Egy kutatás szerint az "arcvakság" sokkal gyakoribb, mint azt korábban gondolták

Valljuk be, az "arcvakság" kevésbé hangzik valós állapotnak, sokkal inkább egy sebtében összecsapott ürügynek arra, hogy miért nem...

Valljuk be, az "arcvakság" kevésbé hangzik valós állapotnak, sokkal inkább egy sebtében összecsapott ürügynek arra, hogy miért nem köszöntünk egy ismerősnek ezen a héten harmadszor. Ám azok számára, akik szenvednek a jelenségtől - amit pontosabban prozopagnóziának neveznek - ez egy valódi és legyengítő rendellenesség lehet.

Egy új tanulmány szerint az arcvakságban szenvedők száma jóval magasabb lehet, mint azt korábban gondolták.

"Az arcvakságot az occipitális vagy temporális régió agysérülése okozhatja, amit szerzett prozopagnoziának neveznek, és amely az Egyesült Államokban 30000 emberből egyet érint," - mondta Joseph DeGutis, a Harvard Medical School pszichiátriai docense, a tanulmány szerzője. (1)

De a prozopagnózia egy másik fajtája - az a fajta, amelyet genetikai vagy fejlődési rendellenességek okoznak, amelyek élethosszig tartó állapotként érintik az embereket, nem pedig trauma eredményeként - sokkal gyakoribbak, magyarázta.

"Ezt fejlődési prozopagnóziának nevezik," - mondta. "Ez minden 33-ik embert érinti."

Erre a következtetésre jutott DeGutis és csapata új tanulmánya, amelyben több mint 3000 személy vett részt egy web-alapú kérdőív és két objektív teszt segítségével. Először arról kérdezték őket, hogy milyen nehézségekkel szembesülhetnek az arcfelismerés során a mindennapi életük során; majd a tesztek során a kutatók azt vizsgálták, milyen nehéz volt az alanyoknak új arcokat megjegyezni vagy híres arcokat felismerni.

Összességében a résztvevők közül valamivel több mint 100-ról derült ki, hogy az arcvakság valamilyen formájával rendelkezik: az eredmények azt mutatták, hogy a 3341 főből 31 embernél volt "súlyos" prozopagnózia, míg további 72-nél a rendellenesség enyhébb formáját fedezték fel.

Ez valamivel több mint három százalékos találati arány, vagyis egy a 33-ból - gyakoribb, mint a 40, amelyet korábban feltételeztek az állapotról. DeGutis és csapata számára ennek oka egyértelmű: a jelenlegi diagnosztikai kritériumok egyszerűen túl szigorúak, vélik.

"A kutatók többsége túlságosan szigorú diagnosztikai kritériumokat alkalmazott, és sok olyan személyről, akiknek jelentős arcfelismerési problémái vannak a mindennapi életben, tévesen mondták, hogy nem szenvednek prozopagnóziában," - jegyezte meg DeGutis.

"A diagnózis kiterjesztése azért fontos, mert annak tudatában, hogy valódi objektív bizonyítékai vannak a prozopagnózisnak, még az enyhe formának is, segíthet lépéseket tenni a mindennapi életre gyakorolt ​​negatív hatások csökkentésére, például elmondhatja az illető az érintett munkatársainak, vagy kezelést kérhet."

Egy ilyen lépésnek komoly következményei lehetnek az állapot által érintettekre. A bizonyítékok arra utalnak, hogy az arcvakság enyhébb formái jobban reagálnak bizonyos kezelésekre, például a kognitív tréningre, mint a súlyosabb esetek, magyarázta DeGutis, így a diagnosztikai kritériumok kiterjesztése sokkal több ember számára teheti lehetővé, hogy átvegye az irányítást állapota felett.

Az eredmények azonban azt sugallhatják, hogy újra kell gondolnunk az arcvakságot - nem egyetlen állapotként, hanem spektrumzavarként.

"A prozopagnózia egy kontinuumon fekszik," - erősítette meg DeGutis. "Az elmúlt 13 évben a prozopagnózia vizsgálatokban alkalmazott szigorúbb vagy lazább diagnosztikai kritériumok mechanikailag nagyon hasonló populációkat azonosítottak, ami indokolja a kritériumok kiterjesztését az enyhébb formájúakra."

Ezekkel az új eredményekkel és ajánlásokkal a csapat azt reméli, hogy megnyugvást adhat millióknak, akik esetleg nem ismerik a rendellenességet.

"Az arcvakság társadalmilag legyengítő rendellenesség lehet, ami szociális szorongást és zavart okozhat," - mondta DeGutis. "Valaki felismerése egy társadalmi jelzés, ami azt jelzi, hogy 'fontos vagy számomra'."

"Egy olyan világban, ahol a társadalmi elszigeteltség növekszik, különösen a tizenévesek és a fiatal felnőttek körében, a társadalmi kötelékek és a jó személyes interakciók előmozdítása és fenntartása fontosabb, mint valaha," - összegezte. (2)

(1) - https://www.sciencedirect.com/science/article/
(2) - https://www.iflscience.com/-face-blindness-is