Jason Kent, az indigógyermek, akit többször is elraboltak az idegenek, és pszichikus erőkre tett szert

Valamilyen oknál fogva vannak bizonyos emberek, akik vonzzák az idegen erőket maguk felé, és állítólag többször is elrabolják őket. Egy külö...

Valamilyen oknál fogva vannak bizonyos emberek, akik vonzzák az idegen erőket maguk felé, és állítólag többször is elrabolják őket. Egy különösen egyedi történet főszereplője az angliai Jason Kent nevű fiatal fiú, akit nemcsak állandóan látogattak állítólagos idegen lények, hanem furcsa pszichés képességekre tett szert és szokatlan kapcsolatot mutatott ezekkel a dolgokkal, ami sokkal bizarrabbá tette az esetét.

Jason Kent idegen elrablása

Jason Kent a negyedik születésnapját töltötte 1987 júliusában egy rusztikus vidéki házban, Slade közelében, Greenben, amikor az első eset történt. Boldog nap volt ez minden érintett számára; az idő kellemes volt, és mindenki jól érezte magát, de aztán a dolgok furcsa fordulatot vettek.

Sötét felhők jelentek meg látszólag a semmiből, és dörögni kezdett az ég, ezért mindenki a benti helyiségbe kényszerült a heves eső miatt. Miközben mindannyian az ablakon bámultak kifelé és megdöbbentek, hogy a napsütésből hogyan lehetett ilyen hirtelen sötét és viharos az idő, egy hihetetlenül heves villám csapott le, amely vakító volt, és ekkor kezdett furcsán viselkedni az ifjú Jason.

Úgy tűnt, mintha transzba esett volna, majd bonyolult matematikai egyenleteket kezdett sorolni, az anyja szerint elképesztő számokat, technikai kifejezéseket, szokatlan algebrai elrendezéseket és matematikai terminológiákat, mint a pi és a bináris kódok. Ez egy négyéves gyerektől felfoghatatlan volt, sőt, még a jelenlévő felnőtteknek sem volt fogalmuk, hogy mit jelentenek, de ő továbbra is gyorsan mondta egymás után ezeket a rejtélyes egyenleteket és számadatokat, hosszú percekig, mígnem hirtelen az apjához fordult és nyugodtan azt mondta:

"Várnak rám. Mennem kell."

Mielőtt Jason apja megértette volna, mi történik, a fiú kinyitotta az ajtót, és kilépett a zuhogó esőbe, de apja éppen időben elkapta, hogy megállítsa. Jason állítólag vitatkozott az apjával, hajthatatlanul el akarta hagyni a házat, majd a vihar majdnem olyan gyorsan elmúlt, mint ahogy megérkezett.

A sötét felhők feloszlottak, a mennydörgés abbamaradt és ismét kisütött a nap. Jason magához tért, de amikor a családja megkérdezte, mi történt, és mit jelentenek ezek a számok, úgy tűnt, nem emlékszik a történtekre. Valójában egyáltalán nem emlékezett arra, hogy vihar volt.

A bizarr esetet követően Jason Kentnek gyakori, heves álmai voltak, amelyek annyira szörnyűekké váltak, hogy gyakran sikoltozva és kiabálva ébredt az éjszaka közepén, majd édesanyja sietett a segítségére.

Úgy tűnt, soha nem volt tisztában a rémálmok természetével, amelyek csak egyre rosszabbak lettek. Aggódó szülei különféle pszichiáterekhez, pszichológusokhoz, gyermekviselkedés-kutatókhoz és alvásspecialistákhoz vitték, de senki sem tudta, mi a baja, vagy miért vannak ilyen heves rémálmai. 12 évesen kezdett rájönni, mi történik a borzalmas éjszakai epizódok során, miközben néhány álomemlékre ébrenlét után is emlékezett, és egy napon elmesélte anyjának, mire emlékszik ezekből az eseményekből:

"Mindig a fény jön elsőként. Aztán látom, hogy a magas felemelkedik az ágy lábánál. Hirtelen sok kicsi van mindenhol. Elmosódottak és bizonytalanok, és nagyon gyorsan mozognak. Nem tudok mozogni vagy beszélni, de ébren vagyok, látok, hallok és érzek. Ordítani akarok és futni, de a hang nem jön ki, és a testem nem mozdul. Utálom őket. Utálom őket. Velük kell mennem. Műtőbe visznek, mint a kórházban. Mind fehér és fényes. Néha ez egy kör alakú szoba fémpadlóval. Mindig hideg van. Ott vannak. A nagy megérint, de nem érzem, mintha érzéstelenítőt kaptam volna. De te nem hiszel nekem, csak azt hiszed, hogy én találom ki az egészet."

