Hogyan képesek az érzelmek megváltoztatni az ember szívének alakját?

Egy évszázaddal ezelőtt Karl Pearson tudós a temetők sírköveit tanulmányozta, amikor valami különöset vett észre. A férjek és feleségek g...

Idegtudósok szerint ez a zene 65 százalékkal csökkenti a szorongást

Egy brazil Zen óvodában tudatosságra tanítják a gyerekeket, és megváltoztatják az életüket

A "Lélek izma" válthatja ki a félelmet és a szorongást

Egy évszázaddal ezelőtt Karl Pearson tudós a temetők sírköveit tanulmányozta, amikor valami különöset vett észre. A férjek és feleségek gyakran egy éven belül meghaltak.

Noha akkoriban nem voltak széles körben elismertek, a tanulmányok most azt mutatják, hogy a stressz és a kétségbeesés jelentősen befolyásolhatja az egészséget, különösen a szívét. Az egyik legszembetűnőbb példa a takotsubo kardiomiopátia, vagy "megtört szív szindróma" néven ismert állapot, amelyben a házastárs halála, pénzügyi gondok vagy más érzelmi események súlyosan gyengítik a szívet, és olyan tüneteket okoznak, amelyek szívrohamra hasonlítanak.

Ez az érzelmi teher olyan formájúra alakítja a szívet, amely hasonlít egy hagyományos japán edényre, az úgynevezett takotsubora, amelynek elkeskenyedő nyaka van.

Az érzelmi egészség és a szív egészségének kapcsolatáról írt új könyvet Dr. Sandeep Jauhar "Szív: A történelem" címmel. Dr. Jauhar kardiológusként nyomon követi a szív- és érrendszeri gyógyászat történetét, és feltárja annak figyelemre méltó technológiai fejlődését, a nyitott szívműtéttől kezdve a mesterséges szívig.

Bár ezek a szívvel kapcsolatos újítások átalakító jellegűek voltak, Dr. Jauhar szerint a kardiológia területének nagyobb figyelmet kellene szentelnie az érzelmi tényezőknek, amelyek befolyásolhatják a szívbetegségeket, mint például a boldogtalan kapcsolatok, a szegénység, a jövedelmi egyenlőtlenségek és a munkahelyi stressz.

"Úgy gondolom, hogy az iteratív technológiai fejlődés folytatódni fog," - mondta. "Ugyanakkor több erőforrást kell fordítanunk az érzelmi szív és a biológiai szív metszéspontjának kezelésére."

Dr. Jauhar téma iránti érdeklődése családja rosszindulatú kórtörténetéből fakad, melynek eredményeként számos rokonát szívbetegség ölte meg. Fiatal fiúként hallotta apai nagyapjának történetét, aki hirtelen 57 éves korában hunyt el, amikor egy indiai fekete kobrával történt félelmetes találkozása szívrohamot okozott neki.

Az orvosi iskola után kardiológiai ösztöndíjat kapott és a Long Islandi Zsidó Orvosi Központ szívhiba programjának igazgatója, valamint a The New York Times szakértője lett. 45 éves korában Dr. Jauharnak magának is szembesülnie kellet a saját szívbetegségével. Annak ellenére, hogy rendszeres testmozgást végzett és egészséges életmódot folytatott, a CT angiogramnak nevezett eljárás kimutatta, hogy a szívkoszorú-ereiben elzáródások vannak. Amikor megnézte a saját szívéről készült röntgenképeket, Dr. Jauhar megdöbbentő felismerésre jutott.

"Csendben ültem abban a sötét szobában," - írja. "Úgy éreztem, hogy egy pillantást vethettem arra, hogy valószínűleg hogyan fogok meghalni."

A szív egyszerű biológiai gép és egyben létfontosságú szerv, amelyet sok kultúra a lélek érzelmi székhelyeként tisztel. A romantika, a szomorúság, az őszinteség, a félelem és még a bátorság szimbóluma is. A szív egyszerűen fogalmazva egy vért keringető szivattyú.

Ugyanakkor egy elképesztő igásló. Ez az egyetlen szerv, amely képes magától mozogni, és az átlagos ember életében három milliárdszor ver azzal a képességgel, hogy hetente egy úszómedencényi vért pumpál át magán. Ez az oka annak, hogy a sebészek a 19. század végéig nem merték operálni, jóval azután, hogy más szerveket már műtöttek, beleértve az agyat is.



Új könyvében Dr. Jauhar elmondja azoknak a rettenthetetlen orvosoknak a történetét, akik a 19. század végén úttörőként vettek részt a szív- és érrendszeri műtétekben. Felnyitották a betegeket, hogy az akut sebeket tűvel és bélhúrral gyorsan kezelni tudják, mielőtt gyorsan visszazárták volna a mellkasukat a súlyos vérzés elkerülése érdekében.

