A kvantumlélek elmélete: egy új hipotézis a reinkarnációról és az emlékezetről

Két tudós, Edward W. Kamen a Georgiai Műszaki Intézetből és Roger D. Kamen a Ferris Állami Egyetemről egy gondolatébresztő hipotézissel állt...

Két tudós, Edward W. Kamen a Georgiai Műszaki Intézetből és Roger D. Kamen a Ferris Állami Egyetemről egy gondolatébresztő hipotézissel álltak elő: az emberi lélek nem csupán absztrakt fogalom vagy spirituális entitás, hanem egy kvantummező, amely kölcsönhatásba lép bizonyos erőkkel az univerzumban, különösen az elektromágneses mezőkkel.

Az elmélet szerint a lélek nem közvetlenül lép kapcsolatba az anyaggal, hanem specifikus kvantummezőket befolyásol, amelyek alapvető következményekkel járhatnak a tudat, az emlékezet és a reinkarnáció megértésében.

A lélek mint kvantummező

Az az elképzelés, hogy az emberi lélek kvantummezőként működik, új dimenziót nyit a tudományos és filozófiai vitákban a tudatosság és a testi lét határain túli létezés kérdéséről. A klasszikus kvantummező-elméletben a mezők olyan alapvető entitások, amelyek minden dolgot és jelenséget alátámasztanak az univerzumban, részecskéket és erőket létrehozva. A két tudós szerint a lélek hasonló módon működik, de csak néhány mezővel, különösen az elektromágneses hullámokkal lép kapcsolatba.

Ezek az elektromágneses hullámok fontos szerepet játszanak az emlékek és az öntudat fejlődésében egy magzatban vagy gyermekben a reinkarnáció során. A tudósok szerint a lélekmező és az ezen mezők közötti kölcsönhatás segíthet megmagyarázni olyan jelenségeket, mint a halálközeli élmények, ahol az emberek olyan eseményeket írnak le, amelyeket fizikailag nem láthattak.

Halálközeli élmények mint a lélek kölcsönhatásának bizonyítéka

Az egyik legmegragadóbb bizonyíték a kvantumlélek létezésére a halálközeli élményekből (NDE) származik. Ilyen esetekben az emberek gyakran számolnak be testen kívüli élményekről, ahol olyan eseményeket látnak, amelyek később igazolhatók, még akkor is, ha fizikailag nem lettek volna képesek megfigyelni azokat. Például egy női orvos, Dr. Bettina Peyton szíve megállt a műtét során, és annak ellenére, hogy a szeme le volt ragasztva, részletesen leírta, hogy egy idős orvos lépett be a műtőbe és kezdett dolgozni rajta. Ez az esemény később mások által is megerősítést nyert.

Az ilyen beszámolók arra utalnak, hogy a lélek, amelyet a két tudós hipotézise szerint kvantummezőként értelmezhetünk, kölcsönhatásba léphet a környezet elektromágneses hullámaival. Ahogyan az emberek a fényt az elektronok és a fotonok kölcsönhatása révén érzékelik a retinában, a lélek is képes lehet feldolgozni az elektromágneses hullámokból származó információkat, de ennek pontos működése továbbra is rejtély.

Az elektromos mezők és a neuronok szerepe

A tudósok hipotézisének egyik kulcsfontosságú eleme a lélekmező és az agyban lévő neurális hálózatok által létrehozott elektromos mezők közötti kölcsönhatás. Az agyban lévő neuronok elektromos jelek segítségével kommunikálnak, amelyek komplex mintákat alkotnak, amelyek emlékeket és gondolati folyamatokat kódolnak. Ezek az elektromos mezők kvantákból, vagyis az energia diszkrét egységeiből, fotonokból állnak, amelyek kölcsönhatásba léphetnek a lélekmezővel.

Az elmélet szerint ez a kölcsönhatás lehetővé teheti az információ, például az emlékek átadását a fizikai agy és a lélek között, ami megmagyarázhatja, hogyan maradhat fenn az emlékezet a halál után. Ez a folyamat kulcsszerepet játszhat a reinkarnációban, ahol az előző életből származó emlékek átszállhatnak egy új testbe.

A reinkarnáció és az emlékátvitel

Az a gondolat, hogy az emlékek és az öntudat átadható az egyik életből a másikba a reinkarnáció során, lenyűgöző következménye a két tudós elméletének. Ha a lélekmező képes kölcsönhatásba lépni az agy elektromos mezőivel, akkor képes lehet olyan információk, például emlékek tárolására, amelyek lehetővé teszik, hogy azok a halál után is fennmaradjanak. Amikor a lélek új testbe lép, ezek az emlékek visszahívhatók és integrálhatók az új egyén tudatába.

