"A Föld nem egy örök világ, csak egy iskola" - William Stead üzenetei a túlvilágról

"Néhány éve otthagytam a földi életet. És bár mindeddig nem szakadt meg a kapcsolatom a földi élettel és azokkal, akik kedvesek számomr...

"Néhány éve otthagytam a földi életet. És bár mindeddig nem szakadt meg a kapcsolatom a földi élettel és azokkal, akik kedvesek számomra, mégsem akarok visszamenni. Az egyetlen dolog, amit szeretnék, hogy átadjam az embereknek azt a tudást, amit itt, az igaz világban kaptam."

Ezt az üzenetet az angol publicista és közéleti személyiség, William Stead juttatta el automatikus írással lányához, aki 1912-ben halt meg a Titanic hajótörése során.

William Stead már jóval e tragikus esemény előtt kezdett érdeklődni a halál utáni élet kérdése iránt. Bizonyítékokat gyűjtött és publikált arra vonatkozóan, hogy egy személy identitása soha nem ér véget. William Stead publicista egyik történetében szintén meg tudta jósolni halálát, és annak bekövetkezte után újabb könyv jelent meg a túlvilágról küldütt üzeneteivel.

"A halál ajtó az egyik szobából a másikba"

William Stead a halált ajtónak nevezte egyik szobából a másikba. A publicista elmondta, hogy az ezekben a helyiségekben uralkodó atmoszféra sok mindenben nagyon hasonló, és mindegyikben egy kéz uralkodik.

William Stead még életében úgy hitte, hogy a túlvilág egyáltalán nem egy csodálatos találmány, de a publicista szerint, ha alaposan tanulmányozzuk ezt a problémát, ez bebizonyítható.

"True Ghost Stories" című könyvében bizonyítékokat gyűjtött össze, amelyek megerősítik a testetlen emberi természet létezését. Például egyszer közzétett egy levelet az egyik tengerésztől, amelyben a tengerész egy eseményről beszélt, amely a vele szolgáló barátjával történt. Egy napon a tengerész szomorúnak és aggódónak látta barátját.

A riadalom oka egy álom volt, amelyben a tengerész látta, hogy kisfia kruppban hal meg. A tengerész barátja le tudta írni ennek az álomnak néhány részletét. Például azt, hogy a gyereke egy piros takarón feküdt.

"Később ez az ember megerősítést kapott álmában. Felesége, aki akkor Franciaországban tartózkodott, levélben számolt be fiuk haláláról. Kruppban halt meg. Később a tengerész megtudta a történtek néhány részletét. Élete utolsó perceiben a fia valóban egy piros takarón feküdt," - számolt be könyvében William Stead.

Újabb levelet kapott a publicista Hubert Blanc francia szerzetestől. Hubert Blanc mindennap meglátogatta szerzetes bátyját, aki halálosan beteg volt. A haldokló annyira hálás volt ezért, hogy egy napon így szólt vendégéhez:

"Biztos lehetsz benne, hogy nem hagyom el ezt az életet anélkül, hogy elbúcsúznék tőled. Még ha nem is vagy a közelben a kritikus pillanatban, eljövök hozzád, hogy elköszönjek."

Egy késő este Hubert Blanc lefeküdni készült. A szobájából valaki lépteit hallotta a folyosón. A szerzetes körbejárta a házat, és megbizonyosodott arról, hogy nincs ott senki. Hubert Blanc éppen aludni készült, amikor kopogtatást hallott az ajtón. Azért jöttek hozzá, hogy közöljék vele, hogy a szerzetes haldoklik. Hubert Blanc az utolsó lélegzetvétele előtt ért oda hozzá.

"Cikkeim 'hősei' vagy elpusztítanak, vagy megfulladok"

A fent említett könyvben William Stead azt mondta, hogy az ember előre képes látni saját közelgő távozását vagy a hozzá közel álló emberek elmúlását. Maga a publicista élete is ennek megerősítése lett. William Stead gyakran szerette azt mondani, hogy nem fog természetes halállal meghalni.

"Vagy megsemmisítenek leleplező cikkeim 'hősei' (William Stead az oknyomozó újságírás úttörője volt), vagy megfulladok," - mondta William Stead.

William Stead "Egy túlélő szemével, egy hajó elsüllyedéséről az Atlanti-óceán közepén" című történetét látnokinak is nevezik. Negyed évszázaddal a Titanic elsüllyedése előtt jelent meg.

A történet főszereplője Thompson tengerész, aki egy hajón utazik át az Atlanti-óceánon. Az út során azzal a gondolattal áll elő, hogy a személyhajókon lévő mentőcsónakok száma nem felel meg a tényleges utasszámnak, és hajótörés esetén sokan nem tudnak elmenekülni.

Ebben a történetben is egy hajótörés történik, amikor két hajó összeütközik, és az egyik utasai meghalnak. Pontosan ezt a sorsot szánták magának William Steadnek is. A Titanic elsüllyedésekor nőknek és gyerekeknek segített elmenekülni, miközben a fedélzeten maradt, hogy megvárja az elkerülhetetlent.

Néhány héttel az eset után William Stead lányának, Ethelnek sikerült kapcsolatot teremtenie elhunyt apjával. Ennek elérésében Pardo Woodman segített neki, akinek megvolt a pszichográfiai képessége, hogy automatikusan írjon. William Stead összes így küldött üzenete megjelent "A kék sziget" című könyvben.

"Sok beszélgetésünk volt. Az apámtól kapott üzenetek egyértelmű bizonyítékot tartalmaznak további létezésére," - írja Ethel Stead a könyv előszavában.

Mit mondanak ezek az üzenetek? Leírják például azokat az eseményeket, amelyek William Steaddel közvetlenül a halála után történtek.

William Stead elmondása szerint először más lelkekkel együtt végignézte, ahogy a Titanic eltűnik a víz alatt, majd az összes halott elindult. Hamarosan egy olyan helyen találták magukat, amelyet Stead "Kék szigetnek" nevezett.

Itt találkozott apjával, aki a leírt események előtt halt meg. Stead megjegyezte, hogy apja sokkal fiatalabbnak tűnt találkozásuk idején, mint földi élete végén. Most már nem úgy néztek ki, mint apa és fia, hanem mint két testvér.

William Stead üzeneteiben azt mondja, hogy a Föld nem egy örök világ, csak egy iskola. Itt élve az ember csak új életkörülményekre készül fel.

"Ezeket a feltételeket a jelenlegi életed teremti meg. Ha bölcsen cselekszel benne, akkor az igazi világban sok grandiózus és fényes dolog vár rád. A többiek sok nehézséget és bánatot tapasztalnak majd. A földi életet nem azért adják nekünk, hogy gazdagságot gyűjtsünk és élvezzük az örömöket. Azért vagy itt, hogy felfedezd, irányítsd és fejleszd karakteredet," - üzente William Stead. (1)

(1) - https://www.soulask.com/earth-is-not-an-eternal