A DARPA által finanszírozott kutatók véletlenül létrehozták a világ első térhajtómű buborékát

Dr. Harold G "Sonny" White, a térhajtás úttörője és a NASA korábbi térmeghajtás specialistája egy tényleges, valós "térhajtóm...

Térmeghajtás: A sci-fi álma egyre közelebb kerül a megvalósuláshoz?

A brit kormány a fénynél gyorsabb kommunikáció kutatását finanszírozza, ami "hiperhullámok" segítségével működne

Dr. Harold G "Sonny" White, a térhajtás úttörője és a NASA korábbi térmeghajtás specialistája egy tényleges, valós "térhajtómű buborék" sikeres megnyilvánulásáról számolt be. White szerint a Limitless Space Institute (LSI) csapatának ez az első ilyen áttörése új kiindulópontot jelent azok számára, akik teljes méretű, térmeghajtásra képes űrhajót próbálnak gyártani.

"Az egyértelműség kedvéért a felfedezésünk nem egy térhajtómú buborék analógja, hanem egy valódi, bár szerény és apró térhajtómű buborék," - mondta White a The Debriefnek.

Elméleti térhajtóművek és tudományos látnokok

1994-ben Miguel Alcubierre mexikói matematikus javasolta az első matematikailag érvényes megoldást a térhajtásra. Pontosabban, felvázolt egy korábban csak a tudományos-fantasztikus irodalomban elképzelt űrhajó-meghajtó rendszert, amely fénysebesség felett képes áthaladni a kozmoszon anélkül, hogy megsértené a jelenleg elfogadott fizikai törvényeket.

Ezt a megoldást dicsérték az elegáns matematikájáért, ugyanakkor kinevették az elméleti anyagok felhasználását és a hatalmas mennyiségű energiát, amelyek miatt gyakorlatilag lehetetlennek tűnt bármilyen gyakorlati módon megtervezni.

Több mint egy évtizeddel később ez az elmélet nagy változáson ment keresztül, amikor Dr. White, a NASA akkori térhajtómű specialistája és a nagy tekintélyű Eagleworks laboratórium alapítója átdolgozta Alcubierre eredeti számítását.

Ez a dizájnváltás drámai mértékben csökkentette az eredeti koncepció egzotikus anyag- és energiaigényét, látszólag a kutatók és a sci-fi rajongók számára legalább egy felcsillanó reményt adva arra vonatkozóan, hogy a valós világban zajló térmeghajtás egy napon valósággá válhat. Ez egyben az eredeti elméleti terv informális átnevezését is eredményezte, ezt a koncepciót ma gyakrabban "Alcubierre/White térmeghajtás" néven emlegetik.

Azóta a The Debrief számos fizikussal és mérnökkel foglalkozott, akik saját kezükbe vették egy életképes térhajtómű megtervezését, köztük nemzetközi kutatók egész csoportjával, akik egy olyan meghajtáson dolgoznak, amelyhez nincs szükség egzotikus anyagokra. Azonban, mint Alcubierre és White előtt, ezeknek a leendő látnokoknak a koncepciói továbbra is elméleti jellegűek.

Most úgy tűnik, a helyzet megváltozott.

Az időzítés minden, kölönösen térsebességen

Gyakran mondják, hogy az időzítés a minden. Ezért nem meglepő, hogy amikor Dr. White elkezdte legújabb, DARPA által finanszírozott kutatását egyedi Casimir résekkel (egyedülálló, mikroméretű szerkezet minden ígéretes alkalmazási lehetőséggel) kapcsolatban, határozottan nem számított arra, hogy belebotlik ebbe a potenciálisan történelmi felfedezésbe, különösen egy olyan elméleti koncepcióba, amely gyakran meghatározta nyilvános személyiségét.

"A DARPA Védelmi Tudományos Iroda számára végzett munkánk egy része egyedi Casimir üreggeometriák tanulmányozása," - magyarázta White 2021 augusztusában az Amerikai Repülési és Űrhajózási Intézet (AIAA) Propulsion Energy Forum rendezvényén.

"A munka során egy véletlenszerű felfedezést tettünk."

Anélkül, hogy belemennénk a Casimir rések mögötti bonyolult fizikába és az ezekben a szokatlan struktúrákban gyakran megfigyelhető kínzó kvantumléptékű erőkbe, elég azt mondanunk, hogy ezek semmilyen módon nem kapcsolódnak a térmeghajtás elméletéhez vagy mechanikájához. Legalábbis korábban soha nem voltak kapcsolatban. White azonban azt mondja, hogy ő és az LSI csapata szenvedélyesen foglalkozik ezzel a munkával, és a DARPA úgy véli, hogy számos alkalmazási területe van.

