A teozófusok azt vallják, hogy az ember Szellem, mely mint értelem, érzés és tevékenység nyilvánul meg. Ezt nevezik léleknek. Az embernek...
A teozófusok azt vallják, hogy az ember Szellem, mely mint értelem, érzés és tevékenység nyilvánul meg. Ezt nevezik léleknek. Az embernek azonban nem csak fizikai teste van, hanem olyan testei is vannak, amelyekkel megnyilvánul a különféle világokban, és amelyek hordozói és eszközei is egyben ezekben a világokban.
Ezek a világok a durvábbtól a finomabb felé haladva: a fizikai világ, az érzelmi vagy asztrális világ, a mentális világ vagy a mennyország, az intuíció vagy a buddhi világa, a szellemi vagy nirvánikus világ, a monádikus világ vagy az eredetek világa, és a legfelső szint az isteni világ vagy a Logos világa.
Ezek a világok térben nincsenek elkülönülve, az ember egyszerre több ilyen világban él, de általában csak a legalsóbb világban öntudatos. A halál nem más, mint a fizikai test levetése, ami után a szellem vándorol az egyre magasabb világokon át, miközben feldolgozza a leélt élet tapasztalatait, és felkészül a következő fizikai testetöltésére.
Mind a fizikai világban, mind pedig a tapasztalatok feldolgozásában segítségünkre vannak a szellemileg magasabban fejlett lények. Ők olyan lények, akik már befejezték az emberi fejlődésüket, elérték az emberi tökéletességet. Ezen lények egy része itt a Földön segíti az emberi faj fejlődését, ők a "Mesterek", mások a többi világokban vállalnak feladatokat. Minden ember eléri egyszer ezt a fejlettségi fokot.
A halál után a fizikai sík elhagyásával elkezdődik egy egyszerre befelé - önmagunkba - és felfelé - a felsőbb szintek felé - tartó vándorlás. Ennek során ugyan nem biztos, hogy a legmagasabb pontig is eljut minden lélek, de az egyén az újraszületés előtt a fejlettségének megfelelően az elérhető legmagasabb pont megjárása után megkezdi a lefelé tartó vándorlást. Ez a felkészülés az újabb életre, amíg meg nem születik. Ehhez is segítséget kap a magasabb erőktől, a szellemi vezetőktől.
A születést követő életszakaszok jól ismertek: gyerekkor, serdülőkor, ifjúkor stb., a modern pszichológia meglehetősen alaposan feldolgozta ezeket. A kérdőjelek inkább a halállal sorakoznak. A lélek, ami egyben tudat és szellem is, a halállal leveti fizikai testét, eltávozik belőle, s egy rövid időre visszahúzódik az étertestbe. Ha a holttestet eltemetik, az étertest rövid ideig a sír felett lebeg, majd lassan feloszlik. Ha elégetik a holttestet, az étertest gyorsabban oszlik fel, mivel fizikai társát - amihez kötődött - így gyorsabban veszíti el.
A legutóbbi időkben leírt halálközeli élmények már ismertté tették a meghalás történéseit, s egyre többen élnek olyanok, akik nem csak elbeszélésből ismerik ezeket az élményeket. Ezeket lényegileg a teozófia is alátámasztja, természetesen figyelembe véve, hogy minden eset egyedi, ezért más, azaz eltérések lehetnek köztük.
Az első fontos történés a halál folyamatában az elmúlt élet áttekintése. Ezt egyfajta értékelés követi, s a leélt élet minőségétől függően kezdődik meg a nem-fizikai testekben az egyes szinteken a vándorlás, ill. visszahúzódás a tudat belsőbb régiói felé. Először: az asztrális anyag is különböző minőségű, sűrűségű, attól függően, hogy milyen a vágyak minősége.
