Az üvegharmonika egy csodás hangszer, de a 18. században attól féltek, hogy meg lehet őrülni tőle

Még ha nem is ismeri fel valaki ezt a furcsán kinéző szerkezetet, valószínűleg hallotta már a hangját. Ez egy hangszer, amelyet nem más, min...

Még ha nem is ismeri fel valaki ezt a furcsán kinéző szerkezetet, valószínűleg hallotta már a hangját. Ez egy hangszer, amelyet nem más, mint Benjamin Franklin talált ki, és valami olyasmi ihlette, amit szinte biztosan kipróbált már mindenki néhány karácsonyi ital után.

Az Egyesült Államok hét alapító atyjának egyike, Benjamin Franklin arcképe még mindig a 100 dolláros bankjegyen látható, aki számos találmányáról volt híres. Ő alkotta meg a Franklin-kályhát, a rugalmas katétert és a villámhárítót, hogy csak néhányat említsünk. Franklin emellett tökéletes zenész volt, így talán nem meglepő, hogy fantáziája megindult, amikor 1761-ben részt vett egy koncerten, és meghallott egy túlvilági hangzást, amely arra inspirálta, hogy kitalálja addigi egyik legcsábítóbb alkotását, amit üvegharmonikának vagy harmóniumnak neveztek el.

Amikor Franklin 1761-ben egy zenekari zenészt figyelt, amint egy vízzel hangolt borospoháron játszott azon a koncerten, feltehetően azt gondolta: "Én tudok ennél jobbat is". Összesen 37 színkóddal ellátott üvegtálra méretezte fel a dolgokat, és egy forgó mechanizmusra szerelte őket, amelyet a játékos lábpedállal tudott működtetni. Így könnyebb volt kezelni, és lehetővé tette a játékos számára, hogy egyszerre akár 10 hangot is megszólaltasson. Így született meg az üvegharmonika.

Úgy tűnhet, mint egy steampunk film díszletének kelléke, és felmerülhet a kérdés, hogy a zeneszerzők milyen gyakran használják az éneklő üveg tompa hangjait, de ez gyakoribb, mint sokan gondolnák. Vegyük Camille Saint-Saëns-től "Az állatok farsangját". A hetedik tételben a zeneszerző az üvegharmonikához fordult, hogy misztikus, vízi érzést keltsen.

Mozart is rajongója volt, és a hírek szerint még maga Marie Antoinette is játszott a régi harmonikán. És nem csak a klasszikus zenében találta meg a helyét Franklin találmánya. Az éteri hangokat többek között Tom Waits, David Gilmour és Björk zenéjében is hallhatjuk.

De van egy sötét oldala az üvegharmonika zenéjének, ami miatt egyesek "a világ legveszélyesebb hangszerének" nevezték.

A 18. században az üvegharmonika kiesett a kegyből, mert attól féltek, hogy képes megőrjíteni a hallgatóit. Friedrich Rochlitz német zenetudós akkoriban határozottan azt tanácsolta az embereknek, hogy ne játsszanak rajta: "A harmonika túlzottan serkenti az idegeket, gyötrő depresszióba sodorja a játékost, ezáltal sötét és melankolikus hangulatba kerül, ami alkalmas módszer a lassú önmegsemmisítésre." Nos, ez biztosan nem hangzik jól, de van benne valami igazság?

Igaz, hogy az üvegharmonika zene egyik korai támogatója Franz Anton Mesmer volt, akinek névadó gyakorlatát a modern hipnotizálás előfutáraként tartják számon. Mesmer a harmónium zene földöntúli minőségét maximálisan kihasználta hipnotizáló show-műsorai hátterében, amely végül sok kritikát kapott.

Egy 1784-es kutatás, amelyet Franciaország legkiválóbb tudományos elméi végeztek, arra a következtetésre jutott, hogy Mesmer sarlatán volt, és az általa használt zene csak arra szolgált, hogy olyan légkört teremtsen, amely elhitette az emberekkel, hogy technikái hasznukra váltak, amikor nem ez volt a helyzet.

Mégis, az átmeneti hipnózis állapotába kerülni aligha ugyanaz, mint Rochlitz "lassú önmegsemmisülése." De vajon mi történt, amitől az emberek annyira megijedtek az üvegharmonikától?

A modern zenetudósok úgy vélik, hogy megvan a magyarázat arra, hogy az üvegharmonika hangjai miért lehetnek zavaró minőségűek. A hangszer körülbelül 1000 és 4000 hertz közötti frekvencián ad ki hangokat. Ezeken a frekvenciákon az emberi agy küzd azért, hogy pontosan meg tudja határozni, honnan jön a hang. Ez megmagyarázhatja, hogy legalábbis néhány ember számára miért lehet zavarba ejtő élmény ennek a zenének a hallgatása.

Most azonban azt sugallják, hogy van egy sokkal hétköznapibb oka annak, hogy az emberek egy időre abbahagyták az üvegharmonikázást. Változott a zenei előadás, nagyobb helyszíneken zajlottak a nyilvános koncertek, és felmerült az erősítés problémája. Ahogy William Zeitler üvegharmonika művész elmagyarázta, újra lehet tervezni a zongorát, hogy hangosabb legyen, de ez nem olyan egyszerű egy finom üvegtálakból készült hangszerrel.

Nem valószínű, hogy az üvegharmonika hallgatása a pszichózis előfutára. De talán beszédes, hogy Donizetti ezt a hangszert választotta, amikor eredetileg a "őrület jelenete" kíséretét hangszerelte a Lammermoori Lucia című operájában. A hatás átmeneti lehet, de a zenéje még mindig képes arra, hogy a hallgatót utazásra küldje egy másik világba. (1)

(1) - https://www.iflscience.com/tuneful