Egy pszichiáter, akit megvetett a tudományos közösség, mert hitt az idegenekben

2004. szeptember 27-én, pontosan 20 éve egy részeg sofőr elütött egy amerikai férfit, aki vacsora után visszaindult londoni szállodájába. Az...

2004. szeptember 27-én, pontosan 20 éve egy részeg sofőr elütött egy amerikai férfit, aki vacsora után visszaindult londoni szállodájába. Az áldozat Dr. John E. Mack volt, a világhírű pszichiáter, aki 1977 óta a Harvard Orvosi Egyetem pszichiátriai tanszékének vezetője volt.

Mack 74 éves volt, és már elnyerte a Pulitzer-díjat a T.E. Lawrence életéről szóló életrajzáért.

Aznap este Mack egy Arábiai Lawrence-ről, életrajza témájáról szóló konferencián vett részt. Annak ellenére, hogy számos elismerést kapott, 2004-re Mack hírneve a tudományos világban megrendült. Tudományos figyelmét egy olyan területre irányította, amelyet sok kollégája bizarrnak, ha nem nevetségesnek talált: az idegen elrablások valóságát kezdte kutatni.

Mack kegyvesztettsége

A halála előtti években Mack földönkívüliekkel kapcsolatos kutatásai vitákat, gúnyt és szakmai megvetést váltottak ki. Nyilvános kijelentései, hogy hisz az idegen elrablásokat átélt páciensek történeteiben, sokakat arra késztettek, hogy megkérdőjelezzék tudományos hitelességét. Mack ragaszkodott ahhoz, hogy a páciensei, akik földönkívüli elrablásokról számoltak be, épelméjűek, és hogy az élményeik valódiak.

Ha Mack megérhette volna 2023 eseményeit, talán igazolva érezhette volna magát. Az év júliusában három katonaveterán tanúskodott az Egyesült Államok Képviselőházának Felügyeleti Bizottsága előtt a UFO-król, melyeket most UAP-nak (Unidentified Anomalous Phenomena) neveznek. Tanúvallomásaik újraélesztették a közérdeklődést a földönkívüli élet lehetősége iránt. Mack mindig is hitt páciensei történeteiben, bár sok tudós kételkedett benne.

Az intellektuális kíváncsiság határai

Mack története nem csak egy szokatlan tudományos érdeklődésről szól, hanem arról is, hogyan reagál a tudományos világ az olyan kutatásokra, amelyek a közmegegyezéstől eltérnek. A pszichiátriai közösség és a tudományos élet szereplői gyakran találkoznak olyan problémákkal, amelyek meghaladják az addig ismert paradigmákat, és Mack munkája kiváló példája annak, hogy milyen konfliktusok keletkezhetnek egy olyan tudományterület körül, amely a hit és a bizonyíték határán mozog.

Mack számos kollégája és ellenfele figyelmen kívül hagyta kutatásainak kihívásait, vagy egyszerűen elvetette módszereit és tudománytalannak tartotta. Például két Harvard-i pszichológus azzal érvelt, hogy az amerikai populáris kultúra olyannyira telített volt UFO-történetekkel, hogy egy idegen elrablásokat leíró közösség hasonló élményekről számolhatott be csupán a filmek, könyvek és tévéműsorok hatására.

A Mack kutatásait érintő kritikák egy része nem csak a földönkívüliekkel kapcsolatos érdeklődéséből fakadt, hanem abból is, hogy a módszerei - mint például a hipnotikus regresszió - szokatlannak és vitatottnak számítottak. Az 1990-es években zajló "emlékezet-háborúk" keretében sok pszichiáter és pszichológus kérdőjelezte meg a hipnózis alkalmazását és az így szerzett emlékek hitelességét. Mack munkája különösen érzékeny területet érintett, hiszen a terápiás közösség épp ekkor kezdte el kritikus szemmel vizsgálni a "visszanyert emlékek" koncepcióját.

Az akadémiai világ és Mack ellentmondásos kapcsolata

Mack talán legnagyobb vitája az volt, hogy saját intézményével, a Harvard Egyetemmel került szembe. Az egyetem 1994-ben vizsgálatot indított ellene, hogy meghatározzák, vajon kutatásai megfelelnek-e az etikus tudományos kutatás normáinak. A vizsgálatnak titkosnak kellett volna lennie, de hamar kiszivárgott, és elterjedt a hír, hogy Mack elveszítheti tanári állását, sőt akár el is bocsáthatják.

A vizsgálat 14 hónapon át tartott, amely során Mack és ügyvédei intenzív vitába keveredtek az egyetem vezetésével. A botrány végül átlépte az akadémiai világ határait, és a mainstream sajtóban is tárgyalták. Mack állítása szerint az egyetem megpróbálta elhallgattatni őt azzal, hogy azt mondták, téveszmékben erősíti meg az embereket, akik elrablásokról számoltak be, és ezzel károsítja őket, ahelyett hogy "gyógyítaná" őket.

Mack azonban kitartott véleménye mellett, és végül 1995 augusztusában a bizottság megerősítette Mack akadémiai szabadságát, hogy azt kutasson, amit jónak lát. Ugyanakkor egy külön levélben az orvosi kar dékánja hivatalosan is megfogalmazta aggályait Mack módszereivel kapcsolatban.

Mack azonban nem adta fel. 1999-ben megjelentette az Abduction című könyvének folytatását, Passport to the Cosmos címmel, amely tovább részletezte kutatásait az idegen elrablások témájában. Bár Mack hírneve jelentősen megcsorbult, kutatásai nem szűntek meg; folytatta munkáját a nyilvánosság és a tudományos közösség kritikái ellenére is.

A kritika és a folyamatos küzdelem

Mack módszerei és következtetései sok vitát váltottak ki. A Harvard egyik pszichiátere, Edward Khantzian, egy The Lancet-ben megjelent cikkében egyenesen úgy fogalmazott, hogy a Mack által használt hipnotikus regresszió "hibás eszköz," és nem nyújt megbízható bizonyítékokat az általa vizsgált jelenségekre. Az akadémiai világ többsége hasonlóan vélekedett Mack technikáiról, és az évek során egyre inkább magára maradt e kutatási terület feltárásában.

Mack-nek pályafutása során nem csupán a tudományos módszerekkel kapcsolatos vitákkal kellett szembenéznie. Egy újságíró, Donna Bassett 1994-ben felfedte, hogy elrablás történetét csupán kitalálta, és ezzel megtévesztette Macket. Ez az incidens tovább csorbította Mack hírnevét és növelte a kétkedők táborát.

Mack halála után munkájának öröksége gyorsan elhalványult. Kutatásai ritkán kerültek elő, leginkább mint kuriózumok a pszichiátriai kutatások történetében. Mack egyik kollégája, Arnold Relman így fogalmazott a Los Angeles Times-nak adott 2001-es interjújában: "Nem veszik már komolyan a kollégái." Ugyanakkor a John Mack Intézet továbbra is megőrzi Mack kutatási örökségét és folytatja az anomáliás élmények kutatását.

Mack élete és munkássága rámutat arra, hogy milyen fontos szerepe van az intellektuális kíváncsiságnak a tudományban. Bár kutatásai sokak számára kényelmetlen kérdéseket vetettek fel, Mack mindig is hitte, hogy az igazság keresése során az embernek nyitottnak kell lennie a lehetetlen iránt is. (1)

(1) - https://lareviewofbooks.org/article/john