Egy amatőr régész megfejtette, hogy miket írtak a jégkorszaki emberek a barlangok falára

Úgy tűnik, hogy a jégkorszak vadászó-gyűjtögetői által használt primitív írásrendszert egy amatőr régész fejtette meg, aki arra a következte...

Sok őskori kézlenyomatról hiányzik legalább egy ujj, mi van, ha ez nem véletlen?

Felfedezték a legrégebbi ismert tervrajzokat, amelyek kőkori "megastruktúrákat" ábrázolnak

Egy elveszett civilizáció ember-állat hibrideket ábrázoló barlangrajzait fedezték fel egy lakatlan karibi szigeten

Úgy tűnik, hogy a jégkorszak vadászó-gyűjtögetői által használt primitív írásrendszert egy amatőr régész fejtette meg, aki arra a következtetésre jutott, hogy a 20000 éves jelölések a holdnaptár egy formáját jelentik.

A kutatás azt sugallja, hogy a barlangrajzok nemcsak a művészi kifejezés egyik formájának számítanak, hanem az állatok szaporodási ciklusának időzítésével kapcsolatos kifinomult információk rögzítésére is szolgáltak.

Ben Bacon számtalan órát töltött azzal, hogy dekódolja a "proto-írásrendszert," amelyről úgy gondolják, hogy legalább 10000 évvel megelőzte a többi egyenértékű nyilvántartási rendszert.

Elméletével megkeresett egy akadémikus csapatot, akik arra biztatták, hogy folytassa a munkát, annak ellenére, hogy valójában kívülállóként dolgozott a rejtély megfejtésén.

Bacon együttműködött egy csapattal, köztük két professzorral a Durham Egyetemről és eggyel a University College Londonból, hogy publikáljanak egy cikket a Cambridge Archaeological Journalban. (1)

Paul Pettitt professzor, a Durham Egyetem régésze azt mondta, "örült, hogy komolyan vette," amikor Bacon felvette vele a kapcsolatot. "Az eredmények azt mutatják, hogy a jégkorszak vadászó-gyűjtögetői voltak az elsők, akik szisztematikus naptárt és jeleket használtak a fontosabb ökológiai eseményekről szóló információk rögzítésére a naptáron belül," - mondta.

Európa-szerte találtak barlangfestményeket olyan fajokról, mint a rénszarvas, a hal és a mára már kihalt szarvasmarha, az úgynevezett ősbölény és a bölény. E képek mellett több mint 600 jégkorszaki képen, barlangfalakon és hordozható tárgyakon találtak pontokat és egyéb jeleket Európa-szerte. A régészek régóta úgy hitték, hogy ezeknek a jelöléseknek van jelentésük, de senki sem fejtette meg őket.

Bacon megpróbálta ezeket dekódolni, hozzáfért a British Library korábbi kutatásaihoz és barlangművészeti képeihez, és visszatérő mintákat keresett, mondván, hogy "szürreális" volt rájönni, mit mondtak az emberek 20000 évvel ezelőtt.

A mai egyenértékű állatok születési ciklusait használva referenciapontként a csapat arra a következtetésre jutott, hogy a jégkorszaki állatokhoz kapcsolódó jelek száma feljegyzés volt a párzásuk időpontjáról a holdhónap szerint. Úgy vélik, hogy az "Y" jel beillesztése, amelyet egy elágazó vonal hozzáadásával alakítottak ki, a "szülést" jelentette.

Pettitt elmondta: "Meg tudjuk mutatni, hogy ezek az emberek - akik látványos művészeti örökséget hagytak maguk után Lascaux és Altamira barlangjaiban - a korai időmérésről is feljegyzést készítettek, amely végül általánossá vált fajunk körében."

Mivel a jelekről azt gondolják, hogy inkább numerikusan rögzítenek információkat, semmint beszédet, nem tekintik őket "írásnak" a kép- és ékírásos rendszerek értelmében, amelyek a Sumer kultúrában alakultak ki i.e. 3400-tól kezdődően, hanem proto-írási rendszernek minősülnek.

Bacon elmondta, hogy a munka hatására a rajzokért felelős emberek "hirtelen sokkal közelebb kerültek egymáshoz".

"Ahogy egyre mélyebbre kutatjuk a világukat, azt fedezzük fel, hogy ezek a régi ősök sokkal jobban hasonlítanak ránk, mint azt korábban gondoltuk," - mondta.

Az eredmények arra ösztönözték a csapatot, hogy további kutatásokat végezzenek a barlangrajzokon található egyéb jelölések jelentésével kapcsolatban.

"Amit remélünk, és a kezdeti munka ígéretes, az az, hogy a proto-írásrendszer több részének megfejtése lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük, milyen információkat értékeltek fontosnak őseink," - mondta Bacon. (2)

(1) - https://www.cambridge.org/core/journal
(2) - https://www.theguardian.com/science/20