Ez a 69 éves indonéz férfi 250 hektár erdőt ültetett egymaga 24 év alatt, hogy megmentse közösségét az éhezéstől

Miután egykor őrültnek nevezték, és közösségének tagjai nevettek rajta, egy indonéz férfit most hősként ünnepelnek, miután negyedszázadot tö...

Miután egykor őrültnek nevezték, és közösségének tagjai nevettek rajta, egy indonéz férfit most hősként ünnepelnek, miután negyedszázadot töltött azzal, hogy az otthona körül található 250 hektárnyi kopár dombokat banyán- és fikuszfákkal ültesse tele.

Szadimán, az indonéz férfi története, aki egyedül keltette életre az erdőt, az 1990-es évek elején kezdődött, de a probléma, amelyet megoldott, a hatvanas évekre vezethető vissza.

Ekkor hatalmas erdőtüzek pusztítottak a Lawu-hegy déli lejtőjén, Közép-Jáva erdőiben, ami több száz hektár állami tulajdonú fenyves erdőt változtatott hamuvá, és kopár dombokat hagyott a helyükön.

A Wonogiri kormányzóságban évtizedek óta több tucat falu küzdött az aszállyal és az éhínséggel, míg egy valószínűtlen hős nem vállalta, hogy életre kelti az erdőt, és jobb életet teremt maga és közössége számára.

Az akkoriban a 40-es évei közepén járó szarvasmarha gazdálkodó Szadimán volt az első, aki felismerte, hogy a falu körüli növényi élet hiánya okozza a szárazságot és teszi olyan nehézzé az édesvízhez való hozzáférést.

Sajnos sokáig egyedül ő figyelt erre a problémára, mivel sem a hatóságok, sem a helyi lakosok nem törődtek vele.

Még rosszabb, hogy az emberek őrültnek kezdték nevezni, amiért megpróbált változtatni, mivel hiábavalónak tartották erőfeszítéseit.

Igazság szerint az a gondolat, hogy egyetlen ember több száz hektár erdőt tudna újra életre kelteni, valóban őrültnek hangzik, de a világ különböző helyein számos alkalommal láthattuk ezt megtörténni.

És Szadimán valóban ünnepelt helyi hős lett, csak több mint egy évtized kellett ahhoz, hogy ez bekövetkezzen.

Amikor Szadimán először kezdte saját pénzét banyánfa csemetékre költeni, néha még az általa nevelt szarvasmarhákat is fiatal fákra cserélte, amiért az emberek őrültnek titulálták.

Nem értették, hogy miért csinál bárki ilyesmit, és egyesek még azt is gondolták, hogy a fákban szellemek laknak. De társainak ellenkezése és folyamatos gúnyolódása ellenére Szadimán tovább folytatta küldetését.

Az indonéz gazda naponta ültetett banyán és fikusz csemetéket a falu körüli kopár dombokon.

Tudta, hogy ez a két faj nagyon jól képes visszatartani a vizet, és meg volt győződve arról, hogy az elegendő növényi élet véget vethet az aszálynak. És igaza lett.

Becslések szerint Szadimán 25 év alatt egymaga több mint 11000 fát ültetett, de körülbelül egy évtizedbe telt, mire munkája meghozta gyümölcsét.

Amint az általa elültetett csemeték ezrei növekedni kezdtek, más növényvilág kezdett kifejlődni a környéken, és hamarosan buja növényzet borította az előtte kopár, napperzselte földet.

Míg a Wonogiri tartományi gazdálkodók korábban csak évente egyszer tudtak szüretelni a vízhiány miatt, a Szadimán erdeje által létrehozott bőséges vízforrások most évi két, sőt három betakarítást is garantálnak.

Ahogy egyre gyakrabban kezdett esni az eső, az emberek végül megértették a fák célját, és Szadimánt ekkor már nem tartották őrültnek, hanem dicséretre és ünneplésre méltó hősként bántak vele.

Megkapta a legrangosabb Kalpataru díjat, amit az indonéz állampolgároknak adományoz a kormány a környezet megóvásáért, a Kick Andy Heroes díjat pedig 2016-ban nyerte el.

Az évek során a buja, 250 hektáros erdő "Hutan Sadiman" vagy Szadimán Erdője néven vált ismertté, és Indonéziában a természeti turizmus egyik legnépszerűbb úti célja lett.

Azóta számos más tömeges faültetvényt inspirált a térségben, és továbbra is annak szimbóluma marad, amit elkötelezettséggel és kitartással lehet elérni, akár egyetlen emberként is. (1)

(1) - https://www.odditycentral.com/news/eco