Bioelektromosság és csí - A méhek képesek érzékelni a virágok energiamezőit és kommunikálni velük

Még mindig sok mindent meg kell tanulnunk a világunk természetéről és arról, hogy az élőlények hogyan kommunikálnak egymással. Nagyon fin...

Még mindig sok mindent meg kell tanulnunk a világunk természetéről és arról, hogy az élőlények hogyan kommunikálnak egymással. Nagyon finom, észrevehetetlen szinten az emberek, az állatok és a növények is megosztják egymás között az információkat, és ezen képességnek köszönhetően tudunk együtt élni. Nem látunk vagy hallunk mindent, de ahogy a technológia felzárkózik a kíváncsiságunkhoz, feltárulnak az egymást összekötő kapcsolatok rejtélyei.

A parapszichológus és szerző Rupert Sheldrake alkotta meg a morfikus rezonancia elméletét, és ennek köszönheően megfejtette az állatok "hatodik érzékének" titkát. Az elképzelés lényege röviden az, hogy néhány információ egy természetes külső mezőben létezik az élőlények agyán és elméjén túl, lehetővé téve a generációk közötti és nem helyi információk megosztását az egyes rovar- és állatfajok között.

"Az elmék nem csak a térben, hanem időben is kiterjednek az agyon kívül, és összekapcsol bennünket a saját múltunkkal a memórián és a virtuális jövőn keresztül, amelyek közül választunk... Az egyéni és a kollektív emlékezet egyaránt függ a rezonanciától, de az egyén saját múltjáról való önrezonancia pontosabb és ennélfogva hatékonyabb. Az állati és emberi tanulás a tér és idő morfikus rezonanciájával továbbítható." - Rupert Sheldrake

Továbbá az emberek a beszéden túl számtalan módon kummunikálnak másokkal, az arckifejezéseken, a testbeszéden, a légzésen, sőt még a hangulaton keresztül is. Anélkül, hogy egy szót mondanának, gyakran tudjuk, pontosan mit kell tennünk egy másik személlyel kapcsolatban, és természetesen azt is, hogy bízunk benne vagy sem. Vagyis figyelünk és reagálunk a megérzéseinkre, azon ösztönös utasításokra, amelyek a gondolati szint alatt vannak.

A morfikus mezők létezésének lehetőségét figyelembe véve a legújabb kutatások arra a felfedezésre vezettek, hogy a méhek valójában érzékelik a virágok elektromos mezejét, és ezt az információt a méhek a túlélésüket támogató döntések során használják fel.

Dominic Clarke és Heather Whitney a Bristoli Egyetemről kimutatták, hogy a méhek érzékelhetik a virágot körülvevő elektromos mezőt. Képesek megtanulni megkülönböztetni a különböző virágformák által létrehozott mezőket, vagy felhasználni őket arra, hogy kitalálják, hogy más méhek meglátogattak-e nemrégiben egy virágot. A virágok nem csak vizuális szemüvegek és illatos jelzők, hanem elektromos hirdetőtáblák. (1)

A tudósok évtizedek óta tudták, hogy a méhek a virágokból és növényekből kilépő töltött részecskékbe ütköznek, de eddig senki sem tette fel a kérdést, hogy a méhek tudatában vannak-e ennek és kihasznlják-e az előnyeit bármilyen módon.

Nagy meglepetésre a Daniel Robert által vezetett tudósok a Bristoli Egyetemen felfedezték, hogy a méhek nem csak, hogy valamilyen módon tudatában vannak a virágból származó elektromos jelek erősségében bekövetkező változásoknak, hanem ténylegesen ezt az információt használják a virágok kiválasztása során, amikor élelmet keresnek. Továbbá azt találták, hogy a méhek valójában képesek észrevenni a különbségeket a virágok alakjában.

Még nem biztosak abban, hogy a méhek valójában hogyan érzékelik az elektromos mezőket, de a mechanizmusok hasonlóak lehetnek más állatokéhoz, mint például a cápák esetében. Érdekes azonban, hogy a méhek befolyásolni is tudják a virágok elektromos mezőit, melyekkel kapcsolatba kerülnek.

A méhek megváltoztatják annak a virágnak a töltését, amelyre leszállnak. Robert csapata kimutatta, hogy a petúnia szárának elektromos potenciálja körülbelül 25 millivolttal emelkedik, amikor egy méh rászáll. Ez a változás már a méhek érkezése előtt elkezdődik, ami azt mutatja, hogy semmi köze a virágot fizikailag megzavaró rovarhoz. És mindössze két percig tart, ami hosszabb, mint amennyit a méh általában a virágon tölt.

Ezzel a felfedezéssel szoros kapcsolatban áll az életenergia vagy a csí ősi tanulmánya, valamint a csikung és a jóga metafzikai gyakorlatai, amelyek kifejezetten azzal foglalkoznak, hogy az emberi test hogyan képes fogadni, tárolni és továbbítani az energiát. A közelmúltbeli tanulmányok végül elkezdték vizsgálni a testben az energia meridiánvonalakat, amelyek több ezer éve a kínai orvoslás egyik fő ágát képviselik. Dr. Jwing-Ming Yang csikung mester és szerző úgy véli, hogy a "bioelektromosság" kifejezés az, ami a legjobban összeköti a keleti és nyugati perspektívákat az élő lények energetikai felépítésével kapcsolatban.

"Meg kell néznünk azt, hogy a modern nyugati tudomány mit fedezett fel a bioelektromágneses energiával kapcsolatban. Számos bioelektromossággal kapcsolatos jelentést tettek közzé, és gyakran az eredmények szorosan kapcsolódnak ahhoz, ami a kínai csikung képzésben és az orvostudományban tapasztalható. Például az 1960-as évek elektrofiziológiai kutatásai során többen felfedezték, hogy a csontok piezoelektromosak; azaz, amikor nyomás alá kerülnek, a mechanikai energiát villamos energiává alakítják át elektromos áram formájában. Ez megmagyarázhatja a csikung egyik gyakorlatát, amelyben a csontokra és az izmokra gyakorolt nyomás bizonyos módon megnöveli a csí keringését." (2)

(1) - https://www.nationalgeographic.com/science/
(2) - https://www.wakingtimes.com/2019/04/19/bio