37 távolodó sziklát észlelt a Hubble azon aszteroida körül, amelybe a NASA DART űrszondája becsapódott

A Hubble Űrteleszkóp egy sziklarajt észlelt a Dimorphos aszteroida körül, amelyet a NASA DART űrszondája szándékosan talált el tavaly ősszel...

A Hubble Űrteleszkóp egy sziklarajt észlelt a Dimorphos aszteroida körül, amelyet a NASA DART űrszondája szándékosan talált el tavaly ősszel.

A körülbelül 544 kilogramm súlyú Double Asteroid Redirection Test űrszonda 2022. szeptember 26-án 20 921 kilométeres sebességgel frontálisan nekicsapódott a Dimorphosnak, hogy megváltoztassa az űrkőzet sebességét.

Ez volt az első alkalom, hogy az emberiség egy égi objektum mozgásának megváltoztatását tűzte ki célul, és az eredmények megmutatták, hogyan lehet ezt a kinetikus becsapódási technológiát felhasználni a Földdel esetleg ütközési pályán lévő aszteroidák eltérítésére. Sem a Dimorphos, sem a Didymos, a nagyobb aszteroida, amely körül kering, nem jelent veszélyt a Földre.

A DART becsapódás sikeres volt, és 33 perccel megváltoztatta a Dimorphos keringési periódusát a Didymos körül. A bolygóvédelem első tesztje eredményeként, amelyet a Földtől 11,3 millió kilométerre hajtottak végre, több mint 1000 tonna anyag lökődött ki az űrbe.

A Hubble által rögzített új adatok szerint az anyag egy része 37 sziklát tartalmaz, amelyek átmérője 0,9 méter és 6,7 méter között van. A Hubble közleménye szerint a sziklák, amelyek valószínűleg a Dimorphos felszínéről váltak le a becsapódás után, körülbelül 0,8 kilométer/óra sebességgel sodródnak el az aszteroidától. (1)

A tudósok becslése szerint a sziklák a Dimorphos tömegének körülbelül 0,1%-át teszik ki.

"Ez egy látványos megfigyelés, sokkal jobb, mint amire számítottam. Egy sziklafelhőt látunk, amely tömeget és energiát visz el a becsapódási célponttól. A sziklák száma, mérete és alakja megegyezik azzal, ahogy a becsapódás következtében leszakadtak a Dimorphos felszínéről," - mondta David Jewitt bolygókutató, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem professzora.

"Ebből először tudhatjuk meg, hogy mi történik, ha eltalálunk egy aszteroidát, és azt látjuk, hogy nagy méretű anyagok szakadtak ki belőle. A sziklák a leghalványabb dolgok közé tartoznak, amelyeket a naprendszerünkben valaha is megfigyeltünk."

Közelgő küldetések

Jewitt és kollégái a Hubble segítségével követték nyomon a Dimorphosban bekövetkezett változásokat a DART becsapódás alatt és után is, de egy másik küldetés még közelebbről is megvizsgálja.

Az Európai Űrügynökség Hera küldetése 2024-ben indul. Az űrszonda két CubeSattal együtt várhatóan 2026 végén érkezik meg az aszteroidarendszerbe.

A Hera mindkét aszteroidát tanulmányozza, megméri a Dimorphos fizikai tulajdonságait, valamint megvizsgálja a DART becsapódási krátert és a pályáját, hogy hatékony bolygóvédelmi stratégiát dolgozzanak ki.

"A sziklafelhő tovább oszlik, amikor a Hera megérkezik," - mondta Jewitt. "Olyan ez, mint egy nagyon lassan táguló méhraj, amely végül szétterül a bináris aszteroida pár Nap körüli pályáján."

Felszíni sziklák és más lehetséges elméletek

A kutatók a DART űrszonda által a becsapódás előtt készített közeli fotók alapján úgy vélik, hogy a sziklák már a Dimorphos felszínén ültek. A Dimorphost figyelő Hubble megfigyelőcsoport szerint sokkal kevésbé valószínű, hogy a sziklák az aszteroida összetört darabjai.

Jewitt becslése szerint a felszínen lévő sziklák 2%-a került az űrbe a becsapódás után. A sziklákat valószínűleg a Hubble által is megfigyelt törmeléknyommal egy időben lökte ki. Az is lehetséges, hogy a becsapódásból származó szeizmikus hullám felemelte a sziklákat.

"A sziklákat körülbelül 50 méter átmérőjű körből (egy futballpálya szélessége) lökhette ki a Dimorphos felszínén," - mondta.

A Hera jövőbeli megfigyelései segíthetnek a tudósoknak megállapítani a DART által hagyott kráter tényleges méretét.

Az Európai Űrügynökség szerint a tudósok úgy vélik, hogy a Dimorphos a Didymos által kilökött anyagból keletkezhetett, amikor egy másik tárggyal ütközött. A Didymosból származó anyag egy gyűrűt alkothatott, amely végül a gravitáció hatására összeállt, így a Dimorphos egy úgynevezett törmelékkupac aszteroida - szilárd űrkőzet helyett sziklás törmelék, amelyet a gravitáció lazán tart össze.

A DART-kísérlet utóhatásainak tanulmányozása segíthet az űrügynökségeknek eldönteni, hogy ez a becsapódási technológia a megfelelő megközelítés-e a Földet fenyegető aszteroidák eltérítésére, vagy további veszélyeket eredményezhet a bolygónk számára. (2)

(1) - https://hubblesite.org/contents/news-releases/
(2) - https://edition.cnn.com/2023/07/20/world/hu