Tehát, akár véletlen egybeesésből, akár valamilyen személyes sorsból, úgy tűnik, hogy a bolygó azon maroknyi mérnökeinek egyike, akik azonnal tudják, mit keresnek, amikor Casimir rés kutatást végeznek, pontosan a megfelelő helyen volt. Pontosan a megfelelő időpontban, hogy észrevegyen egy feltűnő hasonlóságot a térmeghajtással és a jelenlegi kutatásaival, mely megfigyelés jelenség talán észrevétlen maradt volna.

"Úgy gondolom, hogy ez egy nagyszerű példa arra, hogy néha egy bizonyos okból dolgozol, és valami mást találsz, amire tényleg nem számítottál," - mondta White az AIAA konferencián.

Ezért legalábbis ebben a konkrét esetben úgy tűnik, hogy az időzítés valóban a mindent jelentette.

A térhajtás előzetes vizsgálata és megerősítése

"Miközben egy DARPA által finanszírozott projekthez kapcsolódó elemzést végeztünk a Casimir üregben jelenlévő energiasűrűség lehetséges szerkezetének értékelésére, ahogy azt a dinamikus vákuummodell előrejelzi," - olvasható a lektorált European Physical Journal folyóiratban megjelent tényleges eredményekben, "egy mikro/nanoléptékű szerkezetet fedeztünk fel, amely előrejelzi a negatív energiasűrűség-eloszlást, amely szorosan megfelel az Alcubierre-metrika követelményeinek."

Vagy leegyszerűsítve, ahogy White nemrégiben elmondta, "Tudomásom szerint ez az első olyan cikk a lektorált irodalomban, amely egy megvalósítható nanoszerkezetet javasol, amely az előrejelzések szerint valódi, bár szerény térhajtómű buborék."

Ez a véletlen felfedezés, mondja White, nem csak megerősíti a térhajtómű buborék megjósolt "toroidális" szerkezetét és negatív energetikai vonatkozásait, hanem olyan lehetséges utakat is eredményezett, amelyeket ő és más kutatók követhetnek, amikor megpróbálnak megtervezni, és egy napon ténylegesen megépíteni egy igazi térmeghajtásra képes űrhajót.

"Ez egy olyan potenciális struktúra, amelyet javasolhatunk a közösségnek, és amely egy negatív vákuumenergia-sűrűség-eloszlást generál, amely nagyon hasonló ahhoz, ami egy Alcubierre térmeghajtáshoz szükséges," - magyarázta White.

Az úttörő eredményeinek további értékelése és a kutatás előremozdítása érdekében White és csapata kidolgozott egy tesztelhető, nanoméretű "térhajtású hajó" tervet.

"Konkrétan egy 1 mikron átmérőjű gömbből álló játékmodellt elemeztünk, amit egy 4 mikron átmérőjű henger közepébe helyeztünk el," - mondta White az AIAA előadása során, hogy megmutassák a háromdimenziós Casimir energiasűrűséget, amely jól korrelál az Alcubierre térhajtás számbeli követelményeivel.

"Ez a minőségi korreláció azt sugallja, hogy chip-méretű kísérleteket lehetne elvégezni, hogy megkíséreljük megmérni a feltételezett jelenség jelenlétét szemléltető apró jeleket: egy valódi, bár szerény térhajtómű buborékot."

Mindazonáltal, miután javasolták ezt a további utat a jövőbeli kutatásokhoz, White és csapata egy második tesztelhető kísérletet is felvázolt, amely magában foglalja számos, a Casimir-effektus által létrehozott térhajtómű buborék láncszerű konfigurációba fűzését. Ez a kialakítás lehetővé tenné a kutatóknak, hogy jobban megértsék a már létrehozott térhajtómű buborék-struktúra fizikáját, valamint azt, hogy egy hajó egy napon hogyan haladhat át a tényleges téren egy ilyen térhajtómű buborékon belül.

Végül, különös tekintettel ennek a felfedezésnek a nagyságrendjére és lehetséges következményeire, White úgy véli, csak idő kérdése, hogy megtervezzék és teszteljék mini-térmeghajtású hajójukat, ami egy mérföldkő, amelyről úgy véli, hogy lassan, de biztosan egy térhajtásra képes űrhajó végső megépítését jelentheti.

"Ez a felfedezés lehetővé teszi számunkra, hogy azonosítsunk egy valódi szerkezetet, amelyet le lehet gyártani, és amely valódi térhajtómű buborékot mutat be," - magyarázta White.

Amikor a The Debrief megkérdezte, hogy a csapata által javasolt kísérletihez hasonló, sikeresen tesztelt nanoméretű "járművet" milyen gyorsan lehet olyasmire méretezni, ami valóban repülhet az űrben, reálisabb megközelítést ajánlott a kutatáshoz.

"Korai még kérdéseket feltenni valamilyen tényleges repülési kísérletről," - mondta White. "Számomra az első lépés az, hogy csak nano/mikro léptékben fedezzük fel a mögöttes tudományt," mielőtt egy nagyobb jármű felé haladnánk. (1)

(1) - https://thedebrief.org/darpa-funded-res