Amikor Ian és Michelle Horne összeházasodtak, esküvőjükön a férfi lila nyakkendőt viselt, mert ez volt a kedvenc színe. Az évek múlásával eg...
Amikor Ian és Michelle Horne összeházasodtak, esküvőjükön a férfi lila nyakkendőt viselt, mert ez volt a kedvenc színe. Az évek múlásával egymáshoz illő tetoválásokat csináltattak, és beceneveket adtak egymásnak "A herceg menyasszonya" című filmből.
Ő Boglárka hercegnőnek hívta őt, Michelle pedig farmerfiú Westley-nek. Terveik szerint idén Írországba látogattak volna, hogy megünnepeljék Michelle ír gyökereit.
Aztán jött a világjárvány. Tavaly ősszel, hosszú csata után, Michelle Horne meghalt a koronavírus okozta komplikációk következtében. Ian Horne "szuperereje," ahogy ő nevezte, eltűnt. Csaknem 10 éve voltak házasok.
De nem sokkal a felesége halála után a reggeli rádió műsorvezetője a Kansas állambeli Wichitában azon töprengett, hogy Michelle talán még mindig beszél hozzá. A hajnal előtti sötétben vezetett a munkahelyére, amikor valami furcsát észlelt. Az autópályát szegélyező mintegy tucatnyi utcai lámpa lila fényű lett. Úgy nézett ki, mint az éjszakai égbolton izzó levendula gyöngysor.
Horne ezt jelnek tekintette.
"Michelle tudta, hogy ez az út vezet a munkába, amelyet minden reggel bejárok, és ez az az útvonal, amelyet megtett a kórházba az utolsó alkalommal," - mondja Horne, aki reggeli műsorát a KFDI 101,3-on "JJ Hayes"-ként vezeti.
"Emlékszem, hogy egyszerűen mosolyogtam és elöntött az érzés, hogy Michelle a közelben van."
Az eltávozott szeretteinkkel való találkozásokról szóló beszámolók nem ritkák
A koronavírus járvány mára több mint 600 000 amerikait ölt meg. Sokan többé már nem tudták megölelni szeretteiket vagy elbúcsúzni azoktól, akik egyedül, a kórházi osztályokon elszigetelten haltak meg.
Van azonban egy másik túlélő csoport, akik azt mondják, hogy második esélyt kaptak a búcsúzásra. Olyan emberek, mint Horne, akik úgy vélik, hogy egy koronavírusban meghalt szeretett személy kereste fel őket.
Ezek a tapasztalatok egészen különbözőek lehetnek, például hiper-valóságos álmokban megjelenő rokonok, az elhunyt szerettük által kedvelt illat hirtelen megjelenése, vagy az állatok szokatlan viselkedése. Más találkozások drámaibbak, egy érintés a vállon, hirtelen figyelmeztetés egy szeretett személytől, vagy a nemrég távozott rokon testszerű alakjának megjelenése az ágy lábánál.
Ezek a történetek hihetetlennek tűnhetnek, de valójában egy történelmi minta részei. Van bennünk - vagy elveszett szeretteinkben - valami, ami nem fogadja el, hogy nem tudunk elbúcsúzni tőlük.
És valahányszor olyan tragédia következik be, mint egy járvány, háború vagy természeti katasztrófa, ennek megfelelően megugranak azok a jelentések, amelyek szerint az emberek holtakat látnak, vagy megpróbálnak velük kapcsolatba lépni.
Az 1918-as influenzajárvány "spirituális őrületet" váltott ki, amikor az amerikaiak szeánszokhoz és ouija táblákhoz fordultak, hogy kapcsolatba lépjenek eltávozott szeretteikkel. A szeptember 11-i terrortámadások után emberek tömegei számoltak be az életből elragadottakkal kapcsolatos észlelésekről, sőt beszélgetésekről is.
Amikor 2011-ben szökőár sújtotta Japánt, és legalább 20000 ember életét vesztette, Ishinomaki sok lakója arról számolt be, hogy látták szeretteiket megjelenni, és egy könyv és dokumentumfilm is készült erről a szellemjárta városról.
"Az ilyen jellegű beszámolók normálisak az én világomban," - mondja Scott Janssen, a szerző, aki évek óta dolgozik a hospice területén és tanulmányozza ezeket a tapasztalatokat. "Logikus, hogy egy járvány vagy más, tömeges halálozáshoz vezető esemény következtében a jelentések és tapasztalatok számszerűen növekedni fognak, tekintettel a közös gyászra és traumára."
Ezek a tapasztalatok annyira gyakoriak a pszichológia terén, hogy nevük is van: ADC-k, vagy "halál utáni kommunikáció". A kutatások szerint legalább 60 millió amerikainak van ilyen tapasztalata, és bármilyen kultúrájú, vallási meggyőződésű, etnikumú és jövedelmi szintű ember esetében előfordulnak. Sok ilyen találkozás az alvás és az ébrenlét közötti alkonyi állapotban fordul elő, de másokat éber állapotban tapasztalnak meg.