A bonyolultabb eljárásokhoz azonban kifinomultabb gépekre volt szükség. A sebészeknek olyan eszközre volt szükségük, amely átveheti a szív feladatát, hogy ideiglenesen megakadályozzák a szerv verését és belevághassanak a veleszületett hibák és más krónikus problémák kijavítása érdekében.

Ez vezetett ahhoz, hogy Dr. C. Walton Lillehei kifejlesztette a keresztkeringetést, egy olyan eljárást, amelynek során egy szívbeteget egy másik személyhez kapcsoltak, akinek a szíve és a tüdeje hosszú időn át képes volt a vérét pumpálni és oxigénnel ellátni.

Dr. Lillehei 1954-ben kutyákon gyakorolta a keresztkeringetést, mielőtt végül kipróbálta volna az eljárást embereken is. Mint más szívsebészek, akik kockázatos eljárásokkal járultak hozzá a terület fejlődéséhez, Dr. Lillehei is hatalmas kritikával szembesült, miközben megpróbált új módszereket kidolgozni.

Dr. Lillehei betegeinek egy része életben maradt. Másoknál fertőzések és más szövődmények léptek fel. De az általa végzett munka lehetővé tette mások számára a szív-tüdő gép kifejlesztését, amelyet manapság több mint egymillió szívműtét során használnak szerte a világon. Azóta a tudósok olyan eljárásokat fejlesztettek ki, amelyek megkerülik vagy támogatják a betegek szívkoszorúerét műtét közben, valamint olyan beültethető szívkészülékeket és szívgyógyszereket, amelyek évente milliók életét mentik meg.

A szívbetegség továbbra is a felnőttek vezető halálozási okának számít az egész világon. A szív- és érrendszeri gyógyászat azonban ugrásszerűen fejlődött, és a szívrohamot követő halálozás tizedére esett vissza az 1950-es évek vége óta.

Dr. Jauhar szerint azonban az érzelmi egészség szerepét nagy mértékben alábecsülik a betegség kialakulásában. Ezt nyomon követhette az 1948-ban megkezdett, mérföldkőnek számító Framingham szívvizsgálatban, amely amerikaiak ezreit tanulmányozta, és olyan fontos kardiovaszkuláris kockázati tényezőket azonosított, mint a koleszterin, a vérnyomás és a dohányzás. A Framingham kutatók kezdetben a szívbetegség pszichoszociális meghatározó tényezőinek vizsgálatát is fontolóra vették, ám végül úgy döntöttek, hogy a könnyebben mérhető dolgokra összpontosítanak.

"A vizsgálatból kiderültek a kockázati tényezők, amelyeket most már ismerünk és kezelünk," - mondta Dr. Jauhar. "Olyan dolgokat azonban kihagytak, mint például az érzelmi diszfunkció és a családi állapot."

Azt mondja, hogy ez nagy hiba volt. Az elmúlt évtizedekben más tanulmányok kimutatták, hogy azok az emberek, akik társadalmilag elszigeteltek vagy krónikus stressznek vannak kitéve a munka vagy a kapcsolatok szempontjából, hajlamosabbak a szívrohamra és a stroke-ra. Az Amerikába érkező japán bevándorlókról szóló tanulmányok kimutatták, hogy esetükben a szívbetegségek kockázata megsokszorozódik.

Ám azok esetében, akik megtartják a hagyományos japán kultúrát és az erős társadalmi kötelékeket, védettek maradnak, a szívbetegség aránya náluk nem emelkedik.

Dr. Jauhar azt állítja, hogy az egészségügyi hatóságoknak az érzelmi stresszt a szívbetegség kulcsfontosságú, módosítható kockázati tényezőjeként kellene számon tartani. Ugyanakkor sokkal könnyebb összpontosítani a koleszterinre, mint az érzelmi és társadalmi tényezőkre.

Egyes tanulmányok szerint az orvosok átlagosan körülbelül 11 másodpercet adnak a betegeiknek, hogy elmondják, miért fordultak hozzájuk, mielőtt félbeszakítják őket. A könyv írása óta Dr. Jauhar újszerű megközelítést alkalmazva hagyta, hogy a betegek beszéljenek az őket zavaró dolgokról, hogy jobban megértse az érzelmi életüket. Emellett új stresszcsökkentő gyakorlatokat próbált ki, például a jógát és a meditációt. Naponta gyakorol, több időt tölt a gyermekeivel, és jobban képes kapcsolatba lépni a betegeivel, mióta felfedezte saját szívbetegségét.

"Régebben annyira gúzsba kötöttek a napi feladatok, hogy valószínűleg rendkívül sok stresszt okoztam magamnak," - mondta. "Most arra gondolok, hogyan lehetne kicsit egészségesebben, nyugodtabban élni. Sokkal inkább kötődöm a betegeimhez és a saját szívükkel kapcsolatos félelmeikhez." (1)

(1) - https://www.nytimes.com/2018/10/30/well/live/how