Közismert kihívást jelent a tudomány alkalmazása a spiritualitásban - a rejtélyes dolgok számszerűsítése vagy a természetfölötti magyarázata...
Közismert kihívást jelent a tudomány alkalmazása a spiritualitásban - a rejtélyes dolgok számszerűsítése vagy a természetfölötti magyarázata. Miért jelentik egyesek, hogy démonok szállják meg őket, vagy idézik fel, hogy angyalok látogatták meg őket? Másokat miért nem érdekelnek az isteni kérdések?
A Proceedings of the National Academy of Journal folyóiratban nemrég megjelent tanulmányban a kutatók olyan pszichológiai nyomokat találtak, amelyek befolyásolják ezt a megosztottságot. (1)
Az Egyesült Államokban, Ghánában, Thaiföldön, Kínában és Vanuatuban több mint 2000 emberrel készített interjúk és felmérések szerint két sarkalatos tényező alakítja az emberek vélt tapasztalatait a spirituális jelenléttel kapcsolatban: a porozitás és az abszorpció.
A porozitás arra utal, hogy az emberek mennyire tekintik átjárhatónak a belső elméjüket és a külvilágot, míg az abszorpció arra utal, hogy az egyének mennyire hajlamosak "elveszíteni önmagukat" az érzéki tapasztalatok során. Ezek a tényezők megjósolhatják, hogy egy személy valószínűleg élénk tapasztalatokról számol-e be istenekkel vagy szellemekkel.
"Amit tapasztalunk, attól függ, hogy hogyan figyelünk," - mondja Tanya Luhrmann, a tanulmány társszerzője, a Stanford Egyetem orvosi és pszichológiai antropológusa.
"Figyelem mintánk valóban befolyásolja azt, ami valósnak érzünk."
Az, hogy valóban létezik-e Isten üzenete vagy mennyei jel, nem szerepel a tanulmányban. Ehelyett a kutatók nyomon követték az egyének spirituális tapasztalatait, és azt figyelték meg, hogy a kulturális felfogás alakítja, hogy az emberek úgy érzik-e, hogy az angyalok és démonok világában élnek, vagy sem. A porozitás és az abszorpció iránti hajlandóságot gyakran befolyásolják ezek a kulturális felfogások.
Az elme feltérképezi tapasztalatainkat, míg a kultúra az elmét, mondta Kara Weisman, a tanulmány társszerzője, aki a Stanford Egyetem pszichológiai kutatója.
"Legyen szó Isten hangjáról vagy a mentális élet hétköznapibb vonatkozásairól, tapasztalatainkat mindig az elménken és a kultúránkon keresztül szűrjük át," - mondja Weisman.
A spiritualitás dokumentálása
Míg a mély spirituális tapasztalatok - mint például Isten hangjának hallása - látszólag rendkívüliek, a társadalomtudósok szerint meglepően gyakoriak is. Egy 2009-es közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak 49 százaléka arról számolt be, hogy élete során legalább egy spirituális tapasztalatot élt át, amelyet "hirtelen vallási meglátás vagy ébredés pillanatának" neveznek.
Elterjedtségük ellenére a tudósok még nem igazán értik, hogy mi okozza ezeket a tapasztalatokat, és egyeseket arra késztet, hogy isteni találkozásokról számoljanak be.
Luhrmann szerint részben ezeknek a tapasztalatoknak a "megfoghatatlan" jellege okozza a hibát. Az adatok általában spirituális emlékek, amelyeket a tanulmány résztvevői szolgáltatnak, melyekre az elfogultság és a korlátok jellemzők.
Mi az újdonság?
Az isteni találkozásokat kiváltó lehetséges tényezők meghatározása érdekében a csapat négy vizsgálatot végzett 2356 ember bevonásával, számos kultúrában és hitben az Egyesült Államokban, Ghánában, Thaiföldön, Kínában és Vanuatuban.
A hároméves kutatási projekt során öt különböző kultúrában és vallási gyakorlatban élő embereket kérdeztek meg spirituális tapasztalataikról, és írásbeli felmérések és személyes interjúk útján elemezték a beszámolóikat.
A csapat kérdéseket tett fel olyan rendellenes spirituális és egyéb eseményekről, például egy egyedüllét során hallott hangról, valami olyanról, amelyet nem láttak materiálisan, vagy egy szellem hangjáról, amelyet hallhatóan vagy az elméjükben tapasztaltak meg.
"Ezek a tapasztalatok nem csak olyan dolgok, amelyeket a jámbor emberek mondanak," - mondja Luhrmann. "Ezek valós események, amelyek mintázott módon viselkednek, és egyeseknél több van belőlük, mint másoknál."
A lényeg a részletekben rejlik
A kutatók kérdőíveket is készítettek az emberek porozitási és abszorpciós szintjének rögzítésére.
A tanulmányban az abszorpció az egyén azon személyes hajlamára utal, hogy képes elmélyülni érzékszervi vagy képzelt eseményekben. A nagyobb abszorpciós képességgel rendelkező emberek hajlamosak "elveszíteni magukat" egy dalban, filmben vagy más szenzoros élményekben, és képesek élénken elképzelt eseményeket megidézni, magyarázzák a szerzők.
