A tsuchinoko egy titokzatos lény, amelynek elfogását Japánban 200 millió jennel jutalmazzák

A második világháború alatt, 1942-ben Nagano erdős hegyeiben a japán hadsereg katonai bázisokat épített és kémiai laboratóriumot állított fe...

A második világháború alatt, 1942-ben Nagano erdős hegyeiben a japán hadsereg katonai bázisokat épített és kémiai laboratóriumot állított fel a hadsereg igényeire. Ekkor fogták el a tsuchinokot, egy furcsa lényt.

A laboratóriumi tudósok érdeklődtek iránta, és feletteseik engedélyével egy speciális megfigyelési rekeszben helyezték el, ahol a titokzatos állat egy évig élt.

Azt találták, hogy a tsuchinoko éjszaka aktív, reggel és a nap folyamán alszik. Rovarokkal, földigilisztákkal és békákkal táplálkozik. Mérge hasonló a viperáéhoz, és hallucinációkat is okoz.

30-80 centi hosszú kígyóként írják le, nagy fejjel és vastag testtel. A japánok ezt a titokzatos teremtményt "tsuchinoko"-nak ("a kalapács gyermekének") nevezik.

Egy idő után a katonai laboratórium megszűnt, sok papír és fénykép megsemmisült. De az ott dolgozó tudósok képesek voltak megőrizni néhány dokumentumot a szokatlan teremtményről, amely alapján egy könyvet tettek közzé, amely még mindig megtalálható a Fukuokai Könyvtárban.

Mi az a tsuchinoko?

Ezt az azonosítatlan állatot állítólag már rég megtalálták Japánban, akkoriban az emberek egy kígyóhoz hasonlították, amelynek vastag teste hasonló volt a "yokozuchi"-hoz (fa kalapács).

A tsuchinoko manapság gyakran jelenik meg a játékokban, animékben, és minden japán számára gyermekkora óta ismert.

Az állatot először egy japán ikonográfiai gyűjteményben írták le 1886-ban, amely szerint kígyónak tűnt, ugyanakkor nem egészen úgy nézett ki. A közönséges kígyókhoz képest a tsuchinoko testének középső része kerek és vastag, és megduzzadhat, ha az állat dühös. A szokásos kígyókkal ellentétben a tsuchinoko szemhéjjal rendelkezik.

A titokzatos lény hihetetlenül ugrándozó, állítólag képes egy métert előre ugrani. Nagyon gyorsan mozog, könnyen hajlítja és nyújtja a testét, és gördülni is tud, mint egy farönk. Furcsa hangot is ad, és néha "horkol".

Ez a "kövér kígyó" állítólag szereti a miszo, a surume (száraz tintahal) és az égő haj illatát.

A titokzatos lénynek különböző nevei vannak, közülük mintegy 40 van Japánban, például a Tohoku régióban "méh kígyónak" nevezik.

A rejtélyes kígyó említése az 1712-es és 1779-es japán krónikákban is megtalálható; a Dzsómon-korszak kerámiáin is ábrázolták (Kr. E. 12 000-től Kr. E. 300-ig).

A Kojiki (Ősi Ügyek Feljegyzései) és a Nihonsoki (Japán Krónikái) a Nara-időszakban azt írják, hogy ez a szent teremtmény a mezők ura.

Azt mondják, hogy látható a hegyekben, a vízesések közelében lévő erdőkben, néha megtámad egy személyt, és megpróbálja megharapni az emberek lábát.

1972-ben Seiko Tanabe író egy regényt írt, amelyben a főszereplő megszállottja a tsuchinoko elfogásának.

1973-ban Takao Yaguchi, egy művész, aki állítólag maga is találkozott egy tsuchinokóval, kiadott egy mangát egy "kísérteties furcsa kígyóról". Ezután Japánban mindenki rohant, hogy megtalálja a kriptidet.

A teremtményt az ország különböző helyein találták meg. Például Higashishirakawa falu (Gifu prefektúra) az a hely, ahol a titokzatos "fenevad" leggyakrabban látható. Minden évben május 5-én fesztivált tartanak ott - Tsuchinoko Festa, és díjat ítélnek oda egy "kövér kígyó" elfogásáért.

A faluban még egy tsuchinoko múzeum és templom is található, amely a Heiszei-korszak első évében (1989) épült.

Akaiwa városa is híres a mitikus lényről, amely időről időre megjelenik.

Expedíció szerveződik a hegyvidéki Noko régióban, Itoigawa városában (Niigata prefektúra), és 2006 óta minden évben kereséseket végeznek.

Ojiya városában (Niigata prefektúra) állítólag egy tsuchinoko gerincét őrzik; Hyogo prefektúrában egy elszáradt lényt fedeztek fel.

Hyogo prefektúrában több mint 50 esetet rögzítettek, ami a rejtélyes lényhez köthető. Gyakran előfordul, hogy Japán különböző városaiból érkeznek rajongói, és a hegyekbe mennek a tsuchinoko keresésére.

Fiatalok és idősek egyaránt arról álmodoznak, hogy megtalálják a titokzatos "vadállatot," és jutalmat kapnak elfogásáért. A díjak komolyak. Például Okayama prefektúrában, ahol külön csoportot hoztak létre, a városi hatóságok 200 millió jenes jutalmat ígérnek annak, aki elkap egy élő tsuchinokót.

Shimotomachi városában (Hirosima prefektúra) a nyereményalap 300 millió jen, és a Hegyi és Völgyi Társaság 10 millió jen pénzdíjat ad a kiváló minőségű fotókért.

De eddig senki sem tudott elkapni egy élő tsuchinokót. 2014-ben ennek a titokzatos kígyónak a maradványait egy régi magánház padlója alatt találták meg Omihachiman városában (Siga prefektúra).

A Kyushu régióban számos bizonyíték van a tsuchinokóval való találkozásra, különösen Oita és Kumamoto hegyvidéki területein. Úgy gondolják, hogy egy új azonosítatlan állatfaj vagy egy nyilvánosságra nem hozott új kígyófaj lehet. És néhányan biztosak abban, hogy egyáltalán nem kígyó, hanem gyík.

Tsuchinoko minden korosztály figyelmét felkelti Japánban, sokan éveket szentelnek annak, hogy elkapják.

A legújabb leírások szerint a tsuchinoko sötét színű (barna vagy szürke), nagy fejjel és nyakkal rendelkezik. A kígyó tavasztól őszig található az erdőkben, gyorsan mozog, a hegyi lejtőkön gördül.

Magasra ugrik, villog a gonosz szemével, és ugyanakkor horkol. Általában a látvány nem a gyenge szívűeknek való.

Egyes gazdálkodók csapdákat állítottak a lénynek, de azt mondják, hogy eddig csak kígyókat és kisállatokat fogtak. A rajongók csapatai pedig tavasztól őszig járják az erdőket és a hegyeket. (1)

(1) - https://www.soulask.com/child-of-the-earth