Eleinte az anyja nem hitt neki, de Jason ragaszkodott ahhoz, hogy ez igaz, és az évek során sem változott a története, és bátyja, Daniel volt az, aki megértette őt. Anyja eléggé zavarodott volt, ezért kutatásba kezdett az UFO-kkal és a földönkívüli emberrablásokkal kapcsolatban, mert kíváncsi volt, mi történhetett a fiával. A Sean Casteel kutatóval és szerzővel folytatott beszélgetés során a következőket nyilatkozta:

"De még akkor sem voltunk meggyőződve, inkább azt hittük, hogy Jason hisz benne, és ez a hite késztetett bennünket arra, hogy könyvek és információk után kutassunk. Úgy gondoltuk, hogy minél többet megtudunk az UFO-król és idegenekről, annál jobban fel leszünk fegyverkezve, hogy segítsünk a fiunknak. Nem voltunk készen arra, amit valójában felfedeztünk; nem tudtuk elhinni a hasonlóságokat néhány dolog között, amelyeket Jason mondott, mióta először tudott beszélni, és aközött, amit mi olvastunk. Története nem változott ennyi év alatt sem. Hozzáteszem azonban, hogy ezt a helyzetet nem csak úgy elfogadtam. A leginkább azt sajnálatom ebben az egészben, hogy oly sok évbe telt, mire elfogadtam."

Édesanyja Ann végül felvette a kapcsolatot tényleges UFO-kutatókkal, hogy megkísérelje kideríteni, mi történik. Az egyik kutató és író, Jean Ritchie pedig azt feltételezte, hogy ezek az idegenek azért érdeklődtek iránta, mert pszichikus képességekkel rendelkezik vagy valamilyen módon különleges, amit úgy emlegetnek, hogy "indigógyermek," egy gyermek, aki spirituálisan különösen ráhangolódott az univerzumra, és gyakran írják róluk, hogy különleges kapcsolatban állnak az idegenekkel, vagy akár földönkívüli-ember hibridek is lehetnek.

Idővel a pszichikai készségekre vonatkozó állítások valódinak bizonyultak, és Jason Kent számos olyan pszichés képességet mutatott be, amelyeknek birtokában volt, vagy amelyeket nem evilági elrablói adtak számára. Ann később a következőket nyilatkozta ezzel kapcsolatban:

"Jason minden bizonnyal még mindig rendelkezik bizonyos képességekkel, amelyekről tudom, hogy valami közük van az idegenekhez, és visszatér oda, amikor ténylegesen kapcsolatba léptek vele. Képes valakit 'megismerni,' ha kezet fog vele. Meg tudja mondani, milyen emberek, milyen volt az életük eddig, családi dolgok stb. Aranyat érne valószínűleg egy nagyvállalatnak a toborzási osztályon, de nem fogja elismerni ezt a képességét és inkább átoknak tekinti, mint ajándéknak. Meg kell érteni, hogy amikor Jason felnőtt, egészen kora tinédzser koráig rettegett az élményeitől. Csak akkor kezdte felismerni képességeit, amikor elkezdte legyőzni a félelmeit és hallgatni rájuk - olyan képességeket, amelyekről azt mondja, mindenki rendelkezik velük, de amelyek csak szunnyadnak. Az elmúlt néhány évben igazán kitűnt abban, amit csinál, bár gondolatolvasása időnként elég frusztráló tud lenni. Ez azt jelenti, hogy az ember nem tud titkot tartani."

Mindezekkel együtt további szokatlan események is történtek vidéki birtokukon. Jason családja szerint néhány szarvasmarha ismeretlen okok miatt elpusztult, és míg a helyi bűnüldöző szervek megállapították, hogy a haláleseteket szalmonella betegség okozta, egy mítosz keringett, miszerint a hadsereg egyik őrnagya állítólag azt mondta a falubelieknek, hogy a halálesetek valójában egy mikrohullámú kísérletnek köszönhetők.

A család kijelentette, hogy a katonatisztek rendszeresen megjelentek a régióban, és végül arra utasították őket, hogy hagyják el ingatlanukat, így kénytelenek voltak átköltözni Lincolnshire-be. Mi történt itt, és hogyan kapcsolódott ez Jason Kent bizarr tapasztalataihoz és újonnan megszerzett képességeihez? Ann elmondta, mit hisz minderről:

"Úgy gondolom, hogy a hatalmak nehezményezik azt a tényt, hogy a földönkívüliek kapcsolatba akarnak lépni a hétköznapi emberekkel. Végül minden a hatalomról szól. Talán azt gondolták, hogy ha megszabadulnak tőlünk, akkor az idegenek velük lépnek kapcsolatba. Az is lehet, hogy a mereworthi bázisnak is van valamiféle földalatti létesítménye, és most úgy érzem, hogy a szarvasmarháink és más állatok elpusztulása mind a katonasághoz kötődik. Lehetséges, hogy attól tartottak, hogy hatással lehet ránk valamiféle új technológia, amit használnak. Hiszen könnyebb eltussolni az állatpusztulást - amit a szalmonellával magyaráztak –, mint beismerni az emberi haláleseteket."

Jason idősebb korában ritkábbá váltak az idegen látogatások, végül teljesen megszűntek, de megőrizte pszichés képességeit, és édesanyja szerint még gyógyító adottságai is vannak. Ann egy könyvet is írt fiáról és tapasztalataikról "Jason, az én indigó gyermekem: Többdimenziós csillaggyermek nevelése a változó világban" címmel. (1)

(1) - https://www.infinityexplorers.com/jason