Egy indiai férfi két évtizedet töltött egy zöld oázis létrehozásával a hideg, kietlen sivatag közepén

Anand Dhawaj Negi, miután hivatalnokként nyugdíjas lett, sivatagi gazdálkodóvá vált, és életének több mint két évtizedét egy élénk oázis lét...

Anand Dhawaj Negi, miután hivatalnokként nyugdíjas lett, sivatagi gazdálkodóvá vált, és életének több mint két évtizedét egy élénk oázis létrehozásával töltötte az észak-indiai Himácsal Prades állam hideg sivatagában.

Az indiai kormány 1977-ben ambiciózus programot indított az elsivatagosodás káros hatásainak enyhítésére az ázsiai ország hideg és meleg sivatagaiban.

Negi a Sivatagi Fejlesztési Programért felelős pénzügyi osztályon dolgozott, és látta, hogy dollármilliók mennek el valódi eredmények nélkül.

Valahányszor megkérdezte a programban részt vevő tudósokat és tisztviselőket, hogy miért nincs valódi előrelépés, a válasz mindig az volt, hogy hiányzik a technológia a fenntartható növények bármilyen fajtájának kifejlesztésére a sivatagban lévő barátságtalan környezetben.

Negi azonban, akinek apja szintén gazdálkodó volt, végül belefáradt a kifogásokba, és 1999-ben szabadságot vett ki, hogy maga tegyen valamit. 2003-ra végleg nyugdíjba vonult, és attól kezdve minden energiáját növekvő sivatagi oázisára koncentrálta.

Az indiai Kinnaur kerület Sunam nevű falujában született Negi arra vállalkozott, hogy Himácsal Prades hideg sivatagában egy kopár földterületet zöld oázissá alakít, csak azért, hogy mindenkinek, főleg a környéken küzdő gazdáknak megmutassa, hogy ezt meg lehet tenni.

Nem ez volt a legkönnyebb dolog a világon, de az egykori hivatalnok tudta, mibe vágott bele, és volt ambíciója és türelme átlátni a hatalmas feladatot.

Negi első próbálkozásai kudarcot vallottak, mert az általa elültetett magok számára nem volt elég víz, így ez volt az első nagy kihívás.

Kontúrtermesztést alkalmazott - a lejtős talaj megmunkálása a magassági szintek mentén - az esővíz megőrzése és a talajerózió csökkentése érdekében, valamint a helyi közösségekkel együtt sekély öntözőcsatornákat hozott létre, amelyek elterelik a patakokat a körülbelül 25 kilométerre fekvő gleccserekről.

Miután szemtanúja volt haladásának, a regionális öntözési osztály is elkezdett vele együttműködni.

De a víz csak egyike volt a hideg sivatag okozta kihívásoknak. A homokos talajból hiányoztak a tápanyagok a Negi által ültetni kívánt növények fenntartásához, ezért mintegy 300 kecskét vásárolt, és trágyájukat földigilisztákkal keverte, amivel sikerült megdupláznia a föld nitrogéntartalmát. Ezt tovább fokozta az oázis körül ültetett több hektárnyi lóherével, amelyek rendszeresen lebomlanak, amikor új növények lépnek a helyükre.

A lóhere mezők megoldották Negi nyulakkal kapcsolatos problémáját is, amellyel kezdetben szembesült. A rágcsálók megízlelték a finom növényeket, így a gazda az értékes hüvelyes borsófélék köré szintén lóherét ültetett. Mivel a mezei nyulak szeretik a lóherét, nem károsítják a többi növényt.

Amikor először kezdte meg munkáját Himácsal Pradesben, Negi minden pénzét arra fordította, hogy a helyi gazdálkodási technikák különböző kombinációit tesztelje tudományosabb termesztési módszerekkel együtt. Fáradságos folyamat volt, de az idő múlásával a növények pusztulási aránya körülbelül 85%-ról 1%-ra csökkent.

Miután bebizonyította, hogy értékes növényeket, például vesebabot, burgonyát, zöldborsót, almát és kajszibarackot is lehet termeszteni a zord sivatagi környezetben, az egykori hivatalnok a fákra kezdett összpontosítani, mivel elengedhetetlennek tartotta őket a régióban az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

Mindössze két önkéntes segítségével Negi egy több mint 90 hektáros területet varázsolt zöld oázissá a hideg sivatagból, amelyet a helyiek és a tudósok is egyaránt dicsértek.

Emberek érkeznek ide messziről, hogy szemtanúi lehessenek ennek a valós csodának. Vannak, akik Negi természetes műtrágyájából vásárolnak saját célra, mások pedig a marháikat hozzák lóherét legelni, mivel ez a régió legjobb takarmánya.

Sajnos Anand Dhawaj Negi a múlt hónapban, 74 évesen egy agyvérzés után elhunyt. Helyi hősként emlékeznek rá, és zöld oázisát remélhetőleg megőrzik, emlékeztetve arra, hogy semmi sem lehetetlen.

Negi családja azt tervezi, hogy folytatja a munkáját, de felkérték a kormányt, hogy vállaljon felelősséget az oázisért és segítsen annak megőrzésében. (1)

(1) - https://www.odditycentral.com/news/the-desert