Egy olasz pap bizarr esete, aki rendelkezett a lebegés képességével és meggyógyította a vakokat

A történelem során születtek beszámolók olyan emberekről, akik lebegtek vagy repültek, ami sokak képzeletét megragadta. Ezek az esetek nemcs...

A történelem során születtek beszámolók olyan emberekről, akik lebegtek vagy repültek, ami sokak képzeletét megragadta. Ezek az esetek nemcsak dacolnak a hétköznapi tudásunkkal, hanem az egyetemes tudatalatti vágyainkat is megtestesítik, hiszen sokan vágyunk a repülésre, hogy megszabaduljunk a gravitáció fogságától.

Tudunk néhány esetről, amikor állítólag valóban bekövetkezett ilyen esemény, de a repülő emberek közül az egyik legismertebb és legtöbbet vitatott egy igen szerény személysiség volt, aki később legendává vált.

A Giuseppe Maria Dessa néven ismert férfi (később Copertinói Szent József) nehéz életkörülmények közé született. Miután apja még a születése előtt meghalt, 1603-ban az olaszországi Copertino faluban egy istállóban jött a világra, és szegény, adósságokkal terhelt édesanyja, Frencesca alig tudott gondoskodni róla, ezért nagy nélkülözésben éltek.

Nem volt különösebben okos fiú, minden beszámoló szerint kissé unalmas volt, és állítólag fiatal korától kezdve olyan eksztatikus látomásokat tapasztalt, ami egyfajta helyi furcsasággá tette őt.

A saját anyja sem törődött vele sokat, gyakran szigorú büntetéseket kapott a legkisebb dolgok miatt, és szegény Józsefet a többi falusi gyermek sokszor könyörtelenül terrorizálta.

Ezek a látomások, amelyek továbbra is gyötörték, meggyőzték őt arról, hogy vallásos, jámbor életet éljen, és miután sikertelenül próbálkozott a cipészkedéssel, megtette az első lépéseket afelé, ami végül legendává tette őt.

Eleinte nem ment könnyen. 1620-ban a konventuális ferences testvérekhez fordult, de elutasították, mert nem rendelkezett valódi végzettséggel, és reménytelenül butának tartották, mert képtelen volt felfogni az élet dolgait. Ám rendíthetetlen maradt, és a kapucinus testvérekhez ment, akik laikus testvérként fogadták el őt, de hamarosan alkalmatlannak ítélték a tisztségre, és elbocsátották.

Ezek után visszatért a konventuális ferences testvérekhez, és felajánlotta, hogy ingyen dolgozik az istállókban, gyakorlatilag könyörögve kérte őket, hogy vegyék fel, és miután bebizonyította, mennyire szorgalmas és jámbor, végül 1625-ben a rend tagja lett, majd 1628-ban katolikus pappá vált. Ez volt a legnagyobb megvalósult álma, amiért nagy nehézségeket győzött le és sok személyes áldozatot hozott. Az élete ezután valóban bizarrá vált.

József kicsi korától kezdve eksztatikus transzba került, és ezt a körülötte lévők furcsának tartották, ami idővel még különösebbé vált. Ezen intenzív látomások alkalmával időnként teljesen mozdíthatatlan lett, mintha földbe gyökerezett volna, máskor pedig teljesen érzéketlenné vált a fájdalomra, még akkor sem ébredt fel a transzból, amikor tűkkel szurkálták vagy szénnel, vagy gyertyával égették meg.

Aztán a dolgok egy napon teljesen elszabadultak egy misén, ami talán a legkülönösebb volt mind közül. Ez alkalommal József egy különösen mély imaállapotba került, melynek során minden jelenlévő tanúja volt annak, hogy a föld fölött több centiméterre elkezdett lebegni.

Amikor kikerült az extázisból és visszatért a padlóra, József nem emlékezett a történtekre, és semmit sem tudott arról, hogy egy ideig csak a levegőben lebegett, valójában eleinte nem is hitte el, de sok tanú, köztük a legfőbb papok is megerősítették. Azonban nem ez volt az utolsó alkalom, hogy ez megtörtént.

Az első alkalom után József egyre gyakrabban került kábult állapotba és kezdett lebegni. Néha csak néhány centire emelkedett fel és lebegett a föld felett, míg máskor arról számoltak be, hogy valóban jelentős távolságra repült nagy magasságban.

Az egyik beszámoló szerint felrepült pihenni egy olajfa legfelső ágaira, ahol állítólag majdnem fél órán át tartózkodott, miközben a vékony ágak nem hajlottak meg jobban, mint amikor egy kismadár ül rajtuk.

Egy másik alkalommal állítólag felrepült, hogy segítsen néhány munkásnak egy kőkeresztet egy aljzatba helyezni, egy másik esetben pedig átrepült az áhítatos polgárok feje felett. Ez láthatóan nagyon zavarba hozta, és kerülte az elismerést, és nem szeretett hallani a dologról.

Repülési képességei látszólag erősek voltak. Azt is látták, hogy felrepül az épületek második vagy harmadik emeletére, elindul némi távolságra, majd nagy sebességgel visszafelé, vagy kanyarog a levegőben a templom teteje felett, és ezek az epizódok tarthattak néhány percig, de akár több óráig is, viszont József soha nem emlékezett rá.

Több mint 150 személyes tanúvallomás született, és amikor Józsefet később szentté avatták, a nyilvántartás szerint csaknem száz hivatalosan rögzített esetet soroltak fel a levitációjáról. A repülések olyan gyakoriak lettek, hogy gyakran arra kérték, hogy ne látogassa nyilvánosan a miséket és más összejöveteleket, mert elvonta az emberek figyelmét.

A titokzatos lebegéseinek mindenféle korosztály tanúja volt az élet minden területéről, beleértve a vallásos és a valláson kívüli embereket, de senki sem tudott rájönni, hogyan csinálta.

Az egyik legkiemelkedőbb szemtanú talán VIII. Orbán pápa volt, aki audienciát tartott Józsefnek, melynek során az Assisi-i Szűzanya szobor felett lebegett. Időközben kiderült, hogy József állítólag rendkívüli gyógyító erővel is rendelkezett, visszaadta a vakok látását és a rokkantak újból tudtak járni, mindez a repülési képességével együtt egyfajta szuperhőssé tette őt az egyszerű emberek körében.

Sőt azt is mondták róla, hogy meg tudta jósolni a jövőt, és mindezt csodának tekintették, és nagy tiszteletben tartották őt, bárhová is ment, miközben az egyház egyre inkább gyanakvással és aggodalommal tekintett József megmagyarázhatatlan hatalmára és képességeire.

Abban a korszakban csak egy finom vonal választotta el a csodát és a boszorkányságot, és József felkeltette az inkvizítorok figyelmét is. Igazából börtönbe zárták és boszorkányság gyanújával bíróság elé állították, de ártatlannak találták, az inkvizíció mégis elrendelte, hogy figyeljék őt.

Végül 1657-ben visszatér a konventuális közösséghez, majd 1663-ban elhalálozott. Annak ellenére, hogy az egyház ellentmondásos érzéseket táplált különböző képességeivel kapcsolatban, Józsefet 1753-ban boldoggá, majd 1767-ben szentté avatták. Bár sokan voltak szok a szentek, akik állítólag rendelkeztek a lebegés képességével, Copertinói Szent József ezek közül messze a legdokumentáltabb, és a mai napig számos kérdést vet fel.

(1) - https://mysteriousuniverse.org/2020/10/