A durvább vágyak sűrűbb asztrális anyagot vonzanak magukhoz, a finomabb, tisztább vágyakhoz finomabb rezgésű asztrális anyag társul. Az étertest feloszlása után az elhunyt asztrális testében átrendeződés következik be, a durvább anyagok kerülnek kívülre, a finomabb asztrális anyagok az asztráltestben belül helyezkednek el. Mivel az asztrális világ vagy túlvilág hét részre osztható, a durvább burkok leválása után ez egyre finomabb anyagból álló, s ezáltal magasabb szintre emelkedik a lélek a túlvilág szintjein.
Annak megfelelően, hogy milyen vágyak vezettek bennünket a földi életünkben, kerülünk a túlvilág alsóbb vagy magasabb szintjeire. A túlvilág legalsó szintje az, amit pokolként szoktak leírni. Ide kerülnek azok az emberek, akiket a földi életben is az emberiség legelvetemültebb tagjainak tartanak. A gyilkosok, iszákosok, a mások megnyomorítói és egyéb gonosztevők.
Mindazok a szörnyetegek vagy szörnyűségek, amit itt találnak, azonban csak a saját lelkük által teremtett szörnyűségek, amivel szembe kell nézniük, és le kell számolniuk. Ez az állapot azonban az ő számukra sem végleges. Újra és újra lehetőséget kapnak arra, hogy következő életeikben megismerhessék és választhassák a jót - szabad akaratukból -, s letörlesszék mindazt a rosszat, amit elkövettek.
A túlvilág második, harmadik és negyedik része az átlagemberek "élettere", akik életükben jó és rossz tetteket egyaránt elkövettek. Ezek azonban nem mennek túl a - kisebb-nagyobb - átlagos erkölcsi hibákon. Azokat, akik itt idejük túlnyomó részét eltöltik, leginkább a fizikai vágyaik hajtották. Ezek mindennapi szintű kielégítésén fáradoztak, s ezenközben követték el vétségeiket.
A negyedik szinten olyanokat találunk, akiknek a földi vágyai már gyengültek, kevésbé szorosan kötődnek a földi hívságokhoz.
A túlvilág ötödik szintjétől kezdődően található az, amit mennyországként vagy elíziumi mezőkként szoktak leírni az egyes vallások, kultúrájuk és vallási elképzeléseik szerint. Lehet ez az indiánok leírta örök vadászmezők területe, az iszlám hurikkal benépesített paradicsoma stb. S ezek a mennyországok valóban olyanok, amilyeneknek az anyagi világhoz ragaszkodók elképzelik, ugyanis itt ezek az elképzelések valóra válnak.
De éppúgy mint a földi világban az egyes vallási és kulturális közösségeikben megvalósíthatják túlkapásaikat. Az ötödik szinten még anyagi vágyak és elképzelések szerinti világokat építenek fel az oda érkezők, de ez már kevésbé híven követi a földi világ hibáit.
A hatodik szintet már a művészileg és szellemileg haladottabb, de még mindig önző emberek népesítik be.
Az asztrális világ hetedik szintjén a leginkább intellektuális hajlamú lelkek találhatók, akik azonban életükben materialisták voltak, s kizárólag a ráció eszközeit képesek elfogadni a megismerés egyetlen eszközeként. Ezek a lelkek sokszor a földi életükben megkezdett tevékenységüket folytatják még sokáig a túlvilágon is. Ezekből a világokból szoktak a szellemidézéssel foglalkozó földi halandók kapcsolatot találni az elhunytak lelkeivel. Mivel azonban az itt lakozók feljebb még nem jártak, tudásuk sincs a továbbiakról. Ezért valójában az ő tudásuk is korlátozódott a saját szintjüknek megfelelően.
Bár a túlvilágban eltöltött idő változó hosszúságú lehet, innen is egyszer tovább kell haladni. Amikor ez az idő elkövetkezik, az asztrális test is feloszlik, s a lélek álomba szenderül. Ebből a nyugodt állapotból a földön élő hozzátartozók a túlzott ragaszkodásukkal "visszarángathatják" az elhunytat, s ezzel megnehezíthetik a továbbhaladását a magasabb világokba. Ezért a szeretetteli gondolatok, az imádságok segítenek a túlvilágon való minél gyorsabb áthaladásban. Pedig ez leginkább olyanoknál nehézkes, akik alacsonyabb erkölcsi és szellemi szinten élték a földi életüket.
