Amikor a hatalmas német Hindenburg léghajó 1937. május 6-án egy New Jersey fölötti repülés során lángra lobbant, másodpercek alatt elégett, ...
Amikor a hatalmas német Hindenburg léghajó 1937. május 6-án egy New Jersey fölötti repülés során lángra lobbant, másodpercek alatt elégett, mielőtt a rémült bámészkodók előtt a földre zuhant volna.
Most a katasztrófa korai pillanatait megörökítő felvétel, amelyet először mutattak be, új nyomokat adhat azzal kapcsolatban, hogy mi váltotta ki a tüzet.
A baleset napján az újságok fotósai már a Hindenburgról forgattak a New Jersey-i Lakehurst Naval légi állomáson. Amikor rájöttek, hogy a léghajó ég, rohantak felvételeket készíteni a gyorsan terjedő lángról, és a katasztrófa legismertebb felvételei és fotói mind hasonló szögből mutatják a légi járművet.
Egy Howard Schenck nevű amatőr fotós azonban szintén a helyszínen volt egy Kodak 8 milliméteres kamerával, de a területen egy másik helyen tartózkodott.
Amikor Schenck rájött, hogy a Hindenburg lángokban áll, már korábban elkezdett filmezni, mint a média fotósai, és széles látószögű lencséje és a léghajó oldalnézete pedig a Hindenburg teljes hosszát rögzítette, miközben égett, és olyan perspektívát kínált, amiről a hírkamerák gyakorlatilag lemaradtak.
Schenck elképesztő felvétele az égő Hindenburgról - és hogy mit mutathat a balesetről - a NOVA "Hindenburg: Az új bizonyíték" című dokumentumfilmből derül ki, amelyet május 19-én mutatott be a PBS közszolgálati tévécsatorna.
A korábban nem látott szögből készült felvétel nyomokat adott a szakértőknek azon régóta fennálló rejtéllyel kapcsolatban, hogy mi okozta azt a szikrát, amely lángra lobbantotta a hidrogént, áll a PBS képviselőinek közleményében.
Azon a májusi napon érkezett meg a Hindenburg New Jersey-be egy háromnapos út után a németországi Frankfurtból. A léghajó helyi idő szerint 19 óra 17 perc körül készült leszállni a Royal Society of Chemistry (RSC) szerint.
Négy perccel később a Hindenburg hirtelen lángba borult, és a földre zuhant. Mindössze 32 másodpercbe telt, mire a léghajó teljesen elégett. Miután eloszlott a füst, a léghajón tartózkodó 35 embert és a földi személyzet egy tagját holtan találták.
A Hindenburghoz hasonló léghajók fémvázból készültek, amelyet egy lakkozott pamut "bőr" borított, majd hidrogénnel felfújták, és a hidrogén nagyon gyúlékony, ha levegőnek van kitéve és oxigénnel keveredik, az RSC szerint. A német és az amerikai nyomozók abban az időben megállapították, hogy a katasztrófa oka egy statikus kisülés okozta szikra volt, amely aztán hidrogénszivárgást váltott ki.
Részben a tragédia azért alakult úgy, ahogyan történt, mert a léghajót irányító tisztek nem követték a jól bevált biztonsági protokollokat, amelyek biztonságossá tették a léghajós repülést - vagy legalábbis a lehető legbiztonságosabbá tették -, mondta Dan Grossman repüléstörténész és író, valamint a dokumentumfilm egyik szakértője.
"Soha nem volt 'biztonságos,' soha nem lehet biztonságosan működtetni egy repülő bombát," - mondta Grossman. "De a németek nagyon megfontolt és körültekintő protokollokat dolgoztak ki a léghajó működtetésére, és ezek közül sokat figyelmen kívül hagytak," - mondta.
Aznap zivatar volt, amely elektromos töltésű környezetet teremtett, ami növelte a statikus kisülés kockázatát. Az üzemeltetőknek jó okuk volt feltételezni azt is, hogy a Hindenburg farka közelében a hidrogén szökik, mivel ezen a területen szokatlan nehézségek jelentkeztek, amelyek szivárgást jelezhettek, mondta Grossman.
E körülményekre tekintettel nem kellett volna megkísérelniük az úgynevezett magas leszállást - amelyben egy léghajó még nagy magasságban ledobja a leszálló köteleit, majd a földre csörlőzik egy olyan gyakorlattal, amely során nagyobb volt annak a veszélye, hogy szikrákat generál, mint egy alacsony leszállás esetében.
"Soha nem üzemeltethető teljes biztonságban egy hidrogén léghajó, és soha nem üzemeltethető teljes biztonsággal, ha zivatarok vannak," - mondta. "De biztonságosabb vagy kevésbé biztonságos módon működtethető, és ők a kevésbé biztonságos módot választották, amikor az alacsony leszállás helyett a magas leszállást választották."
