A NASA Hubble teleszkópja felfedezte a valaha látott legtávolabbi csillagot, az Earendelt

A NASA Hubble űrteleszkópja egy olyan csillag fényét észlelte, amely az univerzum ősrobbanással bekövetkezett születése utáni első milliárd ...

Kínai csillagászok azt állították, hogy talán "földönkívüli civilizációk" jeleit észlelték, majd gyorsan eltüntették a jelentést

Mikrometeorit találta el a James Webb teleszkópot, ami kérdésessé teheti a pontos működését

Csillagászok egy olyan gravitációs teleszkópot akarnak építeni, amivel közvetlen és részletes képet kaphatnak a sok száz fényévnyire lévő bolygókról

A NASA Hubble űrteleszkópja egy olyan csillag fényét észlelte, amely az univerzum ősrobbanással bekövetkezett születése utáni első milliárd évben már létezett - közölték a csillagászok. Állítólag ez a valaha látott legtávolabbi egyéni csillag.

A NASA tájékoztatása szerint az újonnan felfedezett csillag az "Earendel". A tudósok azt mondták, hogy a csillag olyan messze van, hogy fényének 12,9 milliárd év kellett ahhoz, hogy elérje a Földet, amikor a világegyetem hét százaléka volt a jelenlegi korának.

"Először szinte el sem hittük, sokkal messzebb volt, mint az előző legtávolabbi, legmagasabb vöröseltolódású csillag," - mondta Brian Welch, a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem csillagásza.

Welch a felfedezést leíró tanulmány vezető szerzője, amely a Nature folyóiratban jelent meg március 30-án. (1)

A NASA tájékoztatása szerint a felfedezést a Hubble RELICS (Reionization Lensing Cluster Survey) programja során gyűjtött adatok alapján tették. A programot Dan Coe, a Space Telescope Science Institute (STScI) társszerzője vezette.

A NASA szerint a korábbi rekorder csillagot a Hubble 2018-ban észlelte. Ez a csillag már akkor létezett, amikor az univerzum körülbelül négymilliárd éves volt, vagyis jelenlegi korának 30 százaléka.

A NASA felfedte, hogy a tudósok a "vöröseltolódás" szót használják, mivel az univerzum tágulásával a távoli objektumok fénye megnyúlik vagy "eltolódik" hosszabb és vörösebb hullámhosszra, ahogy felénk halad.

Eközben az újonnan észlelt csillagról a NASA azt mondta, hogy Earendel fénye a vöröseltolódás 6.2-es korszakából származik.

Welch azt mondta: "Általában ezeken a távolságokon az egész galaxisok kis foltoknak tűnnek, és a csillagok millióinak fénye keveredik össze."

A csillagnak otthont adó galaxist a gravitációs lencséknek nevezett hatás természetes módon felnagyította és torzította.

"A csillagnak otthont adó galaxist a gravitációs lencsék felnagyították és eltorzították egy hosszú félholddá, amelyet napkelte ívnek neveztünk el," - mondta Welch.

Miután részletesen tanulmányozta a galaxist, Welch megállapította, hogy az egyik jellemzője egy rendkívül felnagyított csillag, amelyet Earendelnek nevezett el, ami óangolul "reggeli csillagot" jelent.

Welch hozzátette, hogy az Earendel olyan régen létezett, hogy nem biztos, hogy ugyanazokat az alapanyagokat tartalmazza, mint a ma létező csillagok.

"Olyan, mintha egy igazán érdekes könyvet olvastunk volna, de a második fejezettel kezdtük, és most lesz lehetőségünk megnézni, hogyan is kezdődött az egész," - mondta.

A csillagászok a Hubble utódja, a James Webb űrteleszkóp segítségével kívánják szemügyre venni a csillagot, amely rendkívül érzékeny a legrégebbi égitestek infravörös fényére, hogy megerősítsék Earendel korát, tömegét és átmérőjét.

Azt feltételezik, hogy az őscsillagok kizárólag az ősrobbanás után létrejött elemekből, hidrogénből, héliumból és nyomokban lítiumból állnak, és sokkal nehezebbnek kell lenniük, mint a ma létező csillagok.

Azt még látni kell, hogy Earendel ezekhez az úgynevezett "III populációs" csillagokhoz tartozik-e, de bár ennek kicsi a valószínűsége, ugyanakkor csábító, mondta Welch. (2)

(1) - https://www.nature.com/articles/
(2) - https://www.wionews.com/scien