Az asztrális világ után a mentális világ következik. E kettő csupán alkotórészeik finomságában különböznek egymástól. A mentális világ "... a gondolkodás formájában működő öntudat világa, az értelemé ..." (A. Besant: Ősi Bölcsesség). Itt a fizikai anyag nem korlátozza tevékenységét. Ez az ember lényegének már valódibb világa. Az agy e világ rezgéseire is reagál, ezeket "fogja". Mivel azonban az agy a fizikai anyag által korlátozott, nem képes a mentális világ összes rezgéseit a maguk teljességében felfogni és feldolgozni.
A mentális világ is hét szintű. Ezen szintek anyagai abban különböznek egymástól, hogy milyen finom rezgésekre képesek reagálni. Minél finomabb rezgések jellemzik, annál fejlettebbnek tekintjük. A gondolatrezgések színeket és formákat hoznak létre. Az alacsonyabb értelmi képességű gondolatok sűrűk és felhőszerűek, szabálytalan alakzatok. A magasabb értelmi képességek éles körvonalú formákat hoznak létre, amelyek tökéletes geometriai alakot is képesek alkotni. Színeik a gyöngyház csillogó szivárványszínei.
A mentális világ legalsó szintjén azoknak a lelke él, akiknek legnemesebb érzelmük valamely hozzátartozójuk vagy barátjuk iránt érzett önzetlen szeretetük volt, s tettek valamely erőfeszítést a magasabb érzelmi és erkölcsi fejlődés irányába. Az asztrális testet felkavaró szenvedélyek a mentális testben gyenge rezgéseket keltenek. Itt kezdődik az emlékezet és a fantázia.
A mentális test elkezdi stimulálni az asztrális testet, s a fejletlen ember ekkor kezdi az érzékei kielégítésére irányuló folytonos hajszát. A küzdelem szenvedést eredményez, ezekből a mentális test tapasztalatokat szűr le. A mentális szinten működő tudat megpróbál ellenállni a szenvedélyeknek, így finomabb anyagot kezd vonzani, ami kiszorítja a durvábbat. A földi élet a tapasztalat szerzése, az életek közti idő a tapasztalatok asszimilálásával telik, aminek lényegi történései a mentális világban zajlanak.
A második szinttől a negyedikig találjuk az átlagembereket. A második szintet azok népesítik be, akik valamely vallás igaz hívei voltak, így mindennapi küzdelmeiket megpróbálták magasabb eszményekhez igazítani.
A harmadik szint azoké, akik földi életükben már képesek voltak magasabb eszményekért, Isten és az emberiség javáért önzetlenül dolgozni.
A negyedik szinten találjuk a nagy művészeket, tudósokat, akiket egyben az emberiség jeles tanítóinak is tekinthetünk, de itt vannak az emberiség nagy tanítóit kereső tanítványok is.
A négy alsó mentális szint a formák világa, míg a felső három formanélküli. Ez azt jelenti, hogy az alsó a konkrét képzetek világa, míg a felső az absztrakt fogalmaké. Az alsóbb szinten működik az alsó manasz vagyis az elme. Módszere a logika: érvel, okoskodik, következtet. Ennek művelése nélkül azonban nem fejlődik a felső manasz sem.
Az ötödik szinten olyanok találnak helyet, akik mélyebb gondolkodással és nemes élettel érdemelték ezt ki. Az erkölcsileg és szellemileg idáig fejlett emberek asztrális és mentális testeiben már nem található olyan anyag, amely az érzékiségre reagálna. Itt működik az ún. kauzális test, vagy ok-test, ami a leélt életek tapasztalatait elraktározza, megőrzi. A lélek ugyanis az életciklusok során mentális, asztrális és fizikai testeket épít magának, ezeket használja élete során, ám halála után egymás után leveti azokat.