Egy új szög
2012-ben Grossman részt vett a Hindenhenburg katasztrófájának 75. évfordulóján megrendezett emlékünnepségen Lakehurst-ben, amikor Bob Schenck megkereste, aki elmondta, hogy házi filmfelvételei vannak arról a balesetről, amelyet Howard nagybátyja készített. Az 1937-es baleseti vizsgálatok idején egyik nyomozót sem érdekelte Schenck felvétele, valószínűleg azért, mert már rendelkeztek felvételekkel a tudósítók kamerái révén, és nem törődtek azzal, hogy az eseményt több szögből is lássák, mondta Schenck a dokumentumfilmben.
Amikor Grossman először meglátta Schenck felvételeit, a megdöbbenés volt az első reakciója. "Nem hiszem el, hogy van ilyen szögünk," - mondta Grossman. "A felvétel korábban kezdődik, mint bármely más filmfelvétel, tehát egy korábbi pontról többet mutat a balesetről," - mondta Grossman.
Schenck kamerája a hajó orrától a farokig az egész széles képet rögzítette, megörökítve ezzel a Hindenburg utolsó másodperceit, miközben elborították a lángok, amíg egy izzó héjaként el nem érte a földet.
E körülményekre tekintettel nem kellett volna megkísérelniük az úgynevezett magas leszállást - amelyben egy léghajó még nagy magasságban ledobja a leszálló köteleit, majd a földre csörlőzik egy olyan gyakorlattal, amely során nagyobb volt annak a veszélye, hogy szikrákat generál, mint egy alacsony leszállás esetében.
"Soha nem üzemeltethető teljes biztonságban egy hidrogén léghajó, és soha nem üzemeltethető teljes biztonsággal, ha zivatarok vannak," - mondta. "De biztonságosabb vagy kevésbé biztonságos módon működtethető, és ők a kevésbé biztonságos módot választották, amikor az alacsony leszállás helyett a magas leszállást választották."
Egy új szög
2012-ben Grossman részt vett a Hindenhenburg katasztrófájának 75. évfordulóján megrendezett emlékünnepségen Lakehurst-ben, amikor Bob Schenck megkereste, aki elmondta, hogy házi filmfelvételei vannak arról a balesetről, amelyet Howard nagybátyja készített. Az 1937-es baleseti vizsgálatok idején egyik nyomozót sem érdekelte Schenck felvétele, valószínűleg azért, mert már rendelkeztek felvételekkel a tudósítók kamerái révén, és nem törődtek azzal, hogy az eseményt több szögből is lássák, mondta Schenck a dokumentumfilmben.
Amikor Grossman először meglátta Schenck felvételeit, a megdöbbenés volt az első reakciója. "Nem hiszem el, hogy van ilyen szögünk," - mondta Grossman. "A felvétel korábban kezdődik, mint bármely más filmfelvétel, tehát egy korábbi pontról többet mutat a balesetről," - mondta Grossman.
Schenck kamerája a hajó orrától a farokig az egész széles képet rögzítette, megörökítve ezzel a Hindenburg utolsó másodperceit, miközben elborították a lángok, amíg egy izzó héjaként el nem érte a földet.
"A híradós fotósok elhelyezkedése miatt, amely nagyon közel volt a léghajó orrához, egyszerűen nem láthatták ezt," - mondta Grossman.
Schenck felvételei korábban kezdődtek, mint a híradóké, és bár nem rögzíti a kigyulladás pillanatát, a kötelek leesését viszont mutatja. Ez arra késztette a dokumentumfilm nyomozóit, hogy megkérdőjelezzék, hogy a kötelek elegendő áramot vezettek a végzetes tűz kiváltásához, mondta Gary Tarpinian, a dokumentumfilm producere.
"Ennek a lenyűgöző új felvételnek köszönhetően újra kivizsgálhatjuk a 20. század egyik legismertebb katasztrófáját," - mondta Tarpinian.
Schenck tágabb szögű felvétele azt is jól megmutatja, hogy a sokkoló esemény milyen gyorsan bontakozott ki, és hogy láthatták a katasztrófát a helyszínen tartózkodó rémült nézők.
"Az egyik pillanatban biztonságosan tartott a föld felé ez a nagy, gyönyörű léghajó, majd a következő pillanatban ez a hihetetlenül drámai tűz. És akkor egy percen belül semmi sem maradt belőle," - mondta Grossman. "Tényleg lehet egy érzése az embernek arról, milyen lett volna a saját szemével látni, amit nem hiszem, hogy ugyanúgy megkaptunk a közeli felvételekből, amit a híradókban mutattak be." (1)
(1) - https://www.livescience.com/hindenburg-disaster-newfound-footage.htm
