Ősi barlangi kristályok bizonyítják, hogy a melegebb éghajlat során a tengerszint 16 méterrel magasabban volt

Az ősi kristályokat tanulmányozó tudósok egy spanyol barlangban nyugtalanító bizonyítékokat fedeztek fel, amelyek azt mutatják, hogy egy ...

Az ősi kristályokat tanulmányozó tudósok egy spanyol barlangban nyugtalanító bizonyítékokat fedeztek fel, amelyek azt mutatják, hogy egy meleg éghajlat esetében milyen magasra emelkedhet a tengerszint.

4,4 millió évvel ezelőtt az egyik ősünk, a 1,2 méter magasságú, szőrös testű és orrszerű arccal rendelkező főemlősfaj, melyet a tudomány röviden Ardi néven ismer, könnyedén mászott fára izmos testével, hosszú karjaival, széles kezével és erős lábujjaival.

Az Ardipithecus ramidus az anatómiailag modern ember, a Homo sapiens legkorábbi kapcsolata, és míg ő Kelet-Afrikában az erdős élőhelyeket járta, a környező partvidékek sokkal magasabban voltak, mint jelenleg, egy új cikk szerint, amelyet augusztus 30-án tettek közzé a Nature folyóiratban. (1)

Az új kutatás azt a kérdést teszi fel, hogy "Mennyi olvadt el a Föld legnagyobb jéglemezéből a pliocén korszak alatt (5,33-2,58 millió évvel ezelőtt)," és Mallorca baleár-szigeteki tengerparti mészkő Artà barlangjainak eredményeire összpontosít.

A barlang "színháztermében" képződött 4,39 millió éves ásványi gyűrűk, amelyeket aragonit kristályoknak és kalcit lerakódásoknak hívnak, pontosan megmutatták, hogy a pliocén korszakban milyen magasra jutottak a világ tengerei és óceánjai, amely a tudósok szerint a legforróbb volt a Föld legutóbbi történetében, és amelyet várhatóan 2100-ig újra elérünk.

Amikor a jég megolvad, a tengerszint megemelkedik

Az ásványi lerakódások azt sugallják, hogy a pliocén korszak alatt a tengerek 16 méterrel magasabbak voltak, mint manapság. Noha ez segíti az éghajlatváltozással foglakozó tudósokat abban, hogy jobban megértsék, mi történt, amikor a jégtakarók megolvadtak és az óceánok vize megemelkedett, ugyanakkor figyelmeztetésként is szolgálnak, amikor arra utalnak, hogy az óceánok miként reagálhatnak a mai éghajlatváltozásra.

Hagyományosan a paleoklimatológusok két hibás módon rekonstruálták a pliocén korszak tengerszint változásait.

Az első módszer az izotópok (oxigén) arányát hasonlította össze a megkövült tengeri élőlényekben az oxigén arányok és a jéglemez ciklusok globális adatbázisának segítségével, míg a második módszer a történelmi tengerszint szintjét az ősi korallzátonyok kora alapján becsülte meg. Az új, Artà elnevezésű elemzés különbözik az összes korábbi tanulmánytól, mivel tartalmaz információkat a földkéreg későbbi emelkedéséről és süllyedéséről, amelyekről a korábbi tanulmányok nem tudtak beszámolni.

Alan Haywood, az angliai Leeds Egyetem paleoklimatológusa elmondta, hogy az új eredmények azt sugallják, hogy a kisebb jéglemezek Grönlandon és az Antarktiszon súlyosan megolvadtak. Ezen túlmenően az antarktiszi keleti jéglemeznek csak egy része olvadt meg abban a korszakban, és továbbra sem világos, hogy a mai melegedési minták hogyan befolyásolják a jéglemezeket. "Nagyon fontos lesz minden, ami további információt nyújt nekünk arról, hogy mennyire érzékenyek a jéglemezek..." - mondja Haywood.

Az ősi tenger szintje sokkal magasabb volt, mint ma

A mallorcai kutatók először az aragonit- és kalcitlerakódásokat találták meg a sztalaktitokon és sztalagmitokon az Artà barlangokban. Az 1970-es években megállapították, hogy ezek a lerakódások több ezer év alatt halmozódtak fel, amelyeket a tengervíz okozott, miközben a sziklákhoz csapódott, jelezve a változó árapályt. Az új kormeghatározó módszer sokkal távolabbra lát az időben, és segítségével összehasonlíthatták az ólom és urán arányát az ásványokban, hogy megválaszolják, mikor alakultak ki a sokkal régebbi pliocén lerakódások.

Dióhéjban, a kutatók úgy találták, hogy amikor a föld hőmérséklete megemelkedett, ásványi lerakódások képződtek a mai jelenlegi tengerszint feletti 15-24 méteres magasságban.

Ez az utolsó megállapítás csak azt mutatja, hogy a tudomány milyen gyorsan halad, mert csupán 2009-ben egy New Scientist cikk tárgyalt két, 2008-ban közzétett tanulmányt, amelyek azt sugallták, hogy "a tengerszint 2100-ra kb. 1,3 méterrel emelkedhet. A másik a felső határértéket 2 méterben határozta meg." Ezenkívül ezek a tanulmányok "bebizonyították," hogy a tengerek "néhány ezer év alatt 25 méterrel is megemelkedhetnek," tehát rajtunk múlik, hogy kiválasszuk azt a tanulmányt, amelynek hiszünk. (2)

(1) - https://www.nature.com/articles/s41586-019-1543-2
(2) - https://www.sciencenews.org/article/ancient-crystal