Az ősi csontok megfejtett titkai megváltoztatják azt, amit a szkítákról tudunk

Mind a népi kultúrában, mind az akadémiai nyilvántartásban a szkítákat olyan erőként írták le, amellyel számolni kellett. Évszázadokon át ur...

Mind a népi kultúrában, mind az akadémiai nyilvántartásban a szkítákat olyan erőként írták le, amellyel számolni kellett. Évszázadokon át uralták az eurázsiai sztyeppéket, és vad harcosaik még nagyobb előnyt élveztek rendkívül mozgékony nomád életmódjuknak köszönhetően.

Vagy legalábbis így gondoltuk hosszú időn keresztül. A szkíta csontok új elemzése alapján azonban ez a felfogás nem egészen tükrözi a teljes képet. Valójában voltak olyan emberek, akiket a szkítákhoz kötöttünk, és gyakran letelepedtek, és sokkal inkább gazdálkodó életmódot folytattak városi központokkal.

"Vizsgálatunk az emberi mobilitás általános alacsony szintjét mutatja be a szkíta kor legfontosabb városai közelében, szemben az erősen nomád népesség korábbi sztereotípiáival," - mondta Alicia Ventresca Miller antropológus, a Michigani Egyetem munkatársa. (1)

"Míg a távolsági mobilitás a szkíta korban nőtt az előző időszakokhoz képest, az egyének kis százalékára korlátozódott." (2)

Számos különböző forráson alapul a szkítáknak minősített emberek megértése, akiknek a kultúrája i.e. 700 és i.e. 200 között emelkedett fel és virágzott.

Vannak történelmi feljegyzések, köztük Hérodotosz kortárs görög történész beszámolói, és ott vannak a régészeti leletek, amelyek gazdagon alátámasztják a háborús nomád életmódot a fegyverekkel és lószerszámokkal, valamint a temetkezési halmokkal.

De a sztyeppe nagy hely, 500 év meglehetősen hosszú idő, és az emberek nagyon összetettek.

Habár az adott helyen és időben az összes embert hajlamosak vagyunk a szkíta címke alatt csoportosítani, Ventresca Miller és munkatársai kutatása arra enged következtetni, hogy a ponto-kaszpi sztyeppén több, talán sokféle csoport is élt ebben az időben.

A csapat elvégezte a szkíta fogak és csontok izotópos elemzését, amelyeket a mai Ukrajna területén találtak, és felfedezték, hogy ezeknek az embereknek valószínűleg helyhez kötöttebb volt az életmódjuk - kölest termesztettek és állatokat neveltek -, mint azt a vad barbárokról kialakult kép sugallja.

A fogak és a csontok 56 olyan személyhez tartoztak, akiknek maradványait Ukrajna középső és keleti részén három temetkezési helyen találták meg - Belszkben, Mamai-Gorában és Medvinben. Belőlük a kutatók elegendő anyagot tudtak kinyerni egy izotópos elemzés elvégzéséhez.

Továbbá megvizsgálták egy pár juh és egy sertés csontjait is, amelyeket Belszkben temettek el, melyek további összefüggéseket szolgáltattak az állatállományról és arról, hogy az ókori emberek mit ettek.

Ezzel a technikával feltárható, hogy az emberek mikor és hol éltek. A talajban lévő izotópok kombinációit a növények képesek felvenni, amit elfogyasztanak az emberek és más állatok. A stroncium esetében az izotópok keveréke a fogakban és a csontokban lévő kalcium kis részét helyettesíti, megőrizve az étrend arányának nyomait.

Mivel minden földrajzi helynek más és más izotóp jellemzője van, és mivel egyes izotópok ismert sebességgel bomlanak le, ezek az izotópok felhasználhatók arra, hogy az ember étrendjének forrását ne csak a földrajzi térben, hanem az időben is elhelyezzék.

Az izotóp elemzésből még az is kiderülhet, ha egy ember élete során helyről-helyre mozgott-e, így ez különösen hasznos eszköz lehet a szkíták mozgásának megértéséhez.

A kutatók elemezték a stroncium, az oxigén, a nitrogén és a szén izotópjait, és összehasonlították az ukrajnai emberi populációk korábbi tanulmányaival az újkőkortól kezdve a vaskorig. Meggyőző bizonyítékot találtak a köles fogyasztására mindhárom helyszínen, ami a mezőgazdaságra való támaszkodásra utal. Két Mamai-Gorai személyről kiderült, hogy nagyon mozgékonyak voltak; ők ketten kevesebb kölest ettek, mint azok az emberek, akik helyhez kötött életmódot folytattak.

Bár ezek az emberek többet mozogtak, mint a korábbi korszakokban, az eredmények arra utalnak, hogy általában véve letelepedtek, háziasított gabonát termesztettek és állatállományt neveltek, mondták a kutatók.

"A szkíta korszak egyértelműen az ellentmondások időszaka volt, és erős bizonyítékokkal szolgál az agro-állatenyésztők és az állatenyésztők komplex kölcsönhatásaira, amelyek hozzájárultak a városok lakosságának egyesüléséhez," - mondta Ventresca Miller.

"Ez a tanulmány rávilágít arra, hogy az izotóp elemzés felhasználható a szkíta korszakban uralkodó gazdasági és mobilitási modellek közvetlen értékelésére."

A csapat reméli, hogy a jövőbeni vizsgálatok során nagyobb, több generációs mintákat fognak tudni elemezni, hogy teljesebb képet tárjanak fel arról, hogy az emberek hogyan mozogtak - vagy sem - az eurázsiai sztyeppén a szkíták idején. Azt is remélik, hogy tanulmányozni tudják a különböző társadalmi helyzetű emberek csontjait, beleértve a gazdag sírokban eltemetett személyeket is.

Úgy vélik, hogy ez segíthet abban, hogy eltávolodjunk a kliséktől és a sztereotípiáktól az emberi történelem gazdagabb, reálisabb megértése érdekében.

"Nyilvánvaló, hogy ha valóban meg akarjuk érteni a 'szkítákat,' akkor el kell fogadnunk, hogy az eurázsiai sztyeppe számtalan dinamikus kultúrának és megélhetési stratégiának adott otthont a vaskorban," - írták tanulmányukban a kutatók.

"Valójában talán a változékonyság, nem pedig a nomád harcosok egységessége keretezi igazán a szkítákat, mint elődöket az eurázsiai globalizáció megindulásában." (3)

(1) - https://journals.plos.org/plosone/article
(2) - https://news.umich.edu/ancient-group-
(3) - https://www.sciencealert.com/secrets-