A minden szinten összegyűjtött tapasztalatokat pedig ez a kauzális test raktározza el. A legfinomabb rezgések képezik a tiszta érzelmeket, az elvont gondolatokat. Ennek a szintnek az ismeretszerzési módja a magasabb intellektus. Az itt tevékenykedők erkölcseit pedig mindenkor a lelkiismeret irányítja. Akik ezt a szintet el akarják érni, azok számára fontos tudatuk és jellemük állandó és helyes irányú munkával való képzése. E munka pedig a fizikai és az érzéki dolgokon túlra irányított elmélkedés, meditáció és tanulás. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy az evilági kötelességeinket ezek miatt el kellene hanyagolnunk!
A hatodik mentális szinten azok tartózkodhatnak, akik minden erejüket a magasabb értelmi és erkölcsi törekvéseknek szentelték.
A hetedik szinten és még tovább a szellemi intuíció és az akarat régióiban van a Mesterek és a Beavatottak tudatának központja.
Az ember valódi lényege, a Gondolkodó vagy manasz lakhelye a mentális világ ötödik szintjén van, bár sokaknál még nem igazán aktív, inkább csak szunnyadó állapotban van itt jelen. Az elhunytak lelkei elsősorban azokon a szinteken fejtik ki aktivitásukat, amelyek fejlettségüknek leginkább megfelelnek. De az örökkévaló ember, az individuum, aki a testben cselekszik, aki az Én-tudatot fenntartja, aki az egyetlen maradandó az összes testek között, az itt "lakik", itt halmozza fel összes maradandó tapasztalatát, ez a "memóriaegysége". Majd innen indul mindig új testetöltési utazására, új tapasztalatok szerzésére, tanulásra.
A lélek tehát a fizikai, az asztrális és a mentális világokon át vándorol testetöltései alkalmával. Miután halála után a teljes utat megtéve elért a fejlettsége szerinti! legfelső szintre is, az ottani pihenés után elindul visszafelé. Először a mentális világ alsóbb szintjein kezd működni, ahol az előző élet eredményeinek legnagyobb része található.
A négy alsó mentális szint anyagából magához vonzza azokat, amelyek a következő testetöltéshez a leginkább megfelelőek, s így megalakítja a következő földi élet mentális testét. Ennek rezgései ébresztik fel az asztrális energiákat. Amikor ezek is rezgésbe jöttek, olyan anyagokat vonzanak magukhoz, amelyek a legmegfelelőbbek az új asztrális test felépítéséhez.
A földi testbe születés körülményeit a karma urai határozzák meg, akik figyelembe veszik a lélek addigi tapasztalatait, s hogy milyenekre lenne a következőkben leginkább szüksége. Az előző életek tartozásai, a korábbi kapcsolatok stb. mind fontosak. Ezek után kiválasztják a legmegfelelőbb új környezetet és szülőket, majd megadják a születendő test "sablonját" vagy "kódját", ami a DNS-ben és minden sejtben is megtalálható.
Ezen minta működésével épül fel az anyaméhben az új test. Az új asztrális test hamar érintkezésbe lép az új éterikus testtel, rajta keresztül a mentális test is hat a fejlődő idegrendszerre. Így történhet meg, hogy az újszülött is már megkülönböztethető jellemvonásokkal, valóságos egyéniséggel jön a világra. Ezt leginkább az újszülött osztályon dolgozó gondozónők tudnák bizonyítani, akik már ekkor pontosan látják az egyes újszülöttek közötti jellembeli különbségeket.
Az újszülött kortól hét éves korig a magasabb Én még formálja a gyermek agyát és idegrendszerét, hogy az minél alkalmasabb legyen majd az önkifejeződésre. Eddig a korig a Gondolkodó öntudata inkább az asztrális szinten van. Ez magyarázza a gyerekek érzékenységét, hogy inkább az érzelmeikre mint az értelmükre lehet hatni, hogy gondolkodás nélkül kimondják azt, ami a szívükön van.
Részlet - Dr. Minya Klára, A teozófia néhány tanítása a szellemi világokról