Bill Guggenheim, az ADC-ket feltáró "Hello from Heaven" című könyv társszerzője úgy véli, hogy a látogatások mögött spirituális cél áll.
"Azt akarják, hogy tudd, hogy még mindig életben vannak, és hogy újra találkozol velük, amikor rád kerül a sor, hogy életedet hátrahagyd a Földön," - írja. "Tudatosítani akarják, hogy ott lesznek, hogy találkozzanak veled és köszöntsenek - és talán még segítsenek is neked -, amikor végrehajtod a saját átmeneted."
Egy ebédlőbeli találkozás egy szeretett nagynénivel
Az ADC-k a járvány által teremtett világ egy másik funkcióját szolgálhatják - megnyugtathatják azokat az embereket, akik halálukkor nem lehettek szeretteik oldalán.
Ott van például Jamie Jackson irodavezető, aki a pennsylvaniai Gettysburg közelében él, és az ő szeretett Pat nagynénjének története. Jackson nagynénje szívrohamban halt meg tavaly nyáron a koronavírus komplikációi után. Jackson elmondása szerint a nagynénje olyan volt neki, mint egy édesanya - valaki, akivel együtt töltötte a nyarat, és kórházba kísérte rutinszerű orvosi látogatásokra.
De amikor nagynénje a koronavírustól szenvedett, Jackson nem látogathatta meg a kórházat, hogy megnyugtassa.
"Ez volt a legnehezebb," - mondja Jackson. "Az ember nem búcsúzhat el, és nem lehet ott a szerettével, ami nehéz, mert van valaki, aki kórházban van, aki fél, és nem szokott egyedül lenni."
Hét hónappal később azonban Jackson azt mondja, hogy ismét hallott a nagynénjéről.
December volt, és Jackson karácsonyi díszeket tett fel a házban, miközben Bing Crosby ünnepi dalokat énekelt. A karácsony nagynénje egyik kedvenc ünnepe volt, és nagyon szeretett díszíteni. Jackson ugyanazokat a díszeket vette elő, amelyek egykor a nagynénje kedvencei voltak.
Jackson azt mondja, hogy a folyosón hagyta a dobozt, hogy megkeressen valamit, és amikor visszatért, látta, hogy egy áttetsző alak kukucskál bele. Egy vékony nő alakja volt, ugyanolyan frizurával, hajszínnel, fehér blúzzal és kék nadrággal, mint ahogy a nagynénje nézett ki.
Jackson megdermedt. A szíve zakatolni kezdett. Az ebédlőbe menekült és sírni kezdett. Amikor visszatért, az alak eltűnt. Azt mondja, hogy a nagynénje volt.
"Elsöprő érzés volt," - mondja Jackson. "Nehéz szavakkal megfogalmazni. Úgy éreztem, hogy az egész dolog megérintett. Nyilvánvaló, hogy a közelben van, és látogat engem."
Hideg kéz a vállon és egy parfüm
Néhány koronavírus utáni paranormális találkozás még drámaibb. Az egyik nő azt mondja, hogy szó szerint megérintette őt egy szeretett ember, aki meghalt a koronavírus szövődményei miatt.
Marie angolt tanít második nyelvként a kanadai Manitobában. Elmondása szerint 79 éves édesanyját, Inezt tavaly novemberben engedték volna ki a kórházból, amikor kitört a járvány az osztályán. Pozitív lett a tesztje és karanténba került. A következő hónapban hazatért, de elvesztette erejét.
Körülbelül négy hónappal a diagnózisa után az anyja meghalt.
Marie elmondta, hogy anyja halálának reggelén a hálószobájában a papucsáért nyúlt, amikor hideg kezet érzett a vállán. Megfordult, és látta, hogy az anyja ott ül mellette, és egyenesen előre meredt kifejezéstelenül. 20 évvel fiatalabbnak látszott.
"Az érintése hideg volt, mintha csak kintről jött volna," - mondta Marie.
Egy nappal később, nem sokkal az aznap reggeli eset után Marie az ADC újabb klasszikus jellemzőiről számolt be. Spenótlevest készített, anyja egyik kedvencét, amikor hirtelen megérezte az édesanyjával kapcsolatos illatot - a White Diamond parfüm és az anyja Chi hajlakkjának kombinációját.
"Az illat ellenállhatatlan volt," - mondta Marie. "A férjemmel együtt megdöbbenve álltunk a konyhában, miközben kavartam a levest. Mindketten éreztük az illatát. Körülbelül öt percig tartott, mielőtt elpárologott volna."
