Kiderült, hogy a halak nagyon hasonló módon éreznek fájdalmat, mint az ember

Az emberek, akik szórakozásból horgásznak, gyakran mondják az állatokért aggódóknak, hogy a halak valójában nem éreznek fájdalmat, vagy n...

Mirin Dajo, a szuperember rejtélye, aki sebezhetetlen volt

Ez az olasz család nem érez fájdalmat, és a tudósok végre rájöttek, hogy miért

Lengyelországban legalizálták az orvosi marihuánát

Az emberek, akik szórakozásból horgásznak, gyakran mondják az állatokért aggódóknak, hogy a halak valójában nem éreznek fájdalmat, vagy nincsenek idegek a szájukban. Lynne Sneddon, a Liverpooli Egyetem kutatója egy új tanulmányában azonban eloszlatja ezt a mítoszt rámutatva, hogy az óceánok, folyók és tavak lakói hasonló módon éreznek fájdalmat, mint mi.

A tengeri csillogó sügér, amely szívó technikával táplálkozik, kevesebbet eszik, miután horgászhoroggal fogták ki, mintha ártalmatlan módon vált volna zsákmánnyá. Az aranyhal, amelyet áramütésekkel sokkoltak az akvárium egy bizonyos részében, ahol hozzászokott a táplálkozáshoz, három napig elkerüli a területet, ami bizonyítja a fájdalom tartós hatásait. A szélsőséges hő negatív hatással van a zebrahal és az aranyhal viselkedésére, amelyet fájdalomcsillapító gyógyszerekkel enyhítettek. (1)

Különböző halfajokat figyeltek meg, amelyek a fájdalmas tapasztalatok után megváltoztatták viselkedésüket. Például lehet, hogy kevésbé aktívak, abbahagyhatják a táplálkozást, hiperventillálhatnak, vagy akár meg is dörzsölhetik az érintett területet, ahogy mi tesszük a testünk fájdalomtól érintett részével.

"Amikor a halak ajkát fájdalmas inger éri, akkor ugyanúgy dörzsölik a szájukat az akvárium falához, mint ahogyan mi dörzsöljük azon testrészünket, ami fáj," - mondta Sneddon.

Ezek a fájdalomreakciók komoly hatással vannak a halakra, mivel kevesebb ételt fogyasztanak, és energiát fordítanak a fájdalom enyhítésére. A fájdalmas tapasztalatok utáni viselkedésbeli változások gyengülnek, ha fájdalomcsillapítókat adnak a halaknak, jelezve, hogy a fájdalom okozza a furcsa viselkedést.

Sneddon megjegyzi, hogy míg a halak és az emlősök hasonlítanak egymáshoz a fájdalom vonatkozásában, a halak eltérő környezetben élnek, mint a szárazföldi emlősök, és ezért vannak kitéve különböző fájdalmat kiváltó veszélyeknek.

Például a földön a gravitáció kockázatot jelent, mivel eleshetünk és megsérülhetünk. Számos halnak azonban van úszóhólyagja, amely lehetővé teszi számukra, hogy irányítsák a felhajtóerőt. Tehát az, hogy megbotlanak és beverik a fejüket, nem fordulhat elő a halak esetében. Sneddon ugyanakkor azt írja, hogy érdekes lenne megvizsgálni az óceán fenekén élő halak fájdalom érzékelését.

Sneddon rámutat annak fontosságára, hogy tudatában kellene lennünk, hogy a halak ugyanúgy éreznek fájdalmat, mint az emlősök, amikor az állatok jóllétére gondolunk.

"Ha elfogadjuk, hogy a halak is éreznek fájdalmat, akkor ennek fontos következményei vannak a velük való bánásmódra. Vigyázni kell a halak kezelésekor, hogy ne károsítsuk az érzékeny bőrüket, ezért kíméletesen kell kifogni őket és megölni," - mondta.

Mivel annyira különbözünk a halaktól, gyakran alábecsüljük őket. Megállapították például, hogy egy aranyhal memóriája nem három másodpercig tart, hanem valójában körülbelül öt hónapig. (2) Vagyis a halak egy kicsit okosabbak, mint amit nekik tulajdonítunk. Úgy tűnik, hogy a halak jobban hasonlítanak hozzánk, mint azt hinni szeretnénk. (3)

(1) - https://royalsocietypublishing.org/doi/abs/10
(2) - https://www.newscientist.com/lastword/mg2
(3) - https://www.iflscience.com/plants-and-anima