Meglepően egyszerű oka van annak, hogy egyes gyerekek korábban tanulnak meg beszélni

Az emberi élet első négy éve kritikus a nyelvi fejlődés szempontjából, a gyerekek beszédtanulási sebessége azonban nagyon változó. A legtöbb...

Évtizedes felvételek új elemzése szerint a csimpánzok képesek beszélni

A Microsoft új beszédgenerátora olyan fejlett, hogy nem merik kiadni a nyilvánosságnak

Tényleg mindenki hall egy hangot a fejében, amikor olvas?

Az emberi élet első négy éve kritikus a nyelvi fejlődés szempontjából, a gyerekek beszédtanulási sebessége azonban nagyon változó.

A legtöbb gyerek 18 hónapos korára mond ki egy-egy szót, és két-három éves kora körül jut el a kifejezésekig és mondatokig, de mások sokkal korábban kezdenek beszélni.

Elika Bergelson, a Harvard Egyetem pszichológusa évek óta azon tűnődik, hogy milyen egyéni különbségek vezetnek ehhez a képesség spektrumhoz.

A témában nemrégiben végzett megfigyeléses tanulmánya most meglepő eredményeket hozott. (1)

1001 négy év alatti gyermek bevonásával ő és egy nemzetközi pszichológus csapat meglepődve tapasztalta, hogy nem találtak összefüggést aközött, hogy egy gyerek mennyit szólal meg a nap folyamán, és a neme, társadalmi-gazdasági státusza vagy a több nyelvnek való kitettsége között.

Ehelyett a kísérletezők azt találták a globális tanulmányban, hogy a legtöbbet fecsegő gyerekek azok voltak, akik hajlamosak voltak több felnőtt beszélgetést hallgatni, valamint az életkor és a klinikai tényezők, például a koraszülés vagy a diszlexia.

"A lassabb nyelvi fejlődést gyakran tulajdonítják az alacsonyabb társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező szülőknek, akik kevesebb hozzájárulást nyújtanak gyermekeiknek (középosztálybeli nyugat-központú perspektívából nézve), ami viselkedési beavatkozásokra szólít fel, amelyek célja ennek növelése," - írják Bergelson és munkatársai.

"Az ilyen beavatkozások támogatói kiemelhetik a felnőtt beszéd és a gyermekbeszéd közötti összefüggést; a kritikusok inkább aláhúzhatják azt a megállapításunkat, hogy a társadalmi-gazdasági státusz nem volt jelentős sem a fő elemzéseinkben, sem minden más újraelemzésben, amelyet megkíséreltünk."

További vizsgálatokra van szükség annak kiderítéséhez, hogy melyik értelmezés helyes.

A tanulmány eredményei nem tárják fel, hogy miért fonódik össze ennyire a gyermekbeszéd és a felnőttkori beszéd, de van néhány lehetséges magyarázat. Azok a gyermekek, akik több beszédet produkálnak, több beszédet válthatnak ki a felnőttekből, vagy lehet, hogy a beszédesebb környezet jobban támogatja a beszédet a gyermekek körében.

Az utóbbi forgatókönyv azt sugallná, hogy hasznos lehet, ha a felnőttek többet beszélnének a gyermekeik közelében.

Bergelson kutatása 12 országra és 43 nyelvre terjed ki, és mind regionális, mind városi területeket érint.

A tanulmányhoz szükséges hangokat viselhető felvevők segítségével gyűjtötték össze, amelyeket különböző fejlettségi szintű és képességű gyermekekre helyeztek két hónapos és négy év közötti életkorban.

Bergelson és kollégái gépi tanulással több mint 40 000 órányi felvételt szűrtek át, és számos olyan tényezőt teszteltek, amelyek befolyásolhatják, hogy a gyermek milyen gyakran és milyen korán gügyög, vagy mond szótagokat, szavakat vagy mondatokat.

Végül a csapat nem talált meggyőző összefüggést aközött, hogy egy gyermek hány hangot adott ki egy nap alatt, és a neme vagy társadalmi-gazdasági státusza között (amelyet az anya iskolai végzettsége határoz meg).

Ehelyett az eredmények azt mutatják, hogy a négy éven aluli gyerekek óránként körülbelül 66-tal több hangot adnak ki minden fejlődési év során.

Ez várható volt, mivel az életkor szorosan kötődik a kognitív fejlődéshez, de volt egy másik tényező is, amely meglepően erős hatást mutatott: azok a gyerekek, akik többet hallották a felnőtteket beszélni, hajlamosak voltak többet beszélni.

Átlagosan minden 100 felnőtt megszólalás után, amelyet egy gyermek hall egy órán belül, a gyerek 27-el több hangot produkált.

Ez a "felnőtt beszéd" hatás 16 vokalizációval nőtt a gyermek fejlődésének minden évével.

Hogy perspektívába helyezzük ennek a hatásnak a jelentőségét, a tanulmányban részt vevő gyerekek, akik nem normatív nyelvi fejlődést mutattak, mint például a diszlexiások, óránként 20-szal kevesebb vokalizációt produkáltak társaikhoz képest. Ez a különbség minden évben óránként körülbelül 8 vokalizációval nőtt.

A jelenlegi tanulmány csak a nap folyamán kiadott hangokat számolta, ami azt jelenti, hogy nem vizsgálta a gyermekek által használt nyelv kifinomultságát.

Ennek eredményeként a társadalmi-gazdasági vagy nemi tényezők továbbra is befolyásolhatják a nyelvi fejlődés egyes elemeit, amelyeket ebben a tanulmányban figyelmen kívül hagytak.

Például azoknak a gyerekeknek, akik magasabb társadalmi-gazdasági státuszú háztartásokban nőnek fel, lehetnek olyan szüleik, akik többet olvasnak nekik, esetleg javítva szókincsüket vagy nyelvtani fejlődésüket.

Bergelson elismeri, hogy legutóbbi tanulmánya "durva" megközelítést alkalmazott, amelyből hiányozhat néhány finomabb részlet.

"Ez az algoritmus becslése arról, hogy a gyerek mennyi beszédet hall vagy produkál," - mondta.

"De úgy gondolom, hogy ez egy kiegészítő megközelítés az egyébként nagyon-nagyon időigényes és mintakorlátozott munkához." (2)

(1) - https://www.pnas.org/doi/10.1073/pn
(2) - https://www.sciencealert.com/theres-a