Olyan emberekkel beszélve, akik rendelkeznek ilyen tapasztalatokkal, sokan elismerik, hogy talán az elméjük játszott velük. Mások ragaszkodnak ahhoz, hogy a látogatások túl valóságosak voltak ahhoz, hogy letagadják őket.
Jackson, aki elvesztette nagynénjét, azt mondja, hogy szinte lényegtelen, hogy valódiak-e vagy sem. Hatásuk valódi, és jobban érzi magát tőlük.
"Ha látnom kellett, és ettől jobban éreztem magam, és ennyi volt, akkor rendben van," - mondja. "Azt mondom az embereknek, ha nem akarnak hinni nekem, az is rendben van. Nem kell magyarázkodnom más embereknek."
Néhány paranormális látogatás nem annyira örvendetes
Más ADC-k viszont ijesztőbbek. Néhány paranormális tapasztalat olyan emberekkel történik, akiket nem nyugtat meg.
"Néhány embert megrémítenek ezek a dolgok, és biztosan nem keresik őket," - mondja Janssen, a hospice dolgozója. "Egyesek számára ütközik a világnézettel vagy a vallási meggyőződéssel. Van, akinek ilyen látogatásai vannak évekkel azután, hogy már nem gyászolnak, vagy olyan emberek látogatnak el hozzájuk, akikkel küzdöttek, és akiknek valószínűleg nem kívánják a látogatását."
A kísérteties ADC-k szintén gyakoriak a háború idején. A háborús memoárok tele vannak olyan történetekkel, amelyekben a harci veteránok hátborzongató, halál utáni látogatásokról számolnak be elesett bajtársaktól vagy akár ellenséges katonáktól, akiket megöltek. Klasszikus visszaemlékezésében, a "Milyen a háborúba menni" című könyvében Karl Marlantes vietnami veterán arról írt, hogy egy általa meggyilkolt észak-vietnami katona szelleme évekkel azután követte őt, hogy hazatért.
Az egyik frappáns szakaszban Marlantes elmondja, hogyan űzte el ellensége szellemét. Hajnali 2 órakor magánmisét rendezett egy pappal egy régi templomban, ahol elmondása szerint látta a padokban ülő általa megölt emberek és a parancsnoksága alatt meghalt bajtársak szellemét. Még néhai nagyszülei is megjelentek, mosolyogva, mintha helyeselnék.
Szokatlan madármegfigyelés és kiáltás az éjszakában
Horne, a rádiós műsorvezető arról számolt be, hogy halála után más találkozásokra is sor került néhai feleségével.
Nem sokkal a halála után a hátsó udvar teraszán ült, amikor egy kardinálispinty leszállt előtte egy ágra. A kardinálispintyek a folklór szerint gyakran akkor jelennek meg, amikor az elhunyt szeretteink közel vannak. Horne-t meglepte a madár, mert szerinte a kardinálispintyek általában nem jelennek meg Kansasben ősszel.
Horne azt mondja, voltak olyan pillanatai, amikor egyértelműen hallotta, hogy Michelle éjszaka hívja őt: "Ian, ébredj fel!"
"Mintha velem lenne a szobában," - mondja. "Ez elég, hogy felébredjek, pedig mély, kemény alvó vagyok. Nevezzük hallási hallucinációnak vagy bárminek, de határozottan hallom őt."
Mindkét jel részben megnyugtatja őt, mert Horne emlékszik arra, hogy Michelle milyen keményen küzdött azért, hogy éljen. Szerinte immunrendszere legyengült, miután több évvel ezelőtt veseátültetésen esett át. Amikor a világjárvány beköszöntött, mindketten rettegtek, mi történne, ha elkapná a vírust.
Miután legrosszabb félelmeik beigazolódtak, Horne szerint elsőre úgy tűnt, mintha Michelle túlélné. Hosszú ideig volt kórházban, ahol lélegeztetőgépre is került, de tavaly októberben kiengedték. Keményen dolgozott, hogy jobb legyen, de volt, amikor Michelle természetes optimizmusa megingott.
Horne azt mondja, egyszer azt mondta neki: "Oly nagy teher vagyok neked. Nem ezt érdemled. Csak el kellene menned."
A fizikoterápia során folyamatosan biztatta.
"Ez egy hosszú távú dolog volt, jóban vagy rosszban," - mondja.
Michelle testének azonban nem volt ereje már hosszú távra. Tavaly októberben szívrohamban halt meg, testét legyengítette a koronavírus, mondja Horne. 50 éves volt.
"Úgy érzem, hogy egy személy kétszer hal meg - egyszer, amikor fizikailag meghal, és másodszor, amikor már nem mondjuk ki a nevét," - mondja. "Bármilyen alkalmat, amikor beszélhetek Michelle-ről, meg fogok ragadni." (1)
(1) - https://edition.cnn.com/2021/06/20/health/