Ez egy "magával ragadó figyelem stílus," ahol az emberek gyakran felhasználják fantáziájukat, hogy megértsenek valamit a jelenen túl, figyeljenek egy nem látható lény jelenlétének jeleire, ezért természetfölötti eseményt építenek fel, gyakran tudat alatt.
A porozitás az az elképzelés, hogy az "elme" és a "világ" közötti határ átjárható. A gyakorlatban azok az emberek, akik a porozitás fényén keresztül szemlélik a világot, úgy vélik, hogy kívánságaik vagy átkaik valóra válhatnak, vagy erős érzelmek kavaroghatnak a helyiségben, hogy másokat befolyásolhassanak.
Különböző kontextusokban a kutatók együtt dolgoztak helyi vezetőkkel az Egyesült Államokban a hithez kötődő metodizmus és az afrikai hagyományos vallás terén Ghánában, a buddhizmus esetében Thaiföldön, Kína vidékének szellemi közegében, Presbiteriánusokkal a városi Vanuatuban, és az ősi "kastom" gyakorlatokat végzőkkel a vidéki Vanuatu területén.
Továbbá együtt dolgoztak az evangélikus kereszténység, a világ leggyorsabban növekvő vallásának hitvezetőivel is. Az evangélikus kereszténység viszonylag következetes teológiával és gyakorlatokkal rendelkezik, különböző körülmények között. Ezek a hitvezetők különféle országokat képviseltek: Egyesült Államok, Ghána, Thaiföld, Kína és Vanuatu.
Az összes hittanvezető segített a tanulmányban résztvevők toborzásában. A csapat tanulmányi résztvevőket toborzott nyilvános helyeken és egyetemi campusokon is.
Mit fedeztek fel?
A csapat a porozitást és az abszorpciót a spirituális jelenlét eseményeinek erős előrejelzőjeként határozta meg, függetlenül az emberek vallásától vagy közösségétől.
Ezt a kapcsolatot háromszor megismételték a különféle tanulmányokban, valamint a kultúrák és vallások között, erősítve az eredményeket.
Az eredmények alapján a viszonylag szekulárisabb környezetben, például az Egyesült Államokban és a városi Kínában élő résztvevők kevesebb spirituális jelenléti eseményről számoltak be.
Eközben a kevésbé világi körülmények között élő résztvevők, például Ghánában vagy Vanuatuban, több ilyen isteni találkozásról számoltak be. A karizmatikus evangélikus keresztények szintén minden országban beszámoltak ezekről az istenekkel vagy szellemekkel való találkozásokról.
Hasonló mintázat rajzolódott ki a porozitás tekintetében Ghánában, Vanuatuban és Thaiföldön, ahol a résztvevők általában porózusabb modelleket tartottak fenn az "elme-világ határ" modelljeiről. Az Egyesült Államok és a városi Kína résztvevői jobban felosztották és megkülönböztették az elmét és a világot.
Nem volt egyértelmű összefüggés az abszorpcióval kapcsolatban, ami azt sugallja, hogy ez a tényező egyénenként változik, nem pedig elsősorban kultúránként.
Természetfölötti tudomány
Úgy tűnik, hogy a porozitás és az abszorpció együttesen alakítja azt, hogy az emberek hogyan értelmezik saját belső életüket és hogyan élik meg "élénkebben, tárgyiasabban és erőteljesebben". Ez a hajlam aztán megnöveli az isteni találkozás valószínűségét.
"Természetesen ez nem bizonyítja Isten valóságosságát - de ezek az események gyakran nagyon erősek azok számára, akik érzik őket," - mondja Luhrmann.
Egyik tényező sem azonos a vallással. A porozitás és az abszorpció inkább része lehet annak az "állványzatnak, amelyre a vallások építenek".
Évekkel ezelőtt Luhrmann első kézből figyelte meg ezt a megállapítást, amikor egy karizmatikus keresztény egyházat tanulmányozott, amely arra tanította az embereket, hogy elméjükben tapasztalják meg Istent.
"Amikor az emberek élénken élik meg Istent, nagyobb valószínűséggel érzik úgy, hogy Isten valóságos," - mondja Luhrmann. "Ezért azok az ébredések, amelyek megtanítják az embereket Istent érezni, gyakran hatékonyak."
Az emberek szintén hajlamosabbak megtapasztalni a természetfeletti találkozásokat, ha nem csak Istenben hisznek, hanem akkor is, amikor elméjüket egy bizonyos módon képzelik el. "Ez nem csak az egyházról szól," - mondja Lurhmann.
Végül az abszorpció és a porozitás is "elhomályosítja a belső mentális események és a külső világ határát," - írja a csapat a tanulmányban.
Függetlenül attól, hogy a tudomány "bizonyíthat-e" valamilyen spirituális eseményt vagy sem, ez a tanulmány lényege. "Ezek emberi tapasztalatok, függetlenül attól, hogy a végső valóságról mesélnek-e vagy sem," - mondja Luhrmann.
Több tudásra van szükség, mielőtt a tudósok elkezdik teljesen felfogni az isteni beavatkozás mibenlétét. Ez a tanulmány azt sugallja, hogy lehetséges a tudomány kiterjesztése a természetfeletti magyarázatára, még akkor is, ha több kérdés marad, mint válasz. (2)
(1) - https://www.pnas.org/content/118/5/e201664
(2) - https://www.inverse.com/mind-body/sensing
