra. 2022. október 28-án Rómában megindult a boldoggá avatási eljárása, amely az üdvösség felé vezető út első lépése. Az eljárás egyik legérdekesebb eleme a testének romlatlansága, amelyet a jelenlegi örmény katolikus pátriárka, Raphaël Bedros XXI Minassian kérése nyomán tártak fel két évvel ezelőtt.

Az örmény katolikus hagyományban a romlatlan test olyan holttestre utal, amelynek nem indul el a természetes bomlása. A katolikus egyház nem rendelkezik hivatalos szabályozással a romlatlanság megállapítására, és ez nem jelent automatikusan szentséget, mégis sok szentet tartanak romlatlannak.

A maronita pátriárka, Bechara Boutros al-Rahi kijelentette, hogy Agagianian "az egyház romlatlanjai között van". Ez a megjegyzés felerősíti a romlatlanság misztériumát és szellemi jelentőségét. Al-Rahi reményét fejezte ki, hogy ez a csoda elősegíti Agagianian boldoggá avatási eljárását, miközben kijelentette, hogy Agagianian minden esetben áldott és nagy szent marad.

Ez a ceremónia egy mélyen szimbolikus esemény volt, amely egyesítette a különböző vallási felekezetek tagjait. Agagianian üvegkoporsóját 12 fiatal libanoni férfi vitte, különböző vallások képviseletében. Az emberek megérintették a koporsót, áldást kérve, rizst és rózsaszirmokat szórtak rá, ami egy örömteli fogadtatást jelképező közel-keleti szokás.

Az esemény mély tiszteletet váltott ki, és Agagianian romlatlan teste nemcsak csodálatra méltó, hanem a hit, remény és egység szimbólumaként szolgál a megosztottság idején.

Politikai és vallási vezetők egyaránt hangsúlyozták Agagianian szerepét nemcsak az örmény katolikus egyházban, hanem Libanon különféle közösségei között is, hiszen életében az egység és összefogás híve volt.

Agagianian romlatlan teste a szellemi örökség mélyebb reflexióit is felveti. Különösen kiemelkedő volt Szűz Mária iránti odaadása, valamint a Jézus Szent Szívének és az Eucharisztiának szentelt élete. Fáradhatatlanul küzdött az igazságosságért, és a társadalom peremére szorult embereket szolgálta, köztük az időseket, az árvákat és a fogyatékkal élőket. Még püspökké válása után is folytatta az örmény diaszpóra látogatását világszerte, erősítve a közösségeket és a hitet.

Agagianian nemcsak spirituális vezetőként, hanem építészeti projektjeiről is ismert volt. Többek között egy árvaházat és egy iskolát építtetett Anjarban, Libanonban, ahol áldozatos munkájával segítette a rászorulókat. A Szent Illés és Világosító Szent Gergely katedrális, ahol most végső nyughelyére került, szintén az ő munkásságának eredménye, és egy maradandó emléket állít életének és örökségének Libanon szívében.

Élete során Agagianian számos jelentős egyházi tisztséget töltött be. 1946-ban XII. Piusz pápa bíborossá nevezte ki, és 1958-tól 1970-ig a Propaganda Fide (a Hitterjesztés Szent Kongregációja) vezetője volt, amely később a Népek Evangelizációja Kongregációjává alakult. Agagianian a II. vatikáni zsinat (1962–1965) utolsó éveiben is jelentős szerepet játszott, amikor VI. Pál pápa négy moderátor egyikeként jelölte ki. Ezekben az években, amikor a pápák ritkán hagyták el Rómát, Agagianian a Szentszék különleges küldöttjeként sok országba ellátogatott, továbbá kétszer is "papabile" (pápajelölt) volt, először 1958-ban, majd 1963-ban.

Agagianian különleges kapcsolatot ápolt Libanonnal, hiszen grúz-örmény származása ellenére libanoni állampolgárságot is szerzett, miután 1935-ben apostoli látogatóként érkezett az országba. Egy évvel később, 42 évesen, az örmény katolikus egyház pátriárkájává választották. Munkássága során mély kapcsolatokat épített ki a libanoni társadalom különböző rétegeivel, és gyakran összegyűjtötte a politikusokat az örmény katolikus kolostorban, ahol közvetítő szerepet játszott a különféle politikai frakciók között.

Libanoni politikai kapcsolatai közül különösen emlékezetes a maronita pátriárka, Paul Meouchi és Camille Chamoun libanoni elnök közötti kapcsolat helyreállításában játszott szerepe. Ő volt az is, aki először segítette Charles Helou kinevezését a Vatikánba, Libanon első nagyköveteként, aki később maga is az ország elnöke lett.

Az, hogy Agagianian teste romlatlan maradt, nemcsak spirituális értelemben lenyűgöző, hanem a hívők számára is erős jelképe annak, hogy az emberi test is részesülhet a szentek dicsőségéből. Bár a szentséghez vezető hivatalos folyamat még zajlik, Agagianian élete és öröksége már most is mély hatással van a hívő közösségekre világszerte. Libanon számára, ahol most végső nyughelyre talált, maradandóan jelen lesz az a remény és hit, amelyet életében képviselt.

Ahogy a boldoggá avatás folyamata folytatódik, Agagianian neve egyre inkább összefonódik a csodával és a szent élet példájával. Romlatlan teste nemcsak titokzatos jelenség, hanem Isten kegyelmének látható jele, amely által továbbra is híd lehet a világ és a hit mélyebb dimenziói között. (1)

(1) - https://www.catholicnewsagency.com/news/