Elméleti fekete lyukak, melyek kitörölhetik a múltat és összezavarhatják a jövőt

2018-ban matematikusok egy csapata kiszámolta, hogy egy miénkhez hasonló táguló univerzumban néhány fekete lyuk megnyomhat egy reset gombot,...

Az energia, és nem hullámok vagy részecskék lehetnek az univerzum alapvető építőelemei

A haditengerészet "UFO szabadalmi" dokumentumai "Téridő-módosító fegyverekről" és részletes kísérleti tesztekről szólnak

A blokk univerzum elmélete szerint az idő múlása csupán illúzió, és egyszerre létezik a múlt, a jelen és a jövő

2018-ban matematikusok egy csapata kiszámolta, hogy egy miénkhez hasonló táguló univerzumban néhány fekete lyuk megnyomhat egy reset gombot, és hatékonyan kitörölheti a múltat, és óriási kérdőjellé változtathatja a jövőt.

Hogy ez pontosan hogyan nézne ki egy megfigyelő szemszögéből, azt bárki csak találgathatja. De ha bebizonyosodik, hogy igaz, akkor végre megoldást találhatunk a modern kozmológia egyik legnagyobb kérdésére.

Ha követjük a fizika törvényeit a logikus következtetésekig, akkor egy összeomlott csillag teljes tömege egy végtelenül kicsi pontba, az úgynevezett szingularitásba préselődik.

Ez egy kicsit olyan, mintha azt mondanánk, hogy vannak olyan részei az űrnek, amelyek titkokat tartogatnak az univerzum többi része előtt, olyan helyek, ahol maga a fizika is darabokra hullik.

Az általunk ismert, szabályalapú univerzum és a fekete lyukak kezelésére a fizikusok egy olyan dolgot alkalmaznak, amit kozmikus cenzornak neveznek.

Ez a cenzor kétféle lehet.

Az egyik azt sugallja, hogy van egy gát a fekete lyukak belsejében - mélyebben, mint az "eseményhorizont," amelyről a legtöbben már hallottak -, amelyen túl a fizika gyakorlatilag megsemmisül, és semmit sem lehet megjósolni.

Ez az akadály kényelmesen elzárja ezeket a zavaró szingularitásokat a tér és idő többi része elől, megakadályozva, hogy nem törvényszerű viselkedésük sürgető problémává váljon.

Eközben a kozmikus cenzor egy erősebb változata szentnek tartja azt az elképzelést, hogy nincs olyan, hogy fizikai törvénytelenség. Tehát meg kellene szüntetni ezt a gátat, és hagyni, hogy a fizika valamilyen formában magától folytatódjon.

Peter Hinznek, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem matematikusának kétségei vannak a második verzióval kapcsolatban.

"Az emberek körülbelül 20 évig, a 90-es évek közepe óta elégedettek voltak azzal, hogy az erős kozmikus cenzort mindig igazolják," mondta Hinz még 2018 februárjában. "Ezt a nézőpontot megkérdőjelezzük." (1)



Hinz és csapata hipotetikus töltött, nem forgó objektumokat, az úgynevezett Reissner-Nordström-de Sitter fekete lyukakat tanulmányozta. Elméletileg az ilyen típusú fekete lyukaknak van egy akadálya, amelyet Cauchy-horizontnak neveznek.

A Cauchy-horizonton túl nincs ok és okozat ezen az elvetemült tájon, de az idő és a tér simán elkenődik egy végtelen pillanatban.

Az erős kozmikus cenzor modellek hívei azzal érveltek, hogy ezeket a horizontokat a szingularitás az összeomló csillag gravitációs vonzásának a legkisebb eltérésével is eltünteti. Ami kizárja a Cauchy-horizontokat az erős kozmikus cenzor modellek javára.

A 2018-as tanulmány megmutatja, hogy a kettő technikailag hogyan tud együtt létezni még ilyen zavarok ellenére is, de csak akkor, ha a fekete lyukat körülvevő univerzum a miénkhez hasonló gyorsuló ütemben tágul.

Töltésüknek köszönhetően a Reissner-Nordström-de Sitter fekete lyukak már enyhe belső lökéssel is ellenállnak a gravitáció szörnyű húzásának, finoman ellensúlyozva annak idő- és tértorzító hatásait.

Eközben egy táguló univerzum, mint a miénk, idő- és energiakorlátokat szab a szingularitást körülvevő fizika meghajlásának.

E két hatás kombinációja némi védelmet nyújtana a Cauchy-horizont számára, és egyrészt a fizikát megrendítő szingularitást, másrészt egy végtelen pillanatot adna a vissza nem térő vonal mögött.

Ebben a furcsa zónában az objektumok elszakadnának múltjuktól, és nincs konkrét jövőjük. Ha belépnénk egybe, az azt jelentené, hogy soha nem térhetnénk vissza, de nem is zúzódnánk össze egy folttá.

Ha valaki nem tudja, milyen érzés lehet, nyugodjon meg, a kutatók sem biztosak benne.

João Costa fizikus a portugál Lisszaboni Egyetemről egy ismerős témával magyarázta.

"Schrödinger macskájára gondolva tudjuk, hogy valószínűségeket rendelhetünk a macska élő és halott állapotához," - mondja.

"De ha a macska a Cauchy-horizonton belülre esne, még csak ki sem tudnánk számítani ezeket a valószínűségeket."

Ez még furcsábbá teszi egy fekete lyuk furcsaságát, mint a kvantummechanika őrültségét.

Mivel a Reissner-Nordström-de Sitter fekete lyukak valószínűleg nem is léteznek, a gyakorlat filozófiai jellegű, de ez nem teszi haszontalanná a sejtést.

A matematika még mindig bevált a tipikus, semleges töltésű fekete lyukakra, és azt állítják, hogy ez akár az ütköző fekete lyukak gravitációs hullámaiban is megfigyelhető.

Ebben az esetben végre megpillanthatnánk az univerzum azon részeit, ahol a titkok örökre el vannak zárva. (2)

(1) - https://journals.aps.org/prl/abstract/
(2) - https://www.sciencealert.com/theor