Ez a lélek és az elektromos mezők közötti kölcsönhatás azt is megmagyarázhatja, miért beszélnek egyesek előző életekből származó emlékekről, vagy miért van valakinek olyan öntudata, amely meghaladja a jelenlegi létezését.

Kvantummezők és a multiverzum

A tudósok hipotézise beleillik egy tágabb kozmológiai keretbe, amely magában foglalja a fizikai univerzumon túli dimenziók lehetőségét. Sok kozmológus ma már az örökös infláció elméletét vallja, amely azt sugallja, hogy az univerzumunk csak egy a sok közül egy multiverzumban. Míg a multiverzum létezése közvetlenül nem magyarázza meg, hol lakhatnak a lelkek, mégis megnyitja az ajtót annak lehetősége előtt, hogy a lelkek a mi univerzumunkon kívüli dimenziókban létezhetnek.

Ezekben a más világokban a fizikai törvények eltérőek lehetnek, de elképzelhető, hogy a kvantummezők és kvanták (diszkrét energiarészecskék) továbbra is alapvető összetevői a létezésnek, ahogyan a mi univerzumunkban is. Továbbá bevezetik a "kvázimezők" fogalmát, amelyek hasonlóak a kvantummezőkhöz, de a lélek birodalmában léteznek. Ezek a kvázimezők tömegtelen részecskéket hozhatnak létre, hasonlóan ahhoz, ahogyan a fotonok keletkeznek a fizikai világ kvantummezőiből.

A lélekmező természete

Az egyik kihívás ezzel a hipotézissel az, hogy a lélekmező tulajdonságait nehéz lenne közvetlenül mérni. A lélekmező értékei a fizikai tértől és időtől függnek, mivel a lélek egy testben él. Azonban amikor a lélek egy nem fizikai birodalomba lép a halál után, másféle térrel és idővel is kölcsönhatásba léphet.

Ez arra utal, hogy a lélek birodalmában létezik egyfajta tér, amely lehetővé teszi a mozgást és az idő múlását. Ez ellentmond számos hagyományos spirituális koncepciónak, ahol minden azonnal történik a halál után. A kvantummező modell szerint a lélek továbbra is egy dinamikus környezetben létezik, még akkor is, ha elhagyja a testet.

Az interakció problémája a fizikában

Az egyik legjelentősebb kérdés a lélek létezésével kapcsolatban, különösen tudományos szemszögből, hogy hogyan lép kölcsönhatásba az anyaggal. Sean Carroll fizikus felvetette ezt a problémát, amikor megkérdezte, hogy ha létezik lélek, hogyan lép kapcsolatba az elektronokkal. A kvantummező-elmélet szerint bármilyen kölcsönhatásnak az anyaggal, például az elektronokkal, tükröződnie kellene a részecskék viselkedését leíró egyenletekben. Azonban ilyen bizonyítékot még nem találtak.

A tudósok hipotézise megpróbálja megoldani ezt a problémát azzal, hogy azt javasolja, a lélek nem közvetlenül lép kölcsönhatásba az elektronokkal vagy más, tömeggel rendelkező részecskékkel, mint a kvarkok. Ehelyett a lélek specifikus mezőkkel, elsősorban elektromágneses hullámokkal lép kapcsolatba. Ez a gondolkodásmód váltás lehetővé teszi annak lehetőségét, hogy a lélek még mindig hatással legyen a fizikai világra, különösen az agy elektromos mezőivel való kölcsönhatáson keresztül.

Az emberi lélek új megértése

A két tudós elmélete, miszerint az emberi lélek egyfajta kvantummező, új perspektívát kínál a tudat, az emlékezet és a halál utáni élet kérdéseire. Azáltal, hogy a lelket kvázimezőként értelmezik, amely kölcsönhatásba lép az elektromágneses hullámokkal és az agy elektromos mezőivel, lehetőséget kínálnak olyan jelenségek megmagyarázására, mint a halálközeli élmények és a reinkarnáció.

Bár ez az elmélet még spekulatív, és komoly kihívásokkal néz szembe, különösen a mérhető bizonyítékok terén, egy izgalmas fúzióját képviseli a kvantumfizikának és a metafizikai kérdéseknek. Ha bebizonyosodik, alapvetően megváltoztathatja az emberi létezésről alkotott felfogásunkat, és új betekintést nyújthat az élet, a halál és a lélek természetébe. (1)

(1) - https://osf.io/preprints/osf/x93mz