A fák gyűrűi egy titokzatos kozmikus vihar krónikásai, amely néhány ezer évente lecsap

A Föld kozmikus sugárzással való bombázásának története a fákban van megírva. Pontosabban, amikor a sugárzás becsapódik a Föld atmoszférájáb...

A NASA szerint tízszeresére nőtt a napfoltok száma, súlyos napkitörésekre lehet számítani

Visszaszámlálás a káoszig - A Nap 2 éven belül eléri a szoláris maximumát, ami "internet-apokalipszissel" fenyeget

Egy kitörés a Nap túlsó oldalán olyan erős volt, hogy a lökéshullám elérte a Földet

A Föld kozmikus sugárzással való bombázásának története a fákban van megírva. Pontosabban, amikor a sugárzás becsapódik a Föld atmoszférájába, megváltoztathatja a nitrogénatomokat, hogy egyfajta szén keletkezzen, amelyet viszont a növények elnyelnek.

Ezen szénizotóp kiugró értékeinek összekapcsolása a fák növekedési gyűrűivel megbízható feljegyzést adhat a több ezer éves sugárzási viharokról.

Ez a feljegyzés azt mutatja, hogy ezek közül a legkolosszálisabb események, amelyeket Miyake-eseményekként ismernek (a tudós után, aki felfedezte őket), körülbelül ezer évenként fordulnak elő. Azt azonban nem tudjuk, hogy mi okozza ezeket, és az új kutatások azt sugallják, hogy az óriási napkitörésekkel kapcsolatos vezető elméletünknek nem sok köze van hozzá.

Ha nincs egyszerű módja annak, hogy előre jelezzük ezeket a potenciálisan pusztító eseményeket, akkor komoly problémával kell szembenéznünk.

"Többet kell tudnunk, mert ha ezek közül valamelyik ma megtörténne, az tönkretenné a technológiát, beleértve a műholdakat, az internetkábeleket, a távolsági távvezetékeket és a transzformátorokat," - mondja Benjamin Pope, az ausztrál Queenslandi Egyetem asztrofizikusa. (1)

"A globális infrastruktúrára gyakorolt ​​hatás elképzelhetetlen lenne."

A Föld kozmikus sugárzási viharokkal való találkozásainak története megfejtésre vár. A fő nyom a szén radioaktív izotópja, a szén-14, amelyet gyakran radiokarbonnak neveznek. A Földön a szén más, természetesen előforduló izotópjaihoz képest a radiokarbon viszonylag kevés. Csak a felső atmoszférában keletkezik, amikor a kozmikus sugarak nitrogénatomokkal ütköznek, nukleáris reakciót indítva el, amely radiokarbont hoz létre.

Mivel a kozmikus sugarak folyamatosan ütköznek a légkörünkkel, állandó, de nagyon csekély mennyiségű készletünk van a felszínre eső anyagokból. Egy része azonban bekerül a fák gyűrűibe. Mivel a fák minden évben új növekedési gyűrűt alkotnak, a radiokarbon lerakódás időben visszavezethető, ami több tízezer éves sugárzási aktivitást mutat.

A világ fáiban található radiokarbon nagy kiugrásai a kozmikus sugárzás növekedését jelentik. Számos mechanizmus okozhatja ezt, és a napkitörések is közöttük vannak. De van néhány más lehetséges sugárviharforrás is, amelyeket nem zártak ki véglegesen, ahogy a napkitöréseket sem.

Mivel a fagyűrűk adatainak értelmezése szükségessé teszi a globális szénciklus átfogó megértését, Qingyuan Zhang matematikus vezetésével a Queenslandi Egyetem kutatóinak egy csoportja hozzálátott a globális szénciklus rekonstrukciójához, a fagyűrűk radiokarbon-adatainak minden ismert töredéke alapján.

"Amikor a sugárzás eléri a légkört, radioaktív szén-14 keletkezik, amely átszűrődik a levegőn, az óceánokon, a növényeken és az állatokon, és éves feljegyzést produkál a fagyűrűkben a sugárzásról," - magyarázza Zhang.

"Modelleztük a globális szénciklust, hogy rekonstruálhassuk a folyamatot 10 000 éves periódus alatt, hogy betekintést nyerhessünk a Miyake-események léptékébe és természetébe."

Ennek a modellezésnek az eredményei rendkívül részletes képet adtak a csapatnak számos sugárzási eseményről - ami elég ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy az időzítés és a profil nincs összhangban a napkitörésekkel. A radiokarbon kiugrásai nem korrelálnak a napfoltok aktivitásával, amely maga is összefügg a kitörések aktivitásával. Néhány kiugrás több éven keresztül is fennmaradt.

És ugyanannak az eseménynek a radiokarbon-profiljai ellentmondásosak voltak a különböző régiók között. Egy jelentős eseménynél, amelyet i.sz. 774-ben rögzítettek, egyes fákban a világ egyes részein egy éven keresztül éles, hirtelen emelkedést mutattak ki a radiokarbon mennyiségében, míg mások lassabb kiugrást mutattak két-három éven keresztül.

"Egyetlen pillanatnyi robbanás vagy kitörés helyett inkább egyfajta asztrofizikai 'vihart' vagy kitörést látunk," - mondja Zhang.

A kutatók egyelőre nem tudják, mi okozhatja ezeket a kitöréseket, de számos lehetőség létezik. Az egyik ilyen a szupernóva-események, amelyekből származhat a sugárzás, ami átrobbanhat az űrön. Valószínűleg i.sz. 774-ben létrejött egy szupernóva, és a tudósok kapcsolatot teremtettek a radiokarbon-kiugrások és más lehetséges szupernóva-események között, de ismerünk olyan szupernóvákat, amelyek nem okoztak radiokar-kiugrásokat, és olyan kiugrásokat is, amelyekhez nem kapcsolódik szupernóva.

További lehetséges okok közé tartoznak a szuper napkitörések, de az i.sz. 774-es radiokarbon-kiugrást nem valószínű, hogy a Napunk okozta. Valószínűleg van valami korábban fel nem ismert naptevékenység. A tény azonban az, hogy nincs egyszerű magyarázat, amely pontosan megmondaná, mi okozza a Miyake-eseményeket.

Ez pedig a kutatók szerint aggodalomra ad okot. Az emberi világ drámai módon megváltozott i.sz. 774 óta. Egy Miyake-esemény most a tudósok szerint "internetes apokalipszist" idézne elő, mivel az infrastruktúra sérülne, károsítaná a légi utazók egészségét, és még az ózonréteget is lebontaná.

"A rendelkezésre álló adatok alapján nagyjából egy százalék az esélye annak, hogy a következő évtizedben látunk egyet," - mondja Pope.

"De nem tudjuk, hogyan lehet megjósolni, vagy milyen károkat okozhat. Ezek az esélyek meglehetősen riasztóak, és megalapozzák a további kutatásokat." (2)

(1) - https://royalsocietypublishing.org/doi/
(2) - https://www.sciencealert.com/tree-rin