Amerika európai gyarmatosítása a világ népességének 10 százalékát megölte és globális lehűlést okozott

Míg Európa a reneszánsz korai napjait élte, Amerikában olyan birodalmak voltak, amelyek több mint 60 millió embert tartottak fenn. De az ...

Míg Európa a reneszánsz korai napjait élte, Amerikában olyan birodalmak voltak, amelyek több mint 60 millió embert tartottak fenn. De az első európai kapcsolat 1492-ben meghozta Amerikába a betegségeket, amelyek elpusztították a bennszülött népességet, és ennek következtében az amerikai gazdálkodás összeomlása annyira jelentős volt, hogy még a globális klímát is lehűtötte.

Az Észak, Közép- és Dél-Amerikában élő emberek száma abban az időben, amikor Kolumbusz megérkezett egy olyan kérdés, amelyet a kutatók évtizedek óta próbálnak megválaszolni. Európával és Kínával ellentétben az 1492 előtti Amerikában élő őshonos társadalmak méretéről nem készültek feljegyzések.

A népességszámok rekonstruálásához a kutatók az európai szemtanúk első beszámolóira támaszkodnak, és a gyarmati uralmat követő feljegyzésekre, amelyek az "encomienda" (spanyol munkaerő-rendszer) néven ismertek. Ezt a rendszert csak akkor hozták létre, miután az európai járványok nagy pusztítást végeztek Amerikában, így semmit nem mond a gyarmati idők előtti populációk méretéről.

Az európai telepesek korai beszámolói valószínűleg túlértékelték a települések méretét és népességét, hogy hirdessék az újonnan felfedezett földek gazdagságát a feudális szponzoraik számára Európában. Ezeknek az állításoknak az elutasításával és a gyarmati feljegyzésekre való összpontosítással azonban a 20. század elején rendkívül alacsony lakossági becsléseket tettek közzé, amelyek a betegségek pusztítását követő idők lélekszámát találgatták.

Egy új tanulmány azonban tisztázza a Kolumbusz előtti populációk méretét és azok környezetre gyakorolt hatását. A teljes amerikai népességre vonatkozó valamennyi becslés kombinálásával az 1492-es évben 60 milliós népesség valószínűsíthető. Összehasonlításképpen, az akkori 70-88 milliós európai népesség kevesebb, mint fele akkora területre terjedt ki. (1)

A nagy kihalás

A nagy Kolumbusz előtti lakosság a gazdálkodáson keresztül tartotta fenn magát - kiterjedt régészeti bizonyítékok állnak rendelkezésre az erdőket megtizedelő mezőgazdaságra, a teraszos mezőkre, a nagy földes dombokra és az otthoni kertekre.

Tudva, hogy mennyi mezőgazdasági földterületre van szükség egy személy fenntartásához, a lakosság számát le lehet fordítani az emberi földhasználat által ismert terület nagyságára. A vizsgálat megállapította, hogy 62 millió hektár földön, vagyis Amerika szárazföldi területének mintegy 10%-án folytattak gazdálkodást, vagy más emberi felhasználás alatt állt, amikor Kolumbusz megérkezett. Összehasonlításképpen, Európában 23%-át, Kínában pedig 20%-át használták az emberek a földnek.
Ez évtizedeken belül megváltozott, miután az európaiak először tették a lábukat Hispaniola szigetére 1492-ben - most Haiti és a Dominikai Köztársaság - és a kontinensre 1517-ben. Az európaiak kanyarót, himlőt, influenzát és bubópestist hurcoltak be az Atlanti-óceánon keresztül, ami pusztító következményekkel járt az őslakosokra nézve.

Az új adatokra támaszkodó legjobb becslés szerint az 1600-as évek elejére 56 millió ember halt meg - a Kolumbusz előtti őslakosok 90%-a, és az akkori globális népesség 10%-a. Ez a világ legnagyobb népességhez viszonyított kihalási eseményét jelenti, amely abszolút értelemben a 2. Világháború után a második, melynek során 80 millió ember halt meg, a világ lakosságának 3%-a.

A kapcsolatfelvétel utáni Amerikában a 90%-os halálozási arány rendkívüli és meghaladja a hasonló járványokat, köztük Európában a fekete halált, ami 30%-os népességveszteséget eredményezett. Az egyik magyarázat az, hogy a járványok több hulláma az őshonos lakosok immunrendszerére mért csapást, amely az eurázsiai és afrikai népességektől elkülönülten fejlődött 13000 évig.

A bennszülött amerikaiak ekkor még soha nem kerültek kapcsolatba azokkal a kórokozókkal, amelyeket a gyarmatosítók hurcoltak be, és úgynevezett "szűz talaj" volt a járványok számára. Azok a személyek, akik nem haltak meg a himlőtől, a következő influenza hullámban életüket vesztették. Azokat, akik ezt is túlélték, a kanyaró vitte el. A háború, az éhínség és a gyarmati atrocitások szintén megtették a magukét a nagy kihalás során.

Globális következmények

Ez az emberi tragédia azt jelentette, hogy egyszerűen nem volt elegendő munkaerő a mezők és erdők művelésére. Emberi beavatkozás nélkül a korábban kezelt tájak visszatértek természetes állapotukba, ezáltal elnyelték a szenet a légkörből. A természetes élőhelyek térnyerésének a mértéke olyan nagy volt, hogy elég szén-dioxidot távolítottak el a levegőből ahhoz, hogy lehűtsék a bolygót.

Az alacsonyabb hőmérsékletek visszacsatolást váltottak ki a szén-ciklusban, ami még több szén-dioxidot vont ki a légkörből, így kevesebb szén-dioxid szabadult fel a talajból. Ez megmagyarázza az antarktiszi jégmagokban 1610-ben megfigyelt szén-dioxid csökkenést, megoldva annak okát, hogy miért hűlt le rövid idő alatt az egész bolygó az 1600-as években. Ebben az időszakban a súlyos telek és a hideg nyarak éhínséget és lázadást okoztak Európától Japánig.

A modern világ egy szinte elképzelhetetlen arányú katasztrófával kezdődött. Mégis ez az első alkalom, hogy Amerika összekapcsolódott a világ többi részével, ami egy új korszak kezdetét jelezte.

Most már többet tudunk az európaiak érkezése előtti amerikai népesség és a nagy kihalás mértékéről, amely a lakosság túlnyomó részét eltörölte a Föld színéről. Az akkori emberi cselekedetek a légköri szén-dioxid csökkenését okozták, ami a bolygót jóval azelőtt lehűtötte, mielőtt az emberi civilizáció az éghajlatváltozás gondolatával foglalkozni kezdett.

(1) - https://www.sciencedirect.com/science/artic
(2) - https://theconversation.com/european-coloni