A szövetséges erők amfetamint adtak a csapataiknak, miután látták, hogy a nácik is ezt csinálják

Miután a britek felfedezték a nácik met-szerű titkos fegyverét egy lelőtt német repülőgépen, úgy döntöttek, hogy kifejlesztik saját teljesít...

Mindennapi mérgeink, melyekről szinte semmit sem tudunk

A tudósok véletlenül felfedezhették a kopaszság gyógymódját

Már egy napos böjtölés is képes regenerálni az ember őssejtjeit, állapították meg kutatók

Miután a britek felfedezték a nácik met-szerű titkos fegyverét egy lelőtt német repülőgépen, úgy döntöttek, hogy kifejlesztik saját teljesítménynövelő programjukat.

Az elmúlt években számos jelentés látott napvilágot a metamfetamin és hasonló anyagok széles körű használatáról a náci Németországban. Maga Adolf Hitler gyakran kérte személyes orvosát, Theodor Morell-t, hogy Eukodalt fecskendezzen be neki, egy oxikodon és speed koktélt. A Wehrmacht csapatai a fronton eközben a Pervitin néven ismert kristálymet-szerű gyógyszerre támaszkodtak, hogy éberek és ébren maradjanak.

De nem a tengelyhatalmak voltak az egyetlenek, akik teljesítményfokozó gyógyszerekre támaszkodtak. A LiveScience szerint mind az amerikai, mind a brit katonák fokozták fizikai éberségüket kokain és benzedrin amfetaminnal, amely lehetővé tette a katonák számára, hogy átvészeljék a kimerültség fárasztó, végtelen óráit.

Az a felfedezés, hogy az orvosok mindkét oldalon ilyen stimulánsokat terjesztettek, az alapja a PBS új dokumentumfilmjének, melynek címe "A halottak titkai: Világháborús sebesség," amelyet június 25-én sugároznak.

Az új dokumentumfilm központi gondolata az, hogy a háborús erőfeszítések annyira mélyek és intenzívek voltak, hogy ezeket az anyagokat mindkét oldalon szabadon adagolták, és számos okból.

A fizikai kimerültségtől és a mentális fáradtságtól kezdve az azonnali lövedéksokkig és az elképzelhetetlen félelem bénító hatásainak elfojtásáig a második világháború mindkét oldalán a katonáknak céltudatosan adagolták ezeket a szereket, hogy a legjobbat hozzák ki magukból.

Természetesen ezek a vegyi anyagok a katonákat működésképtelenné vagy időnként eszméletlenné tették, miközben a kormány által jóváhagyott "gyógyszeripari fegyverkezési verseny" hosszú távú hatásai jóval a második világháború befejezése után is távol maradtak a nyilvánosság reflektorfényétől.

Az ilyen amfetaminok a stimulánsok egy csoportjának részét képezik, amely magában foglalja a metamfetaminokat is. Befolyásolják a központi idegrendszert és fokozzák az éberséget, miközben eufóriával árasztják el az embert.

A metamfetamin specifikusabban hat az agyra, ha az egyszeri adag különösen telített. Ez hosszabb ideig tartó és vitathatatlanul fizikailag károsabb hatást jelent a személyre és a központi idegrendszerre.

A Pervitint például alkalmi, energizáló tablettaként forgalmazták az 1930-as évek Németországában. Az ország gyógyszeripara már a háború előtt kísérletezett az anyaggal, hogy felmérje, meddig maradhatnak ébren a diákok például kognitív szempontból.

Végül, amikor a német Luftwaffe-nak nagy hatótávolságú küldetéseket kellett végrehajtania, és kétségbeesetten próbálták ébren tartani a pilótákat ilyen hosszú ideig, általában Pervitint osztottak. A Brit Háborús Hivatal becslése szerint csak 1940 áprilisa és júniusa között 35 millió Pervitin tablettát osztottak ki 3 millió német katonának, tengerésznek és pilótának.

A hatások egyértelműek voltak, különösen akkor, amikor a Wehrmacht 10 napig harcolt a britek ellen Dunkerque-nél, és átlagosan napi 22 mérföldet tett meg.

Nicolas Rasmussen, az ausztráliai Új-Dél-Wales Egyetem munkatársa szerint Nagy-Britanniában "erősen kábítószeres, rettenthetetlen és megvadult, embertelen ellenállást tanúsító" náci pilótákról szóló pletykák árasztották el az újságokat.

Amikor a brit hírszerzés Pervitin tablettákra bukkant egy lezuhant német vadászrepülőgépen, úgy döntöttek, hogy követik a példát, de inkább a benzedrin mellett döntöttek. 1941-re a Brit Királyi Légierő hivatalosan is engedélyezte a gyógyszert tabletta és inhalációs formában.

A tisztiorvosoknak onnantól megengedték, hogy a joghatóságuk alá tartozó pilótákat ellássák a gyógyszerrel, amikor csak helyesnek érezték. Sajnos a benzedrin nem volt teljesen biztonságos.

"Megakadályozza az alvást, de nem akadályozza meg a fáradtság érzését," - magyarázta James Holland második világháborús történész és a PBS dokumentációs tanácsadója. "A testednek nincs esélye kilábalni az elszenvedett fáradtságból, ezért eljön az a pont, amikor megszabadulsz a gyógyszertől, és egyszerűen összeesel, nem tudsz működni."

A PBS sajtóközleménye szerint minden harmadik szövetséges katona cselekvőképtelenné vált a háború alatt - nem fizikai sérülés, hanem harci fáradtság miatt. Ennek a problémának az "erőfokozókkal" történő megoldása rövid távon egyszerűen túl hatékony volt ahhoz, hogy elvessék azok, akiknek feladata a nácik legyőzése volt.

Rasmussen 2011-es tanulmánya megállapította, hogy a benzedrinről még nem bizonyították tudományosan, hogy növeli a teljesítményt az alanyokban, de a brit és amerikai hadseregben szabványosították a használatát. Az Egyesült Államok számára a hangulatmódosító előnyök voltak a legfontosabbak: növelték az önbizalmat, az agressziót és közvetve a morált.

Maga Dwight D. Eisenhower tábornok félmillió benzedrin tablettát rendelt az 1942-ben Észak-Afrikába telepített amerikai csapatok számára. A britek is gondoskodtak arról, hogy katonáik egyszerre gyorsuljanak fel.

Egy parancsnok 1942-es feljegyzése szerint a 24. páncélos harckocsidandár katonáinak napi 20 milligramm benzedrint kellett kapniuk Egyiptomban töltött idejük alatt. A Királyi Légierő pilótáinak ajánlott adagja ebben az időben 10 milligramm volt.

Bár a hosszú távú hatások nem nevetségesek, és az amfetaminok komoly kábítószerek, minden érintett fél prioritása egyszerűen a háború megnyerése volt. A tudományos vizsgálatok csak ezután hozták teljes mértékben napvilágra ezeknek a szereknek a következményeit.

"A második világháború végére egyre jobban megismerték ezeknek a gyógyszereknek a mellékhatásait," - mondta Holland. "Amit nem láttak, hogy mit kezdjenek az emberekkel, ha egyszer rákattantak - ez olyasmi, amit a következő években keményen meg kellett tanulni."

"Nem értettük meg megfelelően a függőség teljes mértékét és azt, hogy mennyire károsak lehetnek. A háború végén nagyon kevés segítséget ajánlottak fel azoknak, akik függővé váltak." (1)

(1) - https://allthatsinteresting.com/ww2-amphetamine-use