A rejtélyes tanganyikai nevetőjárvány, amire a mai napig nem találtak magyarázatot

Mindenki szereti a nevetést. Örömet okoz, gyógyít és képes úgy összehozni az embereket, mint semmi más. A világnak valójában több nevetésre ...

Mindenki szereti a nevetést. Örömet okoz, gyógyít és képes úgy összehozni az embereket, mint semmi más. A világnak valójában több nevetésre lenne szüksége, és azt mondják, hogy a nevetés minden rosszat meggyógyít. Mégis mi van akkor, ha a nevetés maga egy betegség tünete?

Mi lenne, ha egyszer csak nevetni kezdenénk, és nem tudnának abbahagyni egészen addig, amíg cselekvőképtelenné nem válunk? Azt mondják, hogy a nevetés fertőző, és Charles Dickens egyszer valóban azt mondta: "A világon nincs olyan ellenállhatatlanul fertőző dolog, mint a nevetés," de mi van, ha ez mind szó szerint igaz, és egyfajta betegség tünete is lehet?

Úgy tűnik, hogy ez történt egy távoli afrikai faluban még 1962-ben, amikor az emberek egymást fertőzték meg a nevetéssel, amit nem voltak képesek abbahagyni, és ami egy valódi rejtéllyé vált.

Az egész 1962. január 31-én kezdődött egy misszió által vezetett lányok számára fenntartott bentlakásos iskolában Kasashában, a Viktória-tó nyugati partján, a tanzániai Tanganyikában, Afrikában.

Ezen a napon az iskola több tanulója hirtelen, minden előjel és nyilvánvaló ok nélkül a legváratlanabb pillanatokban kontrollálhatatlan nevetésrohamokban tört ki.

Eleinte csak érdekesség volt, de aztán elkezdett terjedni, és egyre több hallgatóra tört rá a korlátlan kuncogási és nevetési roham, majd futótűzként terjedt el az egész iskolában a szülők és a tanárok nagy megdöbbenésére, akiket nem érintett a dolog.

Annyira rosszá vált a helyzet, hogy sok tanár kilépett, és az iskola kénytelen volt bezárni, de ezzel még mindig nem ért véget a történet.

A titokzatos nevetőrohamok elterjedtek a falu többi részén és a környező területeken, ami már 14 iskolát és több mint 1000 embert érintett.

A megmagyarázhatatlan állapot tünetei közé tartoztak a visszatérő nevetés és sírás vagy sikítás rohamok, általános fájdalom vagy fáradtság, ájulás, légzési problémák, kiütések, amelyek néhány órától 16 napig tartottak, és olyan mellékhatásaik voltak, mint a nyugtalanság, túlzott idegi energia, és alkalmi erőszakos kitörések.

Úgy tűnt, hogy a nevetőjárvány nem ér véget, miután átterjedt a környező falvakra, még a szomszédos Ugandába is eljutott, és komoly zavart okozott a társadalmukban.

A tanzániaiak ezt "omuneepo"-nak vagy "nevető betegségnek" nevezték, az orvosok és a tudósok pedig megvizsgálták a problémát, de nem találtak fizikai okot a kitörésekre, még akkor sem, amikor olyan rosszul lettek egyesek, hogy néhány gyermek ágynak esett, miközben képtelenek voltak abbahagyni a szüntelen nevetést.

A nevetőjárvány 18 hónapon keresztül folytatódott, majd ugyanolyan hirtelen abbamaradt, mint ahogy elkezdődött, és az orvosok és a tudósok csak kapkodták a fejüket, hogy mi történt. Az egyik fő elmélet szerint valamiféle tömeges pszichogén vagy szociogén betegség volt, amelyet krónikus stressz okozott és pusztán pszichológiailag terjedt át, ami egyfajta tömeghisztéria lehetett. Ezen elmélet szerint az egész járvány csupán pszichoszomatikus volt.

Egy másik elmélet az volt, hogy mindezt valamiféle agyi vírus okozta. Silvia Cardoso, a brazíliai Campinas Állami Egyetem viselkedésbiológusa úgy véli, hogy a nevetőjárványt az agyvelőgyulladást okozó vírushoz hasonló kórokozó váltotta ki, amely az agy bazális részének struktúráit károsította, ami kiváltotta a nevetőrohamot. "Valószínűtlennek találom, hogy egy tisztán pszichológiai tömeges reakció ennyi ideig tartson és ennyire elterjedjen," mondta Cardoso.

Vírusnak vagy bármilyen toxinnak azonban egyetlen érintett esetében sem találták jelét. A titokzatos nevetőjárványt a mai napig nem sikerült hitelt érdemlően megmagyarázni, és továbbra is az egyik legfurcsább járványként tartják számon. (1)

(1) - https://mysteriousuniverse.org